A lapzártánk előtti napokban szinte totális volt a hírzárlat: az elnök nem nyilatkozott arról, hogy versenybe szállna-e újabb négy évre a posztért, az első körben döntő kuratóriumi elnökség tagjai sem terítették ki lapjaikat. Többüktől úgy tudni: az öt ellenzéki tag arra vár, hogy a koalíciós delegáltak nyilatkozzanak, adnának-e még egy ciklust az elnöknek, s csak ezt követően alakítanák ki közös álláspontjukat. Feltehetőleg nem annyira a teljesítmény számít majd, hanem az, születik-e olyan háttéralku, amely ismét a magasba dobja Rudit. Ő eközben a stabilitás imázsával indított kampányt a kuratóriumban, egyebek mellett azt hozva fel, hogy a megválasztását megelőző hét évben összesen 46 milliárdos mérleg szerinti veszteséget halmozott fel a cég. MTV: új pályán című dolgozatában Rudi épp azt vázolja, hogy milyen állapotokat is örökölt.
Lédús gyümölcs
Tény, ami tény, vezetése alatt egyetlen alkalommal stafírozta ki az állam – a három közmédiumra szánt 6,8-ból 4,8 milliárd forinttal – az MTV-t. Ehhez számolhatjuk még annak a négymilliárdos hitelfelvételnek az esetét, amelyet végül nem tudott visszafizetni az MTV – ezért kellett megválnia leendő óbudai gyártóbázisának helyétől, amelyet így a szolgáltatással együtt visszabérel majd. (Igaz ugyanakkor, hogy a cég ma ugyanúgy 30 milliárd forintból gazdálkodik, mint tíz éve.)
Az anyagból egyebek mellett az derül ki, hogy az elnökváltás évének ugrásszerű reklámbevétel-növekedését követően mintha megakadt volna a lendület. Miközben a 2004-es 2,7 milliárdos bevétel a saját értékesítési rendszer megteremtésének köszönhetően bő egymilliárddal haladta meg az előző esztendeit, a 2005-ös eredmény alig pár tíz-, a tavalyi pedig bő háromszázmillióval múlta felül Rudi „beköszönő évének” eredményét. Eközben viszont sikerült majdnem a felére (926-ról 511 millióra) zsugorítani a barterügyletek értékét.
2004 óta a kötelezőnél csaknem 30 százalékkal több közszolgálati műsort, ennek részeként európai és magyar nyelvű, illetve független gyártású adást állítunk képernyőre – fogalmaz az elnök. Csakhogy elég néhány pillantás a műsorújságba – és az elnöki beszámoló egyik méretesebb táblázatába –, hogy észrevegyük: az általa kiemelt nyolc szórakoztató program közül három az archívum anyagaira bazíroz, egy interjú-, a többi pedig koncertműsor.
Tiszta pálya?
Egyetlen közmédiumként ma az MTV-nek nincs alelnöki kara – közforgalmú vélekedés szerint azért, hogy a gazdasági és a műsorért felelős alelnök tavaszi távozása után ne legyen, aki a Rudi-éra végén ügyvezetősködhet. A tévéelnök változata szerint nem arról van szó, hogy önmagát akarná nélkülözhetetlenné tenni, csupán azt hangoztatja, hogy az „adófizetők pénzével felelősen gazdálkodó médiavállalat vezetőjeként” egyszerű struktúrát, ésszerű gazdálkodást akar.
Rudi azzal védekezik, hogy nem talál megfelelő embereket az egyetlen megmaradt alelnöki és az ügyvezető igazgatói helyre. Kérdés ugyanakkor, hogy a ciklus végi, éppen ezért bizonytalan időszakban ki vállal szerepet a vezetőváltás esetén biztosan kicserélődő csúcsmenedzsmentben.
Létszámfronton sem büszkélkedhet átütő sikerrel az elnök: miközben az alig fél évvel megválasztása után elfogadott reorganizációs terv 2006 végére hétszáz fővel kisebb céggel számolt, ma többen dolgoznak az MTV-ben, mint két hónappal Rudi hivatalba lépése előtt: az akkori 1577-ről június végére 1717-re csúszott fel a belsősök létszáma, még ha ebből 137-en felmondási idejüket töltötték is. Igaz, négyszázas bővülést jelentett a színlelt szerződések felszámolása.
A színvonalat a könnyed szórakoztatásnak szegezve az MTV „meg tudta szólítani a magyar lakosság lehető legnagyobb hányadát” – értékelte cégének az RTL és a Tv 2 mögött elért harmadik helyét az elnök, aki azért beismerte: a fiatalok bevonásával hadilábon állnak. Nem tudni, ezért történt-e, hogy a dolgozat egész napos közönségarányt taglaló táblázata csak a 18 éven felüliekről szóló adatokat összegzi, s még ezzel is okozott némi meglepetést.
A 2004-es 19 helyett az idei év első felében kimutatott 16,1 százalék ugyanis azt jelenti, hogy közönsége 15 százalékát elvesztette a közmédium – ez pedig a Tv 2 27,2-ről 23,1 százalékra zsugorodó (arányaiban pár tizedszázalékkal jobb) eredménye mellett a legrosszabb a „nagyok” rangsorában.
(Az MTV által használt adatok az RTL Klubnál 11 százalékos csökkenést, a Duna TV-nél 26, míg az „egyéb” televízióknál 42,4 százalékos ugrást mutatnak.) Rudi – aki egy hivatalba lépésekor adott interjúban még az ezüstérmet nevezte célnak – ma már úgy emlékezik: akkor is jó eredménynek gondolta, ha megtartják a harmadik helyet.
Digiben tudós
Csak félig váltak valóra a tévéelnök tematikuscsatornáról szőtt álmai is. Három és fél éve még arról beszélt, hogy a nemzeti főadó mellett hír-, sport-, valamint kulturális és nosztalgiacsatornát szeretne létrehozni. Ez évi nyilatkozatai szerint a másodikról időközben – épp a kínálat bősége miatt – letett, míg a közéleti adó debütálása azért maradt el, mert a regisztrációt követően a médiahatóság által előírt határidőn belül nem indult el.
Ennél sikeresebbnek mondható a kulturális és a „nosztalgiatematika” sorsa: az M 2 gyakorlatilag önállóan betölti ezt a funkciót, így csak az a kérdés, hogy ha beindul a négyesnek sorszámozott „archív csatorna”, mivel töltik ki a felszabaduló műsoridőt.
Így az induló közéleti adó (M 3) a hazai hírcsatornák, az M 4 pedig a Filmmúzeum versenytársa lehetne, feltéve, hogy a digitális átállásig elindul, és be is kerül a nagyobb kábelszolgáltatók valamelyikének kínálatába. Az M 3-mal ugyanis már egyszer megégette a kezét az MTV menedzsmentje, miután a kábeles cégek offenzívába lendültek, mondván: ha túl sok új közszolgálati adó indul, kiszorítják a csomagból a profitot hozó kereskedelmi tévéket.
Netes utakon
A tanulmány egyetlen újdonsága e téren az M 5-re keresztelt honlapcsoport, amely „kereshető és visszanézhető saját gyártású, jogilag tiszta televíziós műsorokat közvetít részben vagy egészben” a közszolgálati tematika mentén.
Az új pályával kapcsolatban az MTV menedzsmentje igencsak optimista. Már csak azért is, mert honlapjaik látogatottsága három és fél esztendő alatt harmincszorosára – havi 600 ezerre – ugrott, miközben a közszolgálati tévé teletextoldalai napi szinten hozzák ezt az eredményt.
„Vitéz Dávid, Szentpéteri Andrea, Karácsony meg aki előtte volt” – kire bíznák az emberek Budapestet?
Öten szálltak versenybe a főpolgármesteri székért. Ki vezesse közülük Budapestet? Erről kérdeztük az utca emberét.
