– Felpörögtek körülötted a történések az elmúlt hetekben, alig másfél hónapja az eKönyv Kft. megalakulása kapcsán, a cég egyik vezetőjeként kerültél reflektorfénybe, most pedig egy rendhagyó kezdeményezéssel hívtad fel magadra a figyelmet, amellyel kapcsolatban adódik a kérdés: hogyan került Elvis Budapestre?
– Van egy kis abszurditás abban, hogy Elvis kalauzolja körbe az embereket, hiszen ő sohasem járt hazánkban. Azonban az idén lenne 75 éves, és amikor kaptam egy lehetőséget egy kiadótól, hogy a fővárost bemutató képeslapokat és posztereket készítsek, úgy gondoltam, Budapestet miért ne mutathatná meg Elvis az érdeklődőknek.
– Művészeti és gazdasági iskolákat végeztél, hogyan csöppentél az internet világába?
– Amikor az Egyesült Államokban tanultam, az egyik tanárom egyszer behozott egy fekete dobozt, csatlakoztatta a telefonvonalhoz, és kijelentette: most elmegyünk a cyberspace-be. Ez jelentette az első találkozást az internettel, a 90-es évek közepén. Amikor hazajöttem, kitaláltam, hogy kellene készíteni egy internetes szappanoperát, ami egyfajta netes képregény lett volna. Elkészítettünk egy sorozatot, amit több cégnek is bemutattunk, de nem nagyon tudtak mit kezdeni vele. Ezután jött az ötlet, hogy készítsünk egy internetes megjelenést az akkori legnépszerűbb hazai tévéműsorhoz, a Friderikusz Sándor nevéhez kötődő Meglepő és mulatságoshoz. Az oldal nagyon népszerűvé vált, többen látogatták, mint az Internettót, az Index elődjét. Miután a műsor lekerült a képernyőről, az Origo elindításán dolgoztam 2000-ig, majd egy régi ismerősöm, Kieselbach Tamás keresett meg a Habostorta ötletével.
– A Habostorta volt az egyik első hazai netes vállalkozás, amely nyereségesen működött. Mi volt a titkotok?
– Amikor 2000-ben elindítottuk a vállalkozást, már látszott, hogy jön a vihar, a dotkomválság. Egyértelmű volt, hogy csak a nyereség jelentheti a túlélést. A szerencsének és a jó megérzésnek köszönhető, hogy elindultunk a szolgáltatások irányába, és ez végül jó döntésnek bizonyult. Ez akkor még viszonylag olcsó megoldás volt, kevesebb emberi munkával sok felhasználót és oldalletöltést lehetett elérni. Az, hogy nyereségesek maradtunk, nagymértékben köszönhető annak, hogy a későbbiekben is visszafogtuk a drágább, szerkesztett tartalmak mennyiségét.
– Szigorú főnöknek tartod magad?
– Egyáltalán nem, és néha arra gondolok, talán hátrány, hogy nem tudok kiabálni. Csak nem lenne természetes, ha így viselkednék. Igyekszem olyan emberekkel körülvenni magam, akik nemcsak bólogatnak egy-egy ötletemre, hanem ha kell, ellent is mondanak, és így kialakul egyfajta párbeszéd közöttünk. Egy ekkora cég már megköveteli, hogy szigorú számonkérési rendszert használjunk és a munkatársaink betartsák a kitűzött határidőket.
– A hazai internetes piacon meghatározó céget irányítasz, borítót tervezel, képeslapokat készítesz. Hogyan fér bele mindez az idődbe?
– Nagyon szigorú időbeosztás szerint élek. Reggel kilenckor kezdek a Habostortánál, és este hétig vagyok bent. Otthon a vacsora és a gyerekek ágyba fektetése után jön a második műszak, az elmaradt e-mailek megválaszolása, és ekkor tudok foglalkozni a kreatív dolgokkal is.
