Üzleti tippek

Interfruct – végveszélyben?

Ígérete ellenére eddig nem töltötte fel áruval az Interfruct boltjait annak új tulajdonosa, egy ciprusi befektető.

Nyitva vannak egyáltalán? – kérdezi az elbizonytalanodott vevő a kongó üresség láttán az óbudai Interfruct áruház tétlen eladójától. A két éve még pezsgő cash & carry áruházlánc árnyéka önmagának. Csak elvétve van használható áru, az eladók – áru és vásárlók hiányában – egymással beszélgetnek a csarnokban.

Az egy hónapja új tulajdonosokhoz került Interfruct áruházakban egyelőre nem javul a helyzet. A lánc szemlátomást a működésképessége határára került. A dolgozók internetes fórumokon találgatják, bezárják-e az áruházakat, vagy még van remény. Két egység végleg lehúzta a redőnyt, és félő, hogy a százmilliós nagyságrendű tartozás miatt még jó néhányra ugyanaz a sors vár, mint például a lelakatolt Tündérfürt útira Budapesten. A szombathelyi, nagykanizsai, szegedi áruház dolgozói is attól rettegnek, hogy átirányítják őket egy esetleg 100–150 kilométerre lévő, még működő üzletbe.

Koncepcióváltás

Az SCD csoport vezérigazgatója, Tomcsányi Gábor, május végén jelentette be hivatalosan, hogy a „portfóliótisztítás részeként” eladták az Interfruct Kft.-t a Calslane Holdings Ltd. pénzügyi befektető társaságnak. Főleg a láncért kapott pénzből akarják ugyanis kivásárolni a csoportban lévő brit kockázatitőke-befektető, az SCD UK 19 százalékos tulajdonrészét. Gyors váltás azok után, hogy az SCD másfél éve még – a leendő romániai, szerbiai, bulgáriai áruházakkal együtt – 30 tagúra akarta növelni az Interfruct láncot öt éven belül (Gyümölcskúra – Figyelő, 2006/44. szám). Boros Attila személyében pedig éppen azért vettek fel egy új értékesítési igazgatót, hogy a cash & carry áruházak irányítása mellett életre hívjon egy teljesen új hazai bolthálózatot.

Nem tudni, mi a terve az új tulajdonosnak a második legnagyobb hazai cash & carry lánccal, amelynek felélesztésére további milliárdokat kellene fordítani. Fotó: Kalló Iván

Nem tudni, mi a terve az új tulajdonosnak a második legnagyobb hazai cash & carry lánccal, amelynek felélesztésére további milliárdokat kellene fordítani. Fotó: Kalló Iván

Az ismeretlenség homályából előlépett Calslane az akvizíció lebonyolításával, az áruházlánc stratégiai átalakításával eredetileg Jelen Bélát, a hajdani Sláger Kereskedőház Rt. vezérigazgatóját bízta meg. Ő azonban a Figyelőnek elmondta: megkezdte ugyan az átvilágítást a stratégiai tervezéshez, ám már más az igazgató. Helyére Csorba Gábor került, aki egyébként három év alatt már a negyedik cégvezető az egyre súlyosabb pénzügyi helyzetbe került kereskedelmi láncnál. Az SCD csaknem 2 milliárd forintot fektetett be az Interfructba, de ez a tőkeinjekció láthatóan messze elmarad a szükségestől. „Ennél többet viszont már nem akart befektetni a csoport” – árulta el Elkán Péter, az SCD szóvivője.

A vészesen apadó árbevételű Interfructból az előző tulajdonos még ki tudott préselni valamennyi pénzt. A Népszabadság értesülése szerint ugyanis 82,5 millió euróért (csaknem 21 milliárd forintért) eladta a huszonkét cash & carry áruházat az ingatlanbefektetésekre specializálódott Dawnay Day Carpathian Plc. alapkezelőnek, majd 15 évre visszabérelte azokat.

A jelenlegi tulajdonos, a Calslane ezzel együtt biztató tervekről számolt be közleményében, amely szerint június elsejével megkezdik a tárgyalást a beszállítókkal, és feltöltik a boltokat. Lapzártánkig azonban ennek nem volt a polcokon is látható jele, és addig Csöppüs Gábor, az Interfruct marketingvezetője sem válaszolt a Figyelő érdeklődésére. Így egyebek mellett azt sem tudhattuk meg, vajon mennyi a lejárt követelés a céggel szemben.

Homályban

A Calslane Holdingot képviselő Schmidt László reagált ugyan megkeresésünkre, de igencsak szűkszavúan. Arra a kérdésre, vajon miért nem lehet megtalálni a társaságot az igazságügyi és rendészeti tárca céginformációs rendszerében és az interneten, azt mondta: az új tulajdonos ciprusi cég, amelynek nem az élelmiszer-kereskedelem, hanem a válságkezelés a profilja. A Calslane tulajdonosairól azonban már semmit sem volt hajlandó elárulni, még azt sem, hogy mely nemzet polgárai. Nem tudni tehát, mi is a tényleges tervük a második legnagyobb hazai cash & carry lánccal, amelynek felélesztésére további milliárdokat kellene fordítani.

„Pedig az ilyen áruházaknak van létjogosultsága itthon” – érvel a kategória mellett Kozák Ákos, a Gfk Hungária Piackutató Intézet vezetője. A legjobb példa erre a Metro nagykereskedelmi lánc, amely szépen megtalálta a helyét a piacon. A független kis boltok mellett a szállodákat, vendéglőket, kávéházakat kiszolgáló láncoknak szép jövőt ígér, hogy az európai trendeknek megfelelően a vendéglős, panziós, szállodás vásárlás dinamikusan fog növekedni a következő 15–20 évben. Ezzel párhuzamosan a fogyatkozó számú önálló, független kis boltokra mint vevőkre egyre kevésbé számíthatnak majd a nagykereskedelmi áruházak.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik