Üzleti tippek

Emelné a magyar nyugdíjkorhatárt az OECD

Vissza kell állítani az államháztartás pénzügyeinek fönntarthatóságát, amelynek módja többek között az adócsökkentés, a nyugdíjkorhatár emelése, a jóléti támogatása rendszer átalakítása - véli a hazánkról készült OECD elemzés, amely az egészségbiztosítás piacosításának veszélyeire is fölhívja a figyelmet. A tanulmány szerzői szerint az alkalmi, tanácskozó testületek kitartása a reformok elérését eredményezheti.

Az OECD Magyarországról készült elemzésének összefoglalója (amelyről az adóreformtervek kapcsán korábban már említést tettünk ) egyszerűen fogalmaz: az ország előtt álló legnagyobb kihívás visszaállítani az államháztartás pénzügyeinek fönntarthatóságát, amelynek szükséges módjai: a megnövekedett bizalom a gazdaságpolitikával szemben, az alacsonyabb kamatszint, továbbá az adóknak és a társadalombiztosítás költségeinek a csökkentése.

A hosszú távú, kiegyensúlyozott növekedéshez a munkakínálat – a munkavállalók számának – növekedése is szükséges.

Magasabb nyugdíjkorhatár?

Az OECD a tanulmányban arra emlékeztet, hogy Magyarországon az egyik legalacsonyabb a nyugdíjkorhatár az OECD-országok között – derültek ki részletek ma a tanulmány sajtóbemutatóján, amelyről a távirati iroda számolt be.

A jelenlegi rendszer erőteljes jövedelmi ösztönzést tartalmaz a korai nyugdíjba menéshez, miközben implicit módon keményen adóztatja a korhatáron túli munkát, ily módon torzítja az egyéni döntéseket, a jóléti támogatási rendszer szintén inkább a formális munkavállalás ellen ható ösztönzést tartalmaz – vélik a tanulmány szerzői.

Az üzleti környezet javításának teendőit vizsgálva az OECD emlékeztet a Világbank üzletemberek között végzett felmérésére, amely szerint Magyarország 178 ország sorában a 127-ik az értékteremtés általános “akadályozottságát” illetően, és a legrosszabbak között van az adóterhek, a befektetők védelme és az engedélyezési eljárások tekintetében, és az üzletalapítás “könnyűségében” is a 67-ik helyre szorul. Ezek a problémák a kormányzat ellenőrzési, illetve szabályozási felelősségébe tartoznak – írták az OECD elemzői.

Kerekasztallal az egyszerűsítésért

A közigazgatás bonyolultságának csökkentése és célirányosabbá tételére az OECD javasolja, hogy a reform túlpolitizálásának enyhítése végett az érdekeltek e téren is mindinkább próbálkozzanak a “kerekasztal” módszerrel és más mechanizmusokkal, amelyek szenvedélymentesebb és objektív vitát tesznek lehetővé.

Az alapokat elemezve az OECD szakértői megállapítják, hogy 1989 óta Magyarország “nagyrészt” tervgazdaságból átalakult olyan gazdasággá, amelyben a piaci erőknek van “meghatározó szerepük”. Stabil parlamentáris demokrácia alakult ki, és a törvények uralma, a szabályozási környezet minősége, a kormányzás hatékonysága, a politikai stabilitás, az elszámoltathatóság és a korrupció ellenőrzés alatt tartása tekintetében Magyarország a jó középmezőnyben van az OECD-átlagon belül.

A feldolgozóiparban a hozzáadott érték mintegy 60 százalékét külföldi tőke termeli, ami bizalmat fejez ki az ország jövőbeli fejlődése iránt – értékelnek a szerzők.

Sikert érhetnek el tanácsadó testületek

A szükséges szerkezeti reformokkal szemben azonban nagyobb a politikai ellenállás, mint 1989 után, amikor a rendszerváltás széles nemzeti konszenzusra támaszkodott. Márpedig a reformhoz az ideológiai különbségek félretételére, sokpárti egyetértésre lenne szükség a politikai pártok és más érdekeltek között – írták az OECD elemzői.

Az OECD tapasztalata az, hogy kötelező tanácsadói funkcióval felruházott alkalmi tanácskozó testületek, amelyekben a kormányzat és a többi érdekeltek képviselői ülnek össze, “kritikus tömeget” képezhetnek a reformok mellett. Továbbá kitartásra van szükség, tették hozzá, nehezményezve, hogy az utóbbi 16 évben a közszféra hiányának átmeneti csökkenései, majd újabb növekedései hűen követték a parlamenti ciklusokat.

Veszélyes a verseny az egészségügyben

Az OECD tanulmánya akkor készült, amikor még napirenden volt a közfinanszírozás és a magántőke társítása a kötelező egészégbiztosításban. Az OECD szakértői megjegyzik: még nem lehet tudni, bebizonyosodnak-e az ilyen rendszer tervezett előnyei ott, ahol piaci versenyt teremtettek a kötelező egészségbiztosításban, nevezetesen Hollandiában és Szlovákiában.

Azt viszont kutatási eredmények már többé-kevésbé kimutatták, hogy ahol az 1990-es évek közepén versenyt támasztottak egészségbiztosítási alapok között – szintén Hollandiában, továbbá Németországban, Izraelben és Svájcban -, a kockázat-kiigazítás tökéletlensége miatt van ösztönzés a kockázatok közötti válogatásra, ami veszélyeztetheti a szolidaritást és az ellátás minőségét és hatékonyságát.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik