A Nemzeti Adó- és Vámhivatal évek óta különösen nagy figyelmet fordít a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árakkal, azaz a transzferárakkal összefüggő előírások betartatására és a nyilvántartási kötelezettség ellenőrzésére.
A kapcsolt vállalkozásoknak úgy kell adóbevallásukat elkészíteni, hogy az piaci árakat tükrözzön a csoporton belüli ügyleteknél. Ha ez nem felel meg a tényeknek, akkor kötelességük kiigazítást készíteni, ellenkező esetben az adóhivatal büntethet. A kiigazítást a vállalatok megtehetik társasági adóbevallásukban is (ez nem jár pénzmozgással), de jellemzően pénzügyileg is rendezik egymás között a felek. A naptári éves adózók a pénzügyi rendezést jellemzően januárban és februárban végzik el.
Több százmilliós adóhiány
Az adóhatóság formai és tartalmi szempontokat egyaránt vizsgál – hívja fel a figyelmet a nemzetközi tanácsadó cég. Fontos szem előtt tartani, hogy a kiigazítás elmulasztása vagy az ügyletek bármely elemének adózási szempontból nem megfelelő kezelése is több százmilliós adóhiányhoz vagy jelentős mulasztási bírsághoz vezethet.
A Deloitte az elmúlt időszakban több esetben találkozott év végi kiigazításokkal kapcsolatos adóhatósági megállapítással – jelzi Veszprémi István, a vállalat adópartnere. A szakértő szerint ezen a területen nőtt a hatósági aktivitás, és a vizsgálatok során a felkészületlen cégek már a legalapvetőbb formai hibákon is elbukhatnak.
A tapasztalatok szerint az adóhivatal – a nemzetközi gyakorlattal összhangban – nagyobb eséllyel veti alá részletes transzferárvizsgálatnak azokat a vállalkozásokat, amelyek év végén jelentős összegű kiigazítást hajtanak végre.
Könnyű hibázni
Veszprémi István szerint nincs olyan, minden problémát kezelő megoldás, ami minden vállalkozásra egységesen alkalmazható lenne. A helyzetet általában bonyolítja, hogy az árak utólagos módosítása nemcsak a társasági adó, hanem az áfa, a helyi adók szintjén és a vámok esetében is következményeket vonhat maga után. Emellett a kiigazítás számviteli elszámolása is számos kérdést felvet. Az év végi kiigazítás egyébként sok országban nem preferált eljárás, bármilyen módon is rendezik a felek.
Tipikus hibák
Kifejezetten rossz gyakorlat, amikor a szolgáltatás igénybe vevője vagy a termék megvásárlója állítja ki a kiigazító számlát vagy bizonylatot. Ezek mögött a NAV ugyanis nem fog találni valós teljesítést, ezért a számla tartalmát azonnal meg fogja kérdőjelezni.
Helytelen eljárás az is, amikor a bizonylatot külföldről állítják ki ugyan, de valamilyen profitallokációra utaló jogcímet írnak rá. Ha esetleg utólag sem lehet részletes analitikával és dokumentációval bizonyítani a korábbi teljesítésekkel való közvetlen kapcsolatot, akkor az adóhatóság ezt a módszert szintén jó eséllyel el fogja utasítani. A várható, hogy a háttérben burkolt profitátcsoportosításra következtet, amelyet nem lehet a cég érdekében felmerült költség. Sokan megfeledkeznek arról is, hogy a külföldről érkező bizonylat miatt is szükség lehet például az áfabevallások önellenőrzésére.
A harmadik tipikus hiba, amikor például egy gyártással foglalkozó társaságnak több ezer számlára kellene az év végén egyszerre, egyedi módosító számlákat kibocsátania utólag, és adott esetben önellenőrzéseket elvégeznie, de ezt a hatalmas adminisztrációs teher miatt nem teszi meg. Ennek a lépésnek az elmulasztása is jelentős kockázat, és a már említett hibás gyakorlatokkal együtt jelentős adóhiányhoz, valamint adóbírsághoz, késedelmi pótlékhoz és mulasztási bírságokhoz vezethet.
