Az emberek egyre több időt töltenek az utcán, illetve utazással. A technológiai fejlesztések pedig a korábbiaknál figyelemfelkeltőbb köztéri hirdetések megjelenítését teszik lehetővé. Mindez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy – a GIA tanulmánya szerint – három év múlva a köztéri hirdetések nemzetközi piaca 30,4 milliárd amerikai dollárra nő majd. Ezen belül a legnagyobb köztéri hirdetési forma, az óriásplakát-szegmens 2,85 milliárd dollárral fog növekedni 2007 és 2010 között.
Az óriásplakát-hirdetések területén Európa jár az élen 31 százalékos részesedéssel, és – részben a jövedelmező orosz piacnak köszönhetően – az európai régió a domináns az általában vett köztéri hirdetési piacon is. A leggyorsabban fejlődő köztéri hirdetési mód a közlekedési vagy járműreklám, amely három év múlva már 7,14 milliárd dolláros bevételt tudhat magáénak.
Norvégia mellett Magyarországon növekszik az egyik legnagyobb ütemben a köztéri reklámozás. A tanulmány szerint a két ország együtt mintegy 120 millió dolláros forgalomnövekedést produkál 2010-ig. „Ami hazánkat illeti, a köztéri reklámbevételek 2005-ről 2006-ra 15,2 milliárd forintról 19 milliárdra nőttek.
Ez azt jelenti, hogy tavaly a reklámtortán belül a köztér 10,8 százalékos részt hasított ki magának, és reményeink szerint ez az arány idén még magasabb lesz” – mondta Tombor András, a Magyar Közterületi Reklám Szövetség elnöke.
Szerinte a digitalizáció térhódításából a köztér csak profitálhat: egyrészt újabb és egyre fejlettebb hirdetési megoldások jelennek meg, másrészt a nagy vetélytársnak számító televíziótól a hirdetők majd átvándorolnak a köztérre. Ahogy Tombor kifejtette: „A digitális tévében a klasszikus reklámblokkok megszűnnek, illetve kikapcsolhatóvá válnak. Ezzel szemben a köztér kikerülhetetlen marad, és a már említett életmódbeli tendenciák miatt a közönség még gyakrabban találkozik az itt elhelyezett hirdetésekkel, így szinte biztosra vehető a további növekedés.”
Átélte, ahogy az albánok kiábrándultak a kommunizmusból és a kapitalizmusból is
Lea Ypi könyvben beszélte el gyerekkorát a sztálinista albániai diktatúrában, és azt a sokkot, amelynek következtében meg kellett kérdőjeleznie, amiben hitt. Az írónő elmeséli, miért írta a könyvét egy berlini ruhásszekrénybe zárva, illetve milyen élményeket szerzett bevándorlóként Olaszországban. Interjú.
