Kezdjük az elején: miért kellett éjszaka, erőszakkal, biztonsági emberekkel elfoglalni a vízművet?
Az ellenfél kommunikálja azt, hogy így történt.
S ki az ellenfél?
A Suez. Méghozzá nem annyira a Suez Environnement SA, mint inkább a magyarországi leányvállalat, a Suez Environnement Hungária Kft. A gyanú szerint a helyi menedzsment erősen megszűrte a Párizsba menő információkat. Nagy valószínűséggel Franciaországban nem tudtak a szabálytalan pénzügyi műveletekről, mert nem gondolom, hogy ha tudnak, akkor azokba beleegyeztek volna. Ezért levelet küldtünk Párizsba, amelyben összefoglaltuk a történéseket. Leírtuk, milyen iratok kerültek a birtokunkba. Teljes felhatalmazás nélkül írtak alá a Suez által delegált menedzserek váltókat. Az eddigi birtokunkba került legmagasabb összegű váltó 900 millió forintról szólt, de a bankárok mosolyogva megsúgták, hogy nem ez az egyetlen, és nem is a legmagasabb összegű váltó, amit benyújtottak a Pécsi Vízmű Zrt.-vel szemben. A könyvvizsgáló esküszik, hogy ő semmilyen váltót nem látott, ami valószínűleg úgy is van, mert a mérlegek ott vannak egymás mellett, s egyszer sem szerepel bennük a váltótartozás. Létrehoztak egy leányvállalatot, amelyen keresztül felvásárolták vidéki vízművek üzletrészeit. A probléma ott volt, hogy az így megszerzett vállalatok veszteségeit végig a pécsiek pénzéből fedezték. A menedzsment eladósította a Pécsi Vízmű Zrt.-t, és gyakorlatilag felszámolási helyzetbe hozta az eltitkolt banki papírokkal, amelyeket a város tudta nélkül írtak alá. Számomra nyilvánvaló, hogy a Suez megszegte az 1995-ben kötött privatizációs szerződéseket.
Még mindig arra vagyunk kíváncsiak, miért éjszaka, erőszakkal, kommandósokkal vették birtokba a vízműveket?
Nézzenek rám, mennyire vagyok kopasz, kigyúrt és fegyveres, mert én „rohantam le” a vízművet! Winkler Tamással, a Tettye Forrásház Zrt. vezérigazgatójával, aki még nálam is kisebb ember. Amikor odamentünk, klasszikus fegyvereket is vittem magammal: a papírjaimat és a tollamat. S azért éjszaka mentünk, mert azt akartuk, hogy mire a munkások reggel 6-ra jönnek dolgozni, már rend legyen. A portásnak megmutattuk a közgyűlési határozatot, mondtuk, hogy jöttünk a város nevében átvenni a vízműveket. Azt válaszolta, hogy akkor hívná a főnökeit, addig szíveskedjünk várni. Mondtuk rendben, várunk.
Miért vittek magukkal biztonsági embereket?
Azért, mert nyilvánvaló volt, hogy az előző menedzsment által szerződtetett őrző-védő cég nem követheti a mi utasításainkat. Egyébként meg jogszabály írja elő, hogy a vízművek őrzésvédelméről gondoskodni kell. De semmiféle erőszakos cselekményre nem került sor. A Tettye által szerződtetett őrző-védő cég emberei csak azután mehettek be az irodákba, miután az előző csapat levonult. Ezt a biztonsági kamerák is rögzítették. Körülbelül 20 perccel azután, hogy megérkeztünk a vízműhöz, megjelent Nyirati István vezérigazgató is, és rövid vita után közölte, akkor nem érdekli, átadja a telepet, de innentől kezdve mienk a felelősség. Ez a nagy vízműfoglalás hiteles története.
(Az interjú további részleteiből kiderül, Szabó szerint az eljárás hogyan egyeztethető össze a jogállamisággal, és miért nem riasztja el a külföldi befektetőket. A Figyelő összeállításából a pécsi vízmű ügyének minden részletében eligazodhat.)
