Május 6-án jelentették be, hogy bezár a Photo Hall. Május 4-én kineveztek egy új ügyvezetőt. Erre miért volt szükség?
Amikor eldöntöttük, hogy megállítjuk a veszteségek további halmozását, és a jelenlegi formában beszüntetjük a cég tevékenységet, kineveztünk egy válságmenedzsert. Ezt a szakembert azzal a feladattal bíztuk meg, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy üzletileg a lehető legkorrektebben lezárja az eddigi partnerkapcsolatokat, legyen szó munkavállalókról, beszállítókról, vagy finanszírozóról, ezt követően pedig aktívan menedzselje a cég jövőjét.
A dolgozóknak nem fizettek…
… az áprilisi bérüket nem kapták meg…
Még nem? Most sem?
Mindenképp megkapják a bérüket a munkavállalók. Mind a 93 aktív kollégánk. Ennek szabályait és menetét törvény szabályozza. A végelszámoló feladata többek között, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően ezeket a kifizetéseket teljesítse.
Fotó: Kummer János / fn.hu
Van különbség a végelszámolás és a felszámolás között. Mekkora jelentősége lesz ennek a különbségnek?
Akkor lehetséges a végelszámolás, ha abban a pillanatban, amikor a vállalkozás beszünteti a tevékenységét, az összes követelésből, és az eszközök értékesítéséből, valamint a még befolyó bevételekből ki lehet elégíteni minden jogos követelést, beleértve a munkavállalókat is. Elvileg egyszerű lenne eldönteni, hogy egy adott helyzet megfelel-e ennek a definíciónak, de csak akkor, ha már ponotsan ismernénk valamennyi eszköz – készletek és ingatlanok – pillanatnyi piaci értékét.
Az alkalmazottak tudtak arról, hogy közel a vég és be fogják zárni a hálózatot?
Nem, derült égből villámcsapás volt.
Miért?
Mert nekünk is az volt valójában.
Önöknek miért?
Néhány nap alatt történt meg mindaz, ami alapján úgy döntöttünk, nem lehet tovább folytatni. Akik elvesztik a munkájukat, azokat felháborítja, hogy nem kapták meg idejében a bérüket, ám azt is látni kell, hogy 2009. júniusában a tökéletes fizetésképtelenség állapotában vettük át a céget. Ha nem csináljuk azt, amit csináltunk, akkor már azon a nyáron elveszítették volna a munkahelyüket. Sokan szörnyű egzisztenciális helyzetben vannak most, ilyenkor nyilván nem lehet annak örülni, hogy a válság két évében volt munkájuk. Többüknek próbálunk segíteni munkát találni, de most, amikor számos kiskereskedő cég a mienkhez hasonló módon fejezi be a tevékenységét, ez nyilván nem könnyű.
Május elején áttették a székhelyüket Miskolcra. Erre miért volt szükség?
Ezt a válságmenedzser javasolta.
Azt mondta, egy pár nap leforgása volt az egész, május elején. És hogy önöket is meglepte…
Fotó: Kummer János / fn.hu
2009-ben, amikor átvettük a céget, a Photo Hallnak 6 milliárd forint volt a forgalma. 2008-ban 508 millió forint vesztesége volt és 900 millió körüli adóssága a bankok felé. Az akkori belga tulajdonoshoz érkezett két, egyenként egy eurós vételi ajánlat is, ők nyilván az irodaházat akarták megszerezni és értékesíteni. Akkor társultunk a menedzsment két tagjával és azt mondtuk, megpróbáljuk kihozni a céget a fizetésképtelen helyzetből. Átalakítottuk a finanszírozást, visszafizettünk 300 millió forintot a bankoknak és folyamatosan fizettük a kamatokat. Átalakítottuk a költségszerkezetet, a havi 140 millió forintos működési költséget idén márciusra 60 millióra csökkentettük. Drasztikusan átalakítottuk a bolthálózatot, és emellett alig küldtünk el embert.
Hány embert bocsátottak el és hány boltot zártak be két év alatt?
Kb 15 embert küldtünk el és 53 üzletünk volt a jelenlegi 40 helyett. 2009-ben leültünk a beszállítókkal és elmagyaráztuk, ebből a helyzetből csak együtt, egymásban bízva lehet kijönni. Teljes költségracionalizásást ajánlottunk nekik azért cserébe, hogy finanszírozzák a működésünket. Közben fizettük a béreket, a banki kamatokat és az adókat. Mindannyian abban bíztunk, hogy mindeközben az előrejelzéseknek megfelelően megindul a gazdaság, és szépen lassan visszatér a boltokba a fizetőképes kereslet.
Így történt?
Ami rajtunk múlt, azt teljesítettük. 2009-ben az előző évi 508 milliós veszteséget megfeleztük, 260 millió forintra csökkentettük. Viszont a 2010-es karácsonyi forgalom messze elmaradt a várakozásainktól. De nem arról volt szó, hogy mi terveztünk megalapozatlanul, az egész piacot megrázta az év végére várt hagyományosan erős forgalom elmaradása. A GFK rendszeresen méri az egyes szereplők piaci részesedését, így a Photo Hallét is, ami az egyes termékcsoportokat vizsgálva stagnált, vagy picit nőtt is. Nem arról van szó tehát, hogy a cég menedzsmentje valamit kirívóan rosszul csinált, hibás stratégiát követett, vagy nem alkalmazkodott a piachoz. A karácsonyi rossz szezonnak sajnos az is következménye lett, hogy megnőtt a tartozásállomány, mert bevásároltuk a készletet, de nem tudtuk eladni. A beszállítók végig maximálisan támogattak. Aztán jöttek a februári adóváltozások. Azzal biztattuk magunkat, hogy a lakosságnál maradó többletjövedelem a boltokban is jelentkezni fog
…és hogy költeni fognak?
Arra számítottunk, hogy 2010 volt kereskedelmi szempontból a válság mélypontja. Márciusban megértettük, hogy nem így történt.
Nem indult meg a költés.
Annyira nem, hogy 2011 első négy hónapjában további 20-30 százalékkal esett vissza a forgalom a gyengén teljesítő előző év azonos hónapjaihoz képest is. Közben szinten tudtuk tartani a piaci részesedésünket, vagyis az egész piacnak lett rosszabb.
Mi a mélyebb ok?
A kereslethiány. Az embereknek csökkent az elkölthető jövedelmük és tartanak a jövőtől, ezért igyekeznek mielőbb törleszteni a hiteleiket, és megtakarítani a jövőbeli váratlan kiadásokra. Hosszútávon ez egészséges szemlélet, de ebből az következik, hogy most nem vesznek se okostelefont, se laptopot. És ha majd személyesen eltávolodok a történettől, be fogom látni, hogy ami most történik az a válság kedvező hatása, hiszen megtisztul a piac. Közben újabb, komoly versenytársak jelentkeztek az elektronikai cikkek piacán: a hipermarketek. És abban a világban, amelyben hipermarketekben és interneten vásárolnak az emberek, valószínűleg nincs szükség egy olyan üzletláncra mint a Photo Hall, kis üzletekkel, szakértő eladókkal. Az finanszírozhatatlan, hogy egy vevővel az eladó eltölt 30-40 percet, szakértő tanácsokat ad a választáshoz, majd a vevő hazamegy és megrendeli a fényképezőgépet az interneten. Vagy egy másik példa: jó ideig operációs rendszerrel együtt árultuk a laptopokat, notebookokat. Aztán rá kellett jönnünk, hogy operációs rendszerért senki nem akar fizetni, hiszen a családban úgyis van valaki, aki ingyen felteszi azt a gépre.
Fotó: Kummer János / fn.hu
Miért mondta, hogy mindez hirtelen történt?
Menedzselhetetlenül és kontrollálhatatlanul egyszerre történt minden. Egy napon. Folyamatosan csökkent a forgalmunk. A szállítók elkezdték feltételekhez kötni a további szállítást, mert ők is féltek. Ezért fogyott a készlet is. Ezt megpróbáltuk koncentrálni a nagyobb forgalmú üzletekbe. Viszont ahonnan elhoztam, ott a bérbeadó megijedt. A boltban lévő áru zálog a bérleti díj mögött, ezért egyes helyeken bezárták a boltot. Közben a beszerző nem tudott árut vásárolni. Az egész gyorsabban történt, mint ahogy elmondtam. El kellett dönteni, hogy ezt folytatjuk, vagy nem.
Nem folytatták. A beszállítók viszont követelnek…
A banknak bejelentettük, hogy vége. Két beszállítónak tartozunk komoly pénzzel. Mégis ott van a nagy feszültség, ahol 500 ezer forinttal tartozunk.
Senki sem hiszi el, hogy nem lettek ebből milliárdosok, vagy milliomosok az új tulajdonosok…
Fizetésképtelen céget vettünk át 2009-ben, amit a bankok és a beszállítók finanszíroztak és aminek igazi értéke az ingatlanjai voltak. Egy irodaház és tíz saját tulajdonú üzlethelyiség. A tíz üzletet eladtuk, ebből fizettünk vissza 300 millió forintot a bankoknak. Az irodaházat megtartottuk, ez hitelbiztosítékként funkcionált.
Nekünk akkor lett volna ebből jövedelmünk, ha sikerül az egészet sikeresen menedzselni, túlélni a válságot és végül lett volna egy jó kereskedő cégünk. Az egészben az az abszurd, hogy ha 2009-ben a felszámolásra és nem a működtetésre mentünk volna, azt már abban az évben megtehettük volna, amikor aláírtuk a szerződést. De mi nem ezt akartuk, hanem működőképes céget, ami száz családnak, beszállítóknak és finanszírozóknak is jövedelmet hoz. És nyilván nekünk is.
