Pár héttel ezelőtt az Egyesült Államokban egy ittas férfi nem tudta rendesen beállítani a digitális kábeltelevízióhoz tartozó médiaboxát, ezért mérgében az önvédelmi fegyverével szétlőtte a tévéjét. Ez a rendőrségi üggyé fajult eset is jól mutatja, hogy kissé akadozva megy az ismerkedés a digitális technológiával.
Az USA-ban az analóg földfelszíni sugárzást eredetileg február közepén végleg leváltotta volna a digitális, ám ezt júniusig el kellett halasztani, ugyanis 6,5 millió háztartásban nem álltak készen az átállásra. A szövetségi kommunikációs bizottság több mint száz tévéadót kötelezett arra, hogy nyárig hagyják meg analóg adásukat, és sugározzanak rendszeresen tájékoztató műsorokat.
Európában már hét országban gond nélkül leállították a földi digitális rendszereket. Más kérdés, hogy a kontinensen belül meglehetősen nagy a szórás, hiszen például Lengyelországban csak az idén kezdik meg a digitális földfelszíni sugárzást, és az ország nagy területe miatt 2014 végéig kaptak időt a teljes átállásra.
A Screen Digest elemzőcég felmérése szerint jelen pillanatban a 196 millió európai háztartás 64 százaléka tévézik kábel, műhold vagy IPTV segítségével, 20 százaléknak analóg antennán jön az adás, 16 százaléknak pedig már digitális földi vevője van.
Érdemes megemlíteni, hogy azokban az országokban, ahol már lekapcsolták az analógot (lásd táblázatunkat), nyolc-kilenc éve létezik párhuzamosan a földi digitális, és többségükben a földi vételt a lakosságnak csak viszonylag kis része vette igénybe. Németországban a háztartások 95 százaléka be van kábelezve, vagy van műholdas adás vételére alkalmas parabolaantennája, Svédországban ez az arány 75, Luxemburgban 96, Hollandiában 98 százalék.
Ugyanakkor a teljes digitalizáció még ezekben az országokban is csak a földfelszínre vonatkozik, náluk is sok az analóg kábelhálózat, a németeknél pedig még az analóg műholdas vétel is tartja magát.
Sőt, sok nyugat-európai országban még mindig létezik a nálunk már elfeledett közösségi műholdas vétel. Ennek az a lényege, hogy a lakóközösségek együtt vásárolnak antennát, amit aztán felrakatnak a ház tetejére. A finneknél a háztartások 6, a spanyoloknál 6,8, a németeknél 9,5 százaléka így tévézik. A rendszerváltás után ez nálunk sem volt ismeretlen, mert akkor még méregdrágák voltak a parabolaantennák, kábeltévé pedig kevés helyen volt elérhető.
Ugyanakkor azokban az országokban, ahol hagyományosan a földi vétel a domináns, már jelentősebb esemény lesz az analóg lekapcsolása. Csehországban, Franciaországban például a kábeles és a szatelitvétel csak a háztartások 23 százalékában van, Olaszországban és Spanyolországban ez 20-20 százalék. A spanyoloknál pörög is a földi beltéri egységek piaca, eddig 15,2 milliót adtak el a készülékekből.
Viszont ezekben az országokban az államnak komolyan a zsebébe kell nyúlnia, hogy támogassa a rászorulók földi médiaboxszal való ellátását. Az USA példája mutatja, hogy ezt a támogatást el is lehet szúrni. Még a Bush-kormány döntött arról, hogy minden rászoruló kaphat egy 40 dolláros kupont, amelyet beválthat egy 80-100 dolláros dekóder vételénél. Sokan viszont nem jutnak kuponokhoz, mert a lakosságnál 250 millió dollárnyi kupon dekkol. Addig viszont nem bocsátanak ki újakat, amíg a régiek nagy részét be nem váltották. Sokan állítólag azért nem váltják be őket, mert nem értik ezt az egészet, mások pedig taktikáznak, ugyanis az analóg lekapcsolása után 50-60 dollárra eshet a beltéri egységek ára.
