Az etikai-fegyelmi szabályzat szerint az építészeti szolgáltatás díját a kamara díjszámítási szabályzata alapján kell megállapítani. A GVH vizsgálata megállapította, hogy az építészeknek honoráriumuk megállapításánál kötelezően ezt a díjszabályzatot kellett használniuk, az attól való eltérés nem volt lehetséges.
A tervezési díjak szerzői joggal nem védett része tekintetében például a dokumentum kimondja, hogy az aránytalanul alacsony tervezési díjak dömpingárnak számítanak. Így minősített etikai vétséget követ el az a kamarai tag, aki a számított tervezési díjnál – összességében – 40 százalékkal alacsonyabb árajánlatot ad, vagy szerződést köt. Ezzel versenyhátrányba kerülnek a költséghatékonyabban vagy gyorsabban dolgozó építészek, mivel csak bizonyos szintig mehetnek a díjszabás által meghatározott árak alá, azon túl tettük minősített etikai vétségnek minősülhet.
A GVH szerint a kamara szabályzatainak szövegéből, illetve a szabályzatok alkalmazásához kapcsolódó szankciórendszerből egyértelműen levezethető, hogy annak célja a gyakorlatban érvényesülő díjaknál magasabb tervezői díjak elérése.
A kamara arra hivatkozott, hogy a szolgáltatás minőségét próbálja védeni, azonban megállapítható, hogy a szabályzatok célja a verseny korlátozása azáltal, hogy a piacról kiszoruljanak, illetve a piacra ne lépjenek be a túlzottan alacsony áron dolgozó építészek.
A bírság összegének meghatározásakor a GVH figyelembe vette, hogy az árak rögzítése kőkemény versenykorlátozásnak minősül. Ennek tudatában kellett volna hogy legyen a köztestület, hiszen a versenyhatóság már korábban is kifogást emelt a minimumárak meghatározására vonatkozó gyakorlata ellen.
