Az elmúlt években folyamatosan növekedett azoknak a közép-kelet-európai cégeknek száma, amelyek üzleti szempontból kockázatosabb besorolást kaptak a hitelbiztosítóktól, állította Dercze Zoltán, a Coface Hungary országigazgatója. A pénzügyi kockázati tényezők miatt a közép-kelet-európai cégek átlagosan 45 százalékát minősítette közepesen kockázatosnak, vagy kockázatosnak a cég a 2007 és 2009 közötti időszakban.
A helyzet azonban 2009-ben érezhetően romlott, annak ellenére is, hogy az idei évben még csak részeredmények kerültek nyilvánosságra. Ezek alapján látható, hogy a 2007-es lengyel 33,07 és a szlovák 36,99 százalékos kockázatos kategória 2009-re 42,44 illetve 49,68 százalékos értéket ért. Magyarország ugyan képes volt javítani a 2007-es adatához képest, azonban azt is látni kell, hogy hazánk volt az egyetlen ország, ahol a kockázatos cégek aránya folyamatosan 50 százalék felett volt, jelentette ki Dercze.
Hozzáteszi, hogy a magyar adatok azért nem romlottak a 2007-es adatokhoz képest, mert a 2005-2006-os megszorítások miatt 2007-ben már eleve igen rossz, 54,46 százalékos adatokkal szembesülhettünk. Ehhez képest a 2009-es 51,86 százalék csak relatíve számít jónak, a régióban továbbra is a legrosszabb érték.
Kockázatos cégek aránya
A jövőt illetően az országigazgató további romlásra számít. „A jövő év közepén kerülnek az adatbázisokba a gyenge 2009-es eredmények, amelyek számos ország vállalkozásainálvélhetően még rosszabb besorolást hoznak . A közép-kelet-európai régióban a kockázatosnak minősített cégek arányának átlaga mindenképpen 50 százalék fölé megy, ami tulajdonképpen trendfordulót jelez: akkor lesz először magasabb a problémás cégek aránya, mint a megbízhatóké” – teszi hozzá.
Az adatok Nyugat-Európában is romló tendenciát jeleznek, ott azonban az arányok 10-15 százalékkal jobbak, már csak a pozitívabb országkockázati értékek miatt is.
Rendszerszerű fék
„A 2009-es évben nagyon sok cégnek stagnál, vagy csökken az árbevétele, sok lesz a veszteséges cég is, és az eladósodottság tekintetében sem várható javulás. A scoring (értékelő) rendszerek ezt negatívan értékelik, így sokan a korábbinál rosszabb besorolást kapnak, ami azt jelenti, hogy bizonyos szállítóknál ’feketelistára’ kerülhetnek és banki hitelekhez is sokkal nehezebben juthatnak hozzá” – mutat rá az országigazgató.
Hozzáteszi, hogy ez egy rendkívül ellentmondásos helyzet: amikor éppen beindulna a gazdasági növekedés, akkor jönnek meg a rossz adatok, és ez a minősítéseken keresztül egyfajta rendszerszerű féket jelenthet a gazdaságra. Hozzáteszi, hogy ez nem egy szándék-, hanem rendszerszerű folyamat, azaz számos szállító vagy hitelező csak a besorolások alapján szolgáltathat a céges előírása alapján.
Nem lehet lazítani?
Dercze úgy látja, hogy a vállalatoknak újra kell gondolniuk hitelkockázati előírásaikat. Akárhogy döntenek, nagyon kellemetlen helyzetbe kerülhetnek. Ha lazítanak, azzal fokozott kockázatot vállalnak. Ha nem, akkor a kilábalás és a fejlődés esélyét mulaszthatják el. Ebből a helyzetből csak azok a vállalatok kerülhetnek ki győztesen, akik továbbra is erős pozícióban vannak, vagy olyan multinacionális cégek leányvállalatai, amelyeknek nem romlik úgy a minősítése.
Ez azonban azt jelentheti, hogy megint azok a kelet-közép-európai vagy magyar kkv-k kerülhetnek veszélybe, amelyek végigküzdötték a válságot, de közben meggyengültek. A kockázat azonban valós, figyelni kell rá, mert az erősebbek pozíciói tovább erősödnek, a gyengéké gyengülnek, figyelmeztet Dercze. S a helyzet is tovább romolhat, ugyanis átlagosan a mérlegfőösszeg 30 százaléka vevőkövetelés; ez az arány gyártóknál kisebb, kereskedőknél lényegesen nagyobb.
Amikor a banki hitelezést visszafogják, akkor a vállalkozások a legegyszerűbb „hitelezési” módszerhez folyamodnak: inkább lassítanak a szállítói kifizetéseken. Ez azonban tovább ront a besorolásukon, és így még több partnert veszíthetnek.
