Rendesen átírta a néhány évvel ezelőtti üzleti forgatókönyveket a gazdasági válság. A pénzügyi, befektetési piacon tevékenykedő cégeket azonnal sokkolta a krízis, köztük azokat a hazai kisvállalkozásokat is, amelyek mögött nem áll tőkeerős, nemzetközi tulajdonú pénzügyi csoport.
Efféle kis befektetési szolgáltatókból ugyan nincs kimondottan sok a honi piacon, de közvetlenül a válság előtt történetesen többen is zászlót bontottak. A kifejezetten ingatlanbefektetésekkel induló Macrogamma, a rendkívül kockázatos részvényalapot kínáló Bridge Wealth Management (BWM) és a ma már több unikális befektetetést jegyző Dialóg alapvetően más modellt követ, és más ügyfélkört szolgál ki, de közelmúltjukban és jövőképükben számos közös pont van. Ma úgy látszik, hogy így vagy úgy, de mindhárman túlléptek a legkritikusabb időszakon, és tudják, hogyan tovább.
Más, mint eddig
„Átéltem már több tőkepiaci krízist, az orosz válságot határidős kereskedőként is, de ilyet, mint amilyen ez a mostani volt, még sosem” – idézi fel a közelmúltat Szeles Nóra, a Macrogamma Befektetési Alapkezelő Zrt. ügyvezető igazgatója.
Korábban aligha tudta volna elképzelni, hogy egyik pillanatról a másikra teljes mértékben megszűnik a bizalom a pénzügyi piac szereplői között. A 2006 közepén megalakult alapkezelő a rákövetkező év tavaszán indította útjára első, ingatlanbefektetési alapját – akkor, amikor az Amerikából indult hitelválságnak Európában még halvány jelei sem mutatkoztak, azt pedig pláne nem lehetett sejteni, hogy mindez milyen végzetes következményeket hoz majd a hazai ingatlanalapok piacán.
Mire elhintették a létezésük hírét, kiépítették a partneri kapcsolataikat, és éppen teljes gázra kapcsoltak volna, beütött a krach, és mindent derékba tört. „A válság előtti nyáron még egy új alapot is könnyen el tudtunk indítani, azután viszont egy teljes évünk elveszett. Növekedésről szó sem lehetett, pusztán arról, hogy próbáljunk ott maradni, ahol voltunk” – mondja az ügyvezető.
Fel a padlóról
A továbblépés, vallja Szeles Nóra, a korábbi teljesítménnyel megszerzett befektetői bizalomnak volt köszönhető, valamint annak, hogy a nagybefektetők egységes akarata révén elsőként alakította alapját zártvégűvé a Macrogamma.
„Ha ez nem sikerül, bezárhattuk volna a boltot, és ki tudja, kapunk-e újra bizalmat”– vázolja a cégvezető a legpesszimistább szcenáriót, amely éppenséggel realitássá is válhatott volna az ingatlanalapok forgalmazásának felfüggesztését követő pánikidőszakban.
A több pillér sem biztosított
Nem voltak jók a kilátásai a Dialóg Befektetési Alapkezelő Zrt.-nek sem. A piac legfiatalabb szereplője ugyan eleve több pillérre alapozta tevékenységét, ám a krízis így sem hagyta érintetlenül. Egyik alapjával szintén az ingatlanszektort nézte ki magának, és 2008 tavaszán olyan részvényalappal indított, amely a közép- és kelet-európai régió ingatlanfejlesztő cégeinek papírjaiba invesztált.
Szirokszó az ingatlan
Nem sokkal a debütálást követően szitokszóvá vált az ingatlan, a kontinens feltörekvő térségéből pedig menekülőre fogták a befektetők. Év végére így az alap a tőke kétharmadát elbukta.
A válság ráadásul a Dialóg másik részvényalapján is nyomot hagyott. E Konvergencia alap ugyanis szintén a környező országokból csemegézett, és a régió felzárkózására apellált, ám vagyona – az általános részvénypiaci lejtmenet következtében – az év végére megfeleződött.
Az idei esztendő viszont már gyógyír a befektetők sebeire, a két részvényalap jobbára ledolgozta a veszteségét, a kezelt vagyon megtöbbszöröződött, és kifejezetten jól szerepel az alapkezelő
márciusban piacra dobott újdonsága is. Az üzleti modellt tehát újfent sikeresnek érzik az alapító tulajdonosok, akik 2007 szeptemberében az „önállóság, függetlenség, unikális termékkínálat, speciális szektorismeret, regionális befektetési tapasztalat, rugalmas kiszolgálás és diszkréció” jegyében kezdtek magánvállalkozásba.
És bár Szöllősi Ferenc vezérigazgató sohasem osztotta a világvégét vizionálók aggályait, a válság legkeményebb hónapjaiban számára is olybá tűnt, hogy a mindenkitől független pénzügyi kisvállalkozás üzleti modellje nem feltétlenül működőképes.
Magas frekvencián
Még inkább így gondolhatták a BWM tulajdonosai, miután a felvállaltan nagy rizikójú befektetésekre specializálódó alapkezelő körül igencsak megritkult a levegő. „Az a befektetői réteg, amelyikre mi alapoztunk, szinte teljesen felszívódott” – fogalmaz Faluvégi Balázs, az alapkezelő ügyvezető igazgatója. A mából visszanézve roppant szerencsétlennek érzi az indulás körülményeit.
„Hetven éve a legrosszabb év volt a tavalyi, főleg amiatt, hogy teljesen eltűnt a kockázatvállalási hajlandóság” – emeli ki az alapító tulajdonos. Márpedig az alapkezelő abba a szűk piaci résbe próbált behatolni, amelyik nem törődik a rizikóval. Olyan befektetőket keresett, akik akár a tőkeáttételt is vállalják, származtatott termékeket vesznek, shortolnak (azaz esésre spekulálnak), és nem ódzkodnak a spekulatív határidős piaci pozícióktól sem.
Számukra olyan alapot dolgozott ki a BWM, amely technikai elemzésen alapulva kifejezetten „magas frekvencián” kereskedik, vagyis az erre alkalmas likvid piacokon nagyon gyors mozgásokkal a kisebb ingadozásokat is szeretné lefölözni.
vezetőváltási tanácsok
■ Hagyjunk a megfelelő jelölt kiválasztására, illetve kinevelésére elegendő időt, 5–10 éves távlatban gondolkodjunk!
■ Győződjünk meg arról, hogy a jelölt rendelkezik a szükséges szakmai és emberi kvalitásokkal!
■ Készítsük fel a váltásra a jelöltet, a szervezetet és a partnereket is!
■ Ha a távozó vezető tulajdonosként a cég közelében marad, tisztázzuk a későbbi szerepét!
Új partnerekkel
A koncepció sikerében ma is bízik Faluvégi, ám úgy érzi, hogy a megcélzott réspiac nagyon beszűkült, és a kockázatvállalás visszaépülése akár 5–10 évet is igénybe vehet.
Ezt az időszakot a tulajdonos néhány hónapja új felállásban igyekszik kibekkelni, miután korábbi üzlettársai kiszálltak a cégből. „Az értékesítés gyakorlatilag lehetetlenné vált, az induló befektetés megtérülése egyre messzebbre tolódott, ezért keresni kezdtünk egy partnert” – mondja a befektetési szakember, aki végül egy hasonló profilú független hazai céggel, az Access Befektetési Alapkezelő Zrt.-vel állapodott meg.
Az új partner befogadta a rizikós alapot, beillesztette azt a saját termékpalettájába, és bár a BWM továbbra is önállóan létezik, az alapkezelési tevékenységet most nem folytatja. A tulajdonostársak így kivonhatták a tőkéjüket, Faluvégi pedig stratégia-fejlesztőként és portfólió menedzserként továbbra is kezeli a pillanatnyilag 200 millió forint körüli vagyont, csak immár az Access-szel szövetségben.
Az eredeti koncepcióban bízik
A BWM tehát ezt a túlélési stratégiát választotta, mindazonáltal Faluvégi továbbra is bízik abban, hogy hosszú távon van jövője az eredeti koncepciónak, mint ahogy szerinte van létjogosultsága a független lokális befektetési vállalkozásoknak is.
„Kifejezetten jót tesz a piacnak, ha sok független szereplője van” – vélekedik Szeles Nóra is. Ő úgy látja, hogy ezek a kis cégek, pusztán a méretükből adódóan is sokkal rugalmasabbak, és ellentétben a nagy banki alapkezelők roppant széles, ám mégis egy kaptafára felépített termékkínálatával, valami mást, valami egyedit tudnak kínálni az ügyfeleknek. Ráadásul a fentiekben bemutatott mindhárom cég vezetője most azt érzi, hogy a termékei kezdenek beérni, hogy végre fellendülés előtt van a piac, hogy a banki kamatok lemorzsolódásával újból labdába rúghatnak, és akár magasabb sebességre is kapcsolhatnak.
„Nincs hurráoptimizmus, de talán már lehet tervezni” – fogalmazza meg a Macrogamma vezetője. Új termékeken és szolgáltatásokon folyamatosan törik a fejüket, és úgy tűnik, a Macrogamma és a Dialóg is megtalálta a kitörési pontokat.
Áthangolás
A Macrogamma az eddigi, főleg intézményi befektetői kör kiszolgálása mellett a magánszemélyeknek nyújtott portfólió-kezeléssel szélesítené tevékenységét, új technikák bevezetésén dolgozik, miközben az eredeti alapkezelési üzletágat is szervesen fejlesztené. Éppen a napokban is zajlik az egyik alap jegyeinek plusz kibocsátása.
A Dialóg ugyan eddig is magánszemélyekre koncentrált, de a tavaly elindított privát vagyonkezelési szolgáltatást szeretné még inkább felfuttatni, miközben olyan újabb alapokkal lépne elő, amelyeknek nemigen van versenytársa. Ezt idén márciusban is megtette: Kvantitatív alapja a devizapiacokon fektet be, és kizárólag a technikai elemzésekre hagyatkozik.
A jegyek árfolyamának tavasz óta tartó emelkedése és a befektetett tőke gyarapodása láttán Szöllősi Ferenc igazolva látja teóriáját, amely első hallásra talán meglepően hangzik. E szerint ugyanis „teljes mértékben ki kell hagyni az emberi érzelmeket, mert válságban és bizonytalan időkben ez a legjobb stratégia”.
