Alább Reményik Kálmán leveléből idézünk.
„2006-ban egy alapvetően gyorsforgalmi utak fejlesztésével foglalkozó társaságot vettem át. 2007-2008-tól a feladatok megtöbbszöröződtek, ide került az EU finanszírozású közúti és vasúti fejlesztés is. A projektek száma 30-50-ről 500 fölé nőtt. A foglalkoztatottak száma több mint duplájára emelkedett. E feladatok csak egy nagyobb hatékonyságú szervezettel voltak elképzelhetőek, amihez minden esetben szükséges az érintettek képzése oktatása. Az képzések a társaság alkalmazottai közül a közép és felsővezetőket érintették, ami mintegy 50 illetve 12 főt jelentett. A képzések célja, tárgya a humán rendszerek fejlesztése, kapcsolatok és az együttműködés fejlesztése, vállalati-kultúra fejlesztés, motiválás, értékelés, konfliktus kezelés és más egyéb készségek, kompetenciák fejlesztése. Aki valaha foglalkozott vállalat vezetéssel, az tudja egyrészt, hogy mely vezetői kompetenciák szükségesek a hatékony vállalat irányításhoz, másrészt nyilván tapasztalták, hogy ezen kompetenciák gyakran nem vagy nem megfelelő színvonalon állnak rendelkezésre. Különösen nem egy olyan „tipikusan állami vállalat”-ként működő cégben, mint a NIF Zrt. volt 2006-ban. A helyzetet tovább árnyalta a tevékenység struktúra gyors és nagy arányú változása valamint a szervezet hasonló dimenziójú átalakítása, átalakulása.
A képzések ténye és részletei teljesen transzparensek voltak. A Társaság évről évre képzési tervet készített, ami szerepelt a tulajdonos által elfogadott üzleti tervekben is. A szerződéseinket – a jogszabályi kötelezéseknek megfelelően – közzé tettük a NIF honlapján
A képzésekre igénybevett helyszín kiválasztásának szempontjai meghatározóan a tréningen résztvevő létszám és a hely befogadó képessége, a szükséges „tréning terem” (technikailag megfelelően felszerelt és szeparált hely) léte és természetesen az ár volt. A cikk által említett középvezetői képzés (öt turnusban, két helyszínen) helyszínére több ajánlatot kértek be a kollégáim, s az középvezetők véleményét is kikérve döntöttek a helyszínről. A volt kollégáim tisztességes, a részükről elvárható színvonalú szállást kaptak azokra a napokra amit a családtól távol töltöttek a cég érdeke és kívánsága szerint. A felsorolt szállodák egyikében sem vettek igénybe luxus szolgáltatásokat. Az említett képzsé költsége a cikk állításával szemben meg sem közelíthette a 116 millió forintot, az érintett kb. 50 középvezető esetében is ennek maximum a 10%-a körül járhatott. A NIF Zrt. felső vezetését jelentő 12 fő számára meghatározóan a szigetmonostori „Rosinante Panzióban” illetve egy agárdi tréning házban került sor a vezetői tréningekre, oktatásokra, képzésekre. Ezek a szállások a szükséges igényeket kielégítették, de a luxus wellness szálló kategóriától távol vannak.
Az említett képzések, oktatások egytől egyik speciális szaktudást igényeltek, melyekhez a NIF Zrt.-nek saját szakembere nem állt rendelkezésre, s ilyenek saját állományban való foglalkoztatása nem volna gazdaságos. Ilyen típusú képzéseket a világ minden táján külső szakemberek végeznek.
A cikkben hibásan nevezett informatikai fejlesztés a SAS Business által kifejlesztett stratégia menedzsment megoldás szoftver licenszének megvásárlása és implementációja volt, tehát a teljes bekerülési árat a beszerzés egyik rész elemével elosztani nem lehet. Az érintett beszerzésre közbeszerzési eljárásban került sor. A beszerzést mintegy nyolc hónapos előkészítő folyamat előzte meg. A 2010. augusztus 16-i rendkívüli felmondásom indokaként szintén ezt a beszerzést jelölte meg a NIF Zrt. A felmondás ellen keresetet indítottam a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon. Ezért e tekintetben további érveket nem szeretnék felsorakoztatni, a vitát a bíróságon és nem a sajtóban szeretném megnyerni.
Sem egy sem öt turnus három napos képzése nem kerülhetett 116 millió forintba. Ez maximum a vezetésem öt éve alatti összes képzési költség lehet.
A SAS stratégia menedzsment informatikai megoldásának beszerzése közbeszerzési eljárásban történt. Ez a beszerzés volt egyébként a társaságtól való eltávolításom oka, aminek következtében munkaügyi pert kezdeményeztem. majd a bíróság eldönti, hogy ez ügyben vétettem-e.
Sem jogszabályt, sem belső szabályozást nem sértettem. Ilyet egyébként a cikk sem tud megjelölni. Visszaélést nem követtem, követtünk el, erkölcsi hibát nem vétettünk…”
