Jó érzés, ha egy cégalapító meggyőződéssel hiszi, hogy a saját üzletében mindig mindent jobban tud bárkinél. A visszavonulás azonban pont emiatt a magabiztosság miatt nem könnyű. Na meg azért sem, mert az utódok nagy valószínűséggel kicsit mindent másképp csinálnának, s ezt nehéz elfogadni.
A következő generációnak pedig azért nehéz, mert a szülei minimumként mindig is a maximumot várják tőle. Másrészt sokkal többet kell bizonyítaniuk ahhoz, hogy az alkalmazottak elfogadják őket vezetőként, mint egy nem családtagnak.
Az utódlást nem könnyíti meg az sem, ha a fiatalabb generáció nem találja a saját szerepét a cégben, mert például más az
mitől családi?
A családi vállalkozás rövid EU-s definíciója:
– A családé a cég tulajdonának legalább 25 százaléka és a tulajdonoson kívül legalább még egy családtag részt vesz a cég irányításában.
érdeklődési területe, vagy a munka, amit rábíztak, nem okoz örömöt neki. Kérdés lehet az is, hogy minden családtag a vállalkozásban dolgozzon-e, így például kapjanak-e lehetőséget a gyerekek házastársai.
A Felelős Családi Vállalkozásokért Magyarországon Egyesület (FBN-H) szerdai konferenciáján úgy próbáltak meg segíteni a még utódlás előtt álló cégeknek, hogy néhány család őszintén elmesélte a saját sztoriját, bepillantást adva a problémás részletekbe és a megoldásokba is.
Stratégiai elvonulás
A háztartási gépeket és kerékpárokat gyártó cégnél a két fiútestvér évekkel ezelőtt vette át a két üzletág vezetését a szülőktől. Arra jöttek rá, hogy érdemes legalább évente elvonulniuk a civilizációtól, és kietlen tájakon gyalogolva, nomád körülmények között, egymásra utalva remek gondolataik születnek. Ilyenkor találják ki, hogy merre menjen a cég a következő évben és években.
Ide tartozik, hogy ők már úgy gondolják, nem dől össze a világ, ha hiányoznak. Édesapjuk ezt sosem engedte meg magának, számára még heti 7 napban, napi 24 órában volt a vállalkozás az első.
Eleinte fiúk házastársai is a cégben dolgoztak, de ma már mindnyájan úgy látják, hogy ez nem célszerű. Mégpedig azért nem, mert a kollégák a feleségeken keresztül próbálták meg manipulálni a két cégvezetőt.
Kitúrta a fiát?
Az elektronikai cégnél az apa úgy döntött, hogy nem a fiára bízza a cégvezetést. Mégpedig azért nem, mert kizárólag üzleti-szakmai és nem érzelmi alapon addigi “jobbkezének” szavazott bizalmat, akivel már húsz éve együtt dolgozott, s akiről tudta, hogy a legjobb a feladatra. Személyében látta biztosítva, hogy képesek legyenek tovább növekedni.
A döntés csak más családi vállalkozók körében okozott visszatetszést, tőlük megkapta, hogy kitúrta a fiát. Cégen belül és a partnerek körében mindenki logikusnak tartotta a lépést. Feszültség sem lett belőle. A régi kollégát, új cégvezetőt aztán jelképesen „örökbe is fogadta” az alapító. Segítségükkel a fiú is talált olyan területet a cégben, aminek még nem volt gazdája, s itt ő is ki tudott bontakozni.
Keresd a nőt!
Egy sikeres férfi mögött mindig van egy nő – hozta fel az FBN-H elnöke, Rudas László. Igen ám, de mi történik, ha a nő sikeres, és mögötte, vagy ne adj isten alatta kell állnia a férfinak? A megismert történetben válás lett a dolog vége, de aztán a kapcsolat rendbe jött, ahogy a férj más munkát vállalt.
A hölgyek szerint az apák, férjek nem mindig egyenrangú félként konferálják fel őket és ötleteiket, ami néha bántó lehet. Az őszinte beszélgetés azonban ezen is segít. Nem lehetetlen kivívni az elismerést. A cégvezetésben pedig azt mondják, érdemes mindig nőként viselkedniük. Nem célszerű például nyersnek lenni, viszont jól használható az empátia. Azt is megemlítették, sokat segíthet, ha az alapító a stafétabot átadáskor határozottan kinyilvánítja az alkalmazottak előtt, hogy onnantól kezdve a gyermeke szava a döntő a cég életében, és ezt ő is elfogadja.
A tőzsdére vitt életmű
Kockázatossá, s majdnem visszafordíthatatlanná fordult az az ötlet, amikor a fiú úgy vette át a vállalkozás egy részének vezetését az apjától, hogy a megkapott ingatlant eladta, és értékét befektette. Édesapját nagyon nehezen győzte meg arról, hogy beleegyezzen a tranzakcióba. Mindez 2007-ben zajlott. Aztán nemsokára álmatlan éjszakák sokasága várt a fiúra, mert a válsággal a befektetések egyre kevesebbet fialtak, majd negatívba fordultak.
Kétségbe volt esve, mert nagyon nehezére esett volna az apja elé állni azzal, hogy húsz év munkájának gyümölcse elúszott. Az apa „jó fej volt”, nem unszolta a nyilvánvalóval, nem vágta a fejéhez, hogy ő ezt nem akarta. Szerencséjükre a befektetési tanácsadó mindig képes volt lebeszélni az ifjabb vállalkozót arról, hogy lejtmenetben kiszálljon. Mostanra újra nullszaldósak a befektetések. És ha azt nézik, hogy az eladott ingatlan jelenleg értékesíthetetlen lenne, akkor azt is lehet mondani így utólag, hogy jól döntöttek.
Akik tanácsot kértek
A gépipari cégnél az apa várta, hogy mikor veszik át a vezetést a gyerekei, a fiú, a lány, meg a vő pedig hogy mikor testálják rájuk a feladatot. Aztán nem történt semmi. Közben a lány már 14 éve kereste a helyét a cégben, mindenféle poszton kipróbálta magát és egyik sem volt az igazi. Végül a Családi Vállalat Akadémia elnökéhez, Gelléri Péter tanácsadóhoz fordultak, aki el is kezdte előkészíteni velük a generációváltást.
Most félúton tartanak. Elérték, hogy a cégben és a családban is jobban figyelnek egymásra, többet beszélgetnek, jobban tudják, ki mivel szeret foglalkozni – a lány már megtalálta a neki való munkát.
Az édesapa azt tanácsolta az utódlás előtt állóknak a válságra célozva, hogy lejtmenetben semmiképpen ne fogjanak bele a cégátadásba, mert amíg a helyükre kerülnek a dolgok, lehet egy kis visszaesés. S ezt sokkal könnyebb elviselni felfelé ívelő szakaszban.
Elé kell menni a problémának
Nemzetközi tapasztalatok szerint három családi cégből kettő belebukik az utódlásba. Ha ez az arány valósulna meg a pár éven belül generációváltás előtt álló, a foglalkoztatás 60 százalékát biztosító magyar családi vállalkozásoknál is, az katasztrófát jelentene. Ezért vállalta fel az FBN-H, hogy a tapasztalatok átadásával, tanácsadással, a Családi Vállalat Akadémián keresztül oktatással, szakirodalommal segítse a generációváltást.
Egy jelentős akadály tavalyi megalakulásuk óta már elhárult, azóta ugyanis illetékmentes az új kormány döntése alapján a cégutódlás, ami nagy könnyebbség. Tavaly ősszel még csak tervezték, ma már kicsiben, 11 vállalkozáson elvégezték azt a felmérést, ami a vállalkozás átörökítést vizsgálja. A kutatás legfontosabb megállapításai: a cég „nem családtag” menedzsereit és kulcsembereit többnyire nem vonják be az alapítók a tulajdonba, az utódjelölteket pedig csak ritkán küldik el pályájuk elején tapasztalatszerzésre más cégekhez.
Kürti Tamás
Az is kiderült, hogy a technológiai cégeknél sokkal nehezebb a következő generáció kezébe adni a vezetést, mint az üzleti jellegű vállalatoknál. Ennek egyik oka, hogy a„technológiai zseni” nem biztos, hogy az utódokban is megvan – ismertette az eredményeket az egyesület alelnöke, Kürti Tamás, másodgenerációs vállalkozó. Nemcsak ő, hanem mások is hangsúlyozták, fontos lehet, hogy a szülők fokozatosan vonuljanak ki a cégből, hogy ne érezzék feleslegesnek magukat, s hogy találjanak olyan elfoglaltságot, ami kedves nekik, és kitölti a keletkező űrt.
Gelléri Péter
A kutatást vezető Gelléri Péter szerint a vizsgált vállalkozások mindnyájan úgy értékelték, hogy sürgősen lépniük kell az utódlás kérdésében. Ehhez pedig szükségük lehet külső segítségre, hogy a feszültségek a felszínre kerüljenek, és ne a cég felrobbanásához vezessenek – tette hozzá. Egyelőre csak ketten mondhatják el magukról, hogy minősített tanácsadók ezen a különleges területen, de hamarosan beindul a képzés is.
