Az evás vállalkozó a járulékokat legalább a “tevékenysége piaci értéke” után fizeti meg majd – olvasható az egységes kormányjavaslatban, amelyről hétfőn szavaz az Országgyűlés. A „piaci érték” számított alapját pediglen az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai képezik majd. A „tevékenység piaci értéke” váltja föl a „minimálbér kétszeresét” a jogszabályokban is.
„tevékenység piaci értéke”
A javaslat meghatározza a „tevékenység piaci értékét”: a természetes személy fő tevékenységére jellemző, a piaci
viszonyoknak megfelelő díjazás, de legalább az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által az adóévet megelőző évi felmérések alapján közzétett, az egyes FEOR számok szerint kimutatott kereset havi összege.
Ahogy eddigi megtehette a vállalkozó, hogy nyilatkozik arról, hogy nem éri el a tényleges jövedelme a dupla minimálbért, megteheti ezt jövőre is, ha nem képes kitermelni „tevékenysége piaci értékét”.
Drasztikus nettó jövedelemcsökkenés
A bejelentés eddig azonban azzal járt, hogy – a hatóság által előre meghirdetetten – ezen vállalkozók kivívták az APEH megkülönböztetett figyelmét, s vélhetően ezzel fog járni ezután is.
Márpedig alighanem éppen ezt szeretné legkevésbé általában az evás vállalkozó, aki éppen a „nyugodt alvás”, s az adminisztráció „megúszása” végett választotta ezt az egyszerű adózási formát. Így többen közülük drasztikus nettó reáljövedelem-csökkenést lesznek kénytelenek elszenvedni (bár magasabb nyugdíjra és táppénzre szereznek jogosultságot). Feltehetően többen azon is elgondolkodnak majd, érdemes-e még evázni, hiszen még az adóteher is magasabb lesz jövőre, mint idén.
Oszkó nem vitte nyílt kenyértörésre
Az eddig nem propagált változtatás mindenesetre megmagyarázza, hogyan maradhat az adórendszerben az eva annak ellenére, hogy Oszkó Péter jelenlegi pénzügyminiszter korábbi nyilatkozataiból tudható volt, hogy az eva eltörlése mellett van, mert „sérti a versenysemlegesség elvét”. A korábban a nagyvállalkozók érdekvédőjeként ismert Oszkó, a leginkább nagy cégeket tömörítő Joint Venture Szövetség elnökségi tagja nem vitte nyílt kenyértörésre az eva ügyét – a módosító javaslat fényében gyanítható, elegendőnek tartotta az eva vonzerejét csökkenteni.
Az új adótörvény sújtja a nem evás kis cégeket is azzal, hogy az osztalékfelvétel elé építene be egy sorompót (a módosítás nyilvánvalóan a kisebb cégek jövedelmezőségére lesz hatással). Csak a vállalkozó tevékenysége szerinti ágazati cégvezetői átlagbérnek megfelelő fizetés felvétele és leadózása után lehetne osztalékot fizetni. Ha a vállalkozói kivét (fizetés) nem éri el az előírt éves átlagot, akkor az osztalékalap átlagbérhez hiányzó része is személyi jövedelemnek minősülne, és az után is meg kellene fizetni az (osztalékénál magasabb) bérterheket.
így fogalmaz pontosan a javaslat
“Ha a vállalkozói kivét éves összege nem éri el az adóévben a tevékenységre jellemző kereset éves összegét, önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a fejlesztési
tartalékkal csökkentett vállalkozói osztalékalap, de legfeljebb abból az a rész (bármelyik a továbbiakban: kivét-kiegészítés), amely a vállalkozói kivéttel együtt eléri a tevékenységre jellemző keresetet”
A gazdasági társaságok vezetőinek átlagbére biztos, hogy nem a minimálbér környékén lesz, hanem ennél sokkal magasabb összegre lehet számítani, még akkor is, ha sokan vannak minimálbéren bejelentve. Kérdés, hogy figyelembe vesznek-e az ágazati cégvezetői átlagbér megállapításánál például területi, vállalkozásméret szerinti eltéréseket – fogalmazta meg aggályait az FN kérdésére Oldal György adószakértő, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnöke. A javaslat fogalmi meghatározásából kiindulva ez nem tűnik valószínűnek.
A kis cégekkel szembeni szigor indokolható lenne egy nyílt vitában (ha lenne ilyen) a kisvállalkozók gyenge adómoráljával. Egy ilyen érvvel azonban szembe lehetne vetni, hogy a közvélekedéssel ellentétben valójában sokkal több nagyvállalat „hozza ki” nullára, vagy veszteségesre működésének eredményét, mint amennyire az a kis cégekre jellemző. A Kopint-Tárki tanulmánya szerint 2003-05 között a legnagyobb arányban a nagyvállalatok voltak tartósan veszteségesek.
