A köz- és magánszféra együttműködésén alapuló (public private partnership – PPP) programok túl gyakran vezetnek túlköltekezéshez, amivel jót tesznek a magánbefektetőknek azonban tovább növelik a közszféra várható pénzügyi terheit – olvasható a Közép-Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat (CEE Bankwatch Network) elemzésében.
A nemzetközi pénzügyi támogatások környezeti és szociális hatásait vizsgáló szervezet hangsúlyozza: a szűk költségvetésből gazdálkodó közép-kelet-európai országok eddig főként „látványos eredményekre”, így egyebek mellett autópályák finanszírozására használták a PPP-programokat, amelyek azonban eddig nem hoztak extra tőkét az infrastrukturális beruházásokba.
A szervezet szerint az első PPP-programokat az 1990-es évek elején indították a régióban, amelyekkel még több mint 15 évvel később is alapvető problémák vannak. A programokat ugyanis anélkül indították el, hogy bebizonyították volna azok szükségességét vagy kifizetődését, ráadásul ez a drága modell olyan országokban működik, amelyekben közismerten rossz a folyamatok átláthatósága, és hiányzik a társadalmi ellenőrzés – fejtik ki az elemzés készítői.
A vizsgálat szerint a közép-kelet-európai országok közül eddig Magyarországon valósult meg a legtöbb PPP-program. Ezzel a finanszírozási formával valósult meg egyebek között a 2008 márciusában átadott tiszalöki börtön, az M5-ös és M6-os autópálya túlnyomó része, valamint a Budapest Sportaréna.
A problémák közül a szervezet kiemeli: az M5-ös autópálya a régió egyik legrégebbi PPP-projektje, amelyen a forgalom mértéke nem érte el a korábban várt szintet, ezért az államnak vissza kellett vásárolnia a részesedését, így biztosítva a koncessziós jog tulajdonosának bevételét.
A budapesti Művészetek Palotája esetében pedig a szerződés nem kötött ki bírságot a beruházó hiányos teljesítésének esetére – fűzik hozzá.
Pazarló állam, gazdagodó befektetők
Az Állami Számvevőszék egy korábbi tanulmánya úgy véli: sok százmilliárdos megtakarításokat lehetne elérni, ha a kormányzat felvállalná a konfliktusokat az erős érdekérvényesítő képességű járadékvadász csoportokkal szemben (a járadékvadászat a vállalatok mesterségesen létrehozott járadékokra való törekvése a társadalom erőforrásainak pazarlása révén, ilyen például a lobbitevékenység útján szerzett, csak a vállalatnak hasznos állami támogatás).
Az ÁSZ-tanulmány szerint példaként lehetne említeni jó néhány PPP-konstrukcióban, hatalmas többletköltséggel létrejött beruházást; hazai vagy EU-támogatással felújított, majd megszüntetett oktatási, egészségügyi létesítményt; nem átlátható közbeszerzést; koncepciótlanul szétosztott fejlesztési támogatást; senki által ki nem értékelt „kísérleti programot”; értelmetlen, az eredetileg tervezett kiadásokat sokszorosan meghaladó presztízsberuházást; magas végkielégítések kifizetésével leépített, majd hónapokon belül visszafejlesztett közintézményeket.
