Irritálóak a különböző gazdaságélénkítő pályázatok Szűcs György IPOSZ-elnök szerint, mert mesterségesek. Helyettük a vállalkozások szabadságát kellene visszaadni, az elvonások és a bürokrácia csökkentésével, mert ebben a tekintetben a magyar kisvállalkozások helyzete az egyik legrosszabb Európában.
Az új kormánytól azt várják, hogy végre fordítson több figyelmet a cégek 99 százalékát kitevő mikro-, családi és középvállalkozásokra, ha úgy tetszik, tegyék végre magukévá az idevágó EU-s irányelvet, vagyis “gondolkozzanak előbb kicsiben”. Normális, rendezett, átlátható gazdasági környezetet szeretnének az iparosok, ahol a szabályok világosak és betarthatóak, a feltételek teljesíthetőek. Mert ezt eddig nemigen tapasztalták.
Pozitívumként egy dolgot említett az elnök, hogy az egyéni vállalkozói törvényben rögzítésre került: az egyéni vállalkozók egyéni céggé alakulhatnak anélkül, hogy társaságot kellene alapítaniuk.
Bajban az építőipar
Négy év alatt az építőipari tevékenység 40 százalékkal csökkent, ezen belül a kis- és mikrovállalkozások teljesítménye 70-80 százalékkal esett vissza. Az IPOSZ felügyelő bizottságának elnöke, az Építőipari Kis- és Középvállalkozások Szövetségének elnöke, Vonnák Sándor elmondta, nem értenek egyet azzal a kijelentéssel, hogy ez a szakma tisztulásához vezetne. Egy a közelmúltban megjelent APEH-os jelentés is ezt támasztja alá, ugyanis a szigorított hatósági ellenőrzések ellenére nőtt az építőiparban a feketegazdaság.
A mikro-, családi és kisvállalkozások 80 százaléka a körbetartozások miatt nyög. Mik ők, ha nem áldozatok, tette fel a kérdést. Az építőiparban a becslések szerint 500 milliárdos a körbetartozás. A nemfizetés ma már nem gazdasági, hanem morális kérdés. Mondhatni bevett szokás. S a magyar állam is sokkal tartozik a vállalkozásoknak, tette hozzá.
Az a vállalkozás pedig, akinek nem fizetnek, és ezért feketegazdaságba taszítódik, mások szemében tisztességtelenné válik. Holott sokszor csak arról van szó, hogy várják a fellendülést, és addig sem akarják elküldeni az alkalmazottakat, hogy ha végre munkájuk lesz, akkor legyen, aki elvégezze. A megszűnő vállalkozásoknál felszabadult munkaerő pedig nem képes legális úton biztosítani családjának a megélhetést.
Megemlítette még, nem értik, hogy az építőipari vállalkozóknak továbbműködési feltételeként miért kellett az idei évtől a kamaránál beregisztrálniuk. Példaként a gázszerelőket hozta fel, akiknek eddig is rendszeresen kellett tanfolyamokat végezniük, és regisztrálniuk a gázszerelők névsorában.
Nincs tartalék
Géresi József alelnök szomorúan számolt be arról, hogy mára a vállalkozások aranytartalékai kimerültek, a vagyon elolvadt, a családi kassza is üres, nem tudnak már hova nyúlni ahhoz, hogy továbbfinanszírozzák magukat. Pedig a kézművesek úgy szeretnék átadni vállalkozásaikat a gyermekeiknek, hogy ők is boldoguljanak. Mert elsősorban itt szeretnének élni, a munkájukból.
1848-cal is párhuzamot vont, mondván hasonló célok vannak most is, mint akkor voltak: a kisipar és a nagyipar felvirágoztatása. A nagyipar beindítása a beszállítások révén a kisiparosoknak is munkát adhatna. Aztán a hitelképesség helyreállítása, a tőkeigény biztosítása szintén aktuális, főleg azok számára, akik folyamatosan visszaforgatták a vállalkozásba a nyereséget, és most nincs tartalékuk. A magyar áruk és szolgáltatások előnyben részesítése is legalább annyira fontos lenne, mint ’48-ban volt, tette még hozzá.
Ha a büntetés tervezett
Károlyi Gyula feladata alelnökként a kapcsolattartás a hatóságokkal. Úgy látja, a kormány nem erős kézzel kormányoz, hanem a büntetésekre van berendezkedve. És csak a legálisan működő vállalkozásokat büntetik, azokkal, amelyek nincsenek bejelentve, nem kezdenek semmit.
A családi vállalkozások azt nehezményezik, hogy rengetegféle szabálynak kell megfelelniük, és ez nem kevés pénzükbe kerül (az IPOSZ szerint egy négyfős vállalkozásnál évi 5-600 ezer forintot jelent). De még ekkor sem lehetnek biztosak abban, hogy minden ellenőrzést nyugodtan várhatnak. Amikor ugyanis tervezett bírság van egy-egy hatóságnál, akkor feleslegesnek érzik a megelőzésre tett lépéseiket.
A bírságolás rendszerét és mértékét azok közé a központi lépések közé sorolta, amelyek képesek tönkre tenni a vállalkozásokat. Az átgondolatlan döntések közül megemlítette a zöldkártya-rendszer átalakítását, amivel földönfutóvá tették a zöldkártya-kiadással foglalkozó vállalkozásokat (2400 cégről van szó).
Az IPOSZ elmúlt egy évéről
Arról is beszámoltak, az elmúlt egy évben milyen úton igyekezett segíteni az iparosoknak az IPOSZ, hogy túléljék a válságot. Tevékeny szerepet vállaltak például a mikorhitelezésben. A jogpontok működtetésével éves szinten háromezer panaszra találtak bíróságon kívüli megoldást. A segítséget vállalkozók, alkalmazottak és munkanélküliek vették igénybe.
A szakképzésben is változást ért el az IPOSZ, mert a kézműves szakmáknál már a nyolcadik osztály után elkezdődhet a gyakorlati képzés, ami véleményük szerint jól motiválja a diákokat, és segíthet a kézműves-utánpótlás kinevelésében. A továbbiakban azt szeretnék elérni, hogy a gyakorlati idő aránya tovább nőjön, hogy szakmailag képzettebbek legyenek az oktatásból kikerülők.
Pályázatokat írtak, hogy elősegítsék a határ menti cégek határon túli érvényesülését, például azzal, hogy az IPOSZ-on keresztül lehetőséget kapjanak a külföldi szakmai kiállításokon való bemutatkozásra.
Az IPOSZ nemzetközi szinten elfogadott szervezet, amely nagyon hatékony munkát képes végezni a kormányközi vegyes bizottságokban. Erre példaként említette Géresi József alelnök a német együttműködést. Április elején a román kkv-szövetséggel kötnek együttműködési megállapodást.
