„Ez az adónem valóban melegágya a visszaéléseknek, ugyanakkor sajnos az is igaz, hogy sokszor a jóhiszemű, akár hibátlan bevallást benyújtó adózók ügyleteit is megkérdőjelezi a hatóság. Mivel az értékesítési lánc adóalanyai egymástól is függnek, a partner mulasztása miatt a becsületes fél is a hivatal célkeresztjébe kerülhet, különösen, ha jóhiszeműségét nem tudja alátámasztani” – figyelmeztet Siklós Márta vezető tanácsadó.
Eltér azonban a bizonyítási teher a vásárlás és értékesítés esetén. Ha például a formailag korrekt számla alapján a vevő érvényesíti adólevonási jogát, a rosszhiszeműség, a csalás bizonyítása az adóhivatal feladata. Ezzel szemben az értékesítés áfamentességének jogszerű alkalmazásánál (miszerint a termék valóban elhagyta az országot, és meg is érkezett rendeltetési helyére) az eladót terheli a bizonyítási kötelezettség. Áfamentesen értékesíthető ugyanis az a termék, amelyet igazoltan egy másik tagállamba szállítanak.
A jóhiszemű adóalanyoknak a legnagyobb problémát a határokon átnyúló értékesítési ügyletek jelentik, mivel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nem mindig fogadja el a kiszállításokat igazoló dokumentumokat.
Nincs olyan adminisztráció, ami túlzás lenne
A leggyakoribb és leginkább elfogadott bizonyíték a szállításról a CMR: a nemzetközi közúti árufuvarozási okmány. Azonban mivel ez csak azt tanúsítja, hogy az árut a feladó átadta a fuvarozónak, a hatóság sok esetben további bizonyítékokat kér. Megoldást jelenthet a vevő (címzett) CMR-re felvezetett átvételi nyilatkozata, de elfogadják a vevő által befogadott szállítólevelet, a teljesítési igazolást, a menetlevelet, GPS-adatokat, raktárbevételi elismervényt, hiteles közjegyzői, ügyvédi igazolásokat, valamint a postai, vasúti szállítás bizonylatait.
A NAV azonban még ezután is mondhatja, hogy a körülményekből arra következtet, hogy nem szállították el az árut: például ha a cím vagy a címzett nem valós. Ha megvonják az eladótól az adómentességet, akkor az nem csupán a 27 százalékos áfa utólagos felszámításával, hanem akár további 50 (súlyos esetekben 200) százalékos adóbírsággal és késedelmi pótlékkal jár.
A hatóság szerint ugyanis az értékesítő akkor tett meg mindent, ha a számára elérhető minden körülményt megvizsgált. Például leellenőrizte a fuvarozó személyazonosságát, a további vevői igazolásokat, mint például a raktári bevételi jegyzőkönyvet, a vevői menetlevél fénymásolatát, és még vevői fuvarszervezés esetén is elszámoltatta a fuvarozót, sőt ellenőrizte a jármű rendszámának valódiságát is. Ezek azonban nem az eladó döntésétől függenek, és gyakran az üzleti titok határát súrolják. A rendszám ellenőrzésének követelménye pedig a közhatalmat nem gyakorló jogalanynak nem is áll módjában.
A határon túli értékesítések esetében tehát nincs olyan adminisztráció, amit túlzásnak lehetne nevezni, ugyanakkor az eladónak saját érdekében minimum a rendeltetési helyen leigazolt CMR-rel kell rendelkeznie – javasolja a LeitnerLeitner szakértője.
A nagyobb biztonság érdekében azonban érdemes a fent felsoroltakból minél többfajta igazolást beszerezni, és például a fuvarokmányon feltüntetett rendszámot összevetni a szállító jármű rendszámával. Ha az adózók biztosra akarnak menni, akkor lehetőség szerint harmadik féllel fuvaroztassanak, és mindenképpen kerüljék a magánhasználatú autóval való fuvarozást.
