Márpedig “nincs nyilvánosság megfelelő számú médiaszereplő nélkül” – mondta, a hazai médiát úgy jellemezve, “kis piac, kis verseny”.
A legnagyobb hazai magazinkiadó első embere hozzátette, míg Németországban 200 euró hirdetési költés jut egy polgárra, addig a magyar piacon 70 euró ez az összeg, a lapköltségek viszont szinte ugyanakkorák.
Szabó György szerint akár politikai napilapok léte is kockán foroghat, miközben “új napilap ebben az országban az életben nem fog indulni, ezt látni kell”. Az ennél viszonylag fejlettebb magazinpiacon is “minőségi szelekció lesz”, ami akár azt is jelentheti, hogy az 1600 címből csak körülbelül ezer marad meg.
“Lehet egyáltalán jó médiatörvényt csinálni?” – tette fel a kérdést Szente Péter, a BBC magyar szekciójának egykori vezetője, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumi elnökségének tagja, aki arra emlékeztetett: Nagy-Britanniában pártatlan kormányzati szakemberek éveken át dolgoztak egy ilyen jogszabály kidolgozásán.
Magyarországon “először is hiányzik a profizmus”, másrészt “idő sincsen; minden médiatörvény elkészítésére hat hónapot adnak”, miközben a média terén sem uralkodik politikai konszenzus.
Mint mondta, úgy volna értelme vitatkozni az újraszabályozásról, hogy rá kellene venni a politikát, magyarázza el, mit és miért épített a médiatörvény-tervezetbe. Egyben arra bíztatott: fel kell térképezni a jó törvény megszületését akadályozó strukturális problémákat, hogy aztán ki lehessen küszöbölni azokat.
Lapunk, az FN kiadója a Sanoma Budapest Zrt.
