Népmesébe illő megoldást választott a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ): hozott is ajándékot, meg nem is. Vagyis közzétette a Mol stratégiai gáztároló szerződéseit, de bizonyos lényegi elemeket, vélhetően üzleti titokra hivatkozva, kitakart.
Mindez persze csak találgatás, mert cikkünk megjelenéséig az érintettek nem kommentálhatták a pár órája meglépett váratlan és részleges nyilvánosságra hozatalt. Az ügy előzménye, hogy az Energia Klub pert indított a szőregi stratégia gáztározó szerződéseinek nyilvánosságáért a megrendelő Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség, a megvalósító MMBF Földgáztároló Zrt., illetve utóbbi többségi tulajdonosa, a Mol Nyrt. ellen.
A tőzsdén jegyzett olajipari cég, az állami szövetség, illetve közös cégük sokáig vonakodott szerződéseit nyilvánossá tenni, de április 26-án délután váratlanul felbukkant két szerződés az MSZKSZ honlapján. Az egyik az MSZKSZ és a Mol részvény-adásvételi szerződése, amiből kiderül, hogy a 980 millió forintos alaptőkéjű MMBF-ben a Mol névértéken vásárolt 620 millió forintnyi részvényt. A másik az úgynevezett letéti szerződés, amelyben a projekt megrendelője, az MSZKSZ és az MMBF meghatározzák a gáztárolás mennyiségi paramétereit, valamint a díjakat is. A díjképzésre meghatározott képletek ugyan nyilvánossá váltak, de a konkrét forintban meghatározott adatok ki vannak satírozva.
EMFESZ és E.On
A gáztározóval kapcsolatban korábban nem pusztán a transzparencia hiánya miatt merültek fel kérdések, hanem a feltöltésre kiírt tendert megnyerő EMFESZ Kft. körüli súlyos tulajdonosi, jogi és ellátási bizonytalanságok miatt is. Az EMFESZ azonban minden körülötte felbukkanó zavar ellenére 2009. augusztus 22. és december 19. között, az előre meghatározott napi 10 millió köbméter betöltésével teljesítette a pályázaton elnyert 900 millió köbméter földgáz szállítását.
Az E.On pedig azért nézte rossz szemmel az állami tendert, mert úgy érezte, hogy miután megvásárolta a Mol Földgázellátó és Földgáztároló céget, valahogy mégis visszakeveredett a földgáztárolás piacára a versenytársa. A most publikussá vált szerződések után már csak az a kérdés, hogy az Energia Klub elfogadja-e a szerződésekből megismert információkat azon kérdéseinek megválaszolására, hogy miként lehet, illetve szabad-e a fogyasztókkal megfizettetni másoknak hatalmas hasznot hozó gigaberuházásokat?
Miért kell évtizedek alatt közel 500 milliárdot egy olyan beruházásba ölni, amely sehol máshol a világon nem bevett megoldás, milyen az a krízishelyzet, amiben szükséges a tárolót megnyitni, ha a 2009-es „nagy magyar” krízishelyzetben sem volt rá szükség, illetve ha a tároló az 1,2 milliárd köbméteres biztonsági tárolói kapacitás mellett 700 millió köbméter kereskedelmi tárolói kapacitással is rendelkezik, miért kell a cég hasznát a fogyasztóknak támogatni?
