Az új tulajdonosi program keretein belül pár ezer forintért akár százezer forintos tulajdont szerezhetnek majd az emberek állami vállalatokból. Akik beszállnak ebbe, kedvezményeket kapnának. A folyamatnak az első pillanattól ellenőrizhetőnek, átláthatónak kell lennie, és garantálni kell, hogy ebből mindenki egyformán részesülhessen – ismertette Gyurcsány Ferenc vázlatosan terveit a hétfői évértékelő beszédében.
Saját és az új állami vagyonkezelő apparátusát is meglepte a kormányfő meghirdetett Új Tulajdonosi Programja. Sem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt, sem pedig a Kormányszóvivői Iroda nem válaszolt lapunknak arra a kérdésére, hogy mely állami cégekben szerezhetnek részesedést a polgárosodás jegyében honfitársaink, sőt azt sem tudtuk meg, hogy milyen privatizációs technika nyomán részesülhetnének sokan közülünk „a tulajdon örömében és felelősségében”.
Vócser azért nem lesz
A kormányfő mondatai után nyilván sokaknak a rendszerváltás idejéről itthon és a volt szocialista országokban megismert magánosítási technikák rémlettek fel: a részvényre váltható kárpótlási jegy, vagy a például Csehországban is alkalmazott kuponos privatizáció, amelynek során mindenki megkapta az állami vagyon privatizálandó részének ráeső hányadát szimbolizáló értékpapírt, amivel azután nem tudott mit kezdeni.
Ilyesmire most nyilván nem számíthatunk. A magánosítás érdemi része lezárult, a tömeges privatizáció nyomán a GDP döntő többségét (több mint 80 százalékát) a magánszféra állítja elő, tehát az állam értékesíthető vagyonnak érdemi részén már túladott. Ráadásul a kuponos, vócseres, egyenlően elosztós privatizáció mindenütt kudarcot vallott.
Mi maradt?
A Horn-kormány privatizációs hajrája és az utána következő magánosítgatások után alig maradt állami cég, amelyet még el lehet adni, a maradék többsége ráadásul súlyosan veszteséges.
Nem valószínű, hogy a MÁV Start, a BKV vagy néhány Volán-társaság veszteségében túl sokan osztozni kívánnának az állammal a tulajdonosi érzés megismerése érdekében.
A valamennyire eladósorban lévő Magyar Villamos Művek Zrt. leendő kisebbségi tulajdonosainak nemcsak a nyereségben, hanem a hálózatfejlesztés kemény költségeiben is osztozniuk kell a főtulajdonos állammal, ráadásul a kisebbségi részesedés csak részlegesen jelenti a felelősségben való osztozás.
Prosperáló, vagy a fejlődés reményével kecsegtető állami cégből csak néhány van: ilyen lehet a Szerencsejáték Zrt., az Állami Autópályakezelő Zrt. és a Magyar Posta.
Hogyan lehetünk tulajdonosok?
A szocializmus lebontása során számos privatizációs technikát ismerhettünk meg; ezek közül leginkább a tőzsdén keresztül való magánosítás felelhet meg leginkább a kormányfői igényeknek: ekkor valódi tulajdonosi ambíciókkal rendelkező, felelős döntésekre kész magyarok juthatnának jó eséllyel részvényekhez.
Viszont a már lassan hat éve regnáló koalíció eddig ódzkodott a tőzsdei kiárusítástól: a nagy cégek (Budapest Airport, Dunaferr, Malév) leginkább szűk körű alkudozások nyomán kerültek magánkézbe. Az viszont biztos, hogy a Budapesti Értéktőzsde örülne az új bevezetésnek, amely ideig óráig ismét érdekessé tehetné a két-háromszereplős piacot.
Óvatosan fogalmazott
Az is biztos, hogy a kormányfőn nehéz lesz majd számon kérni az Új Tulajdonosi Programot. Gyurcány nem jelölte ki a szóba jöhető cégek körét, sem a magánosítási technikát, ahogy a programhoz társuló kedvezményekről sem hangzott el konkrétum.
Azt azért elmondta, hogy a stratégiailag fontos ágazatokban az állami többség megmarad – ennek alapján akár atomerőmű-kisrészvényesek is lehetünk.
