Kétórás adásszünetre kényszerült nemrég az RTL Klub, miután a délután sugárázott Mónika-showban a prostitúciót és a pornográfiát mint jó anyagi körülményeket biztosító, viszonylag könnyű pénzkereseti lehetőséget említették. A két leglátogatottabb hazai internetes portál már egyaránt üzemeltet szókimondó szexrovatot, pornósztárok, pornóproducerek pedig gyakori, de rég nem feltűnő szereplői a napi tévéműsoroknak.
Testek csábítása
A jelenség nem új. Reklámszakemberek évtizedek óta alkalmazzák tudatosan a szexuális szimbólumokat: egy formás női test mellett egy joghurtot is könnyebb eladni. Sőt, tengerentúli médiasztárok nem ritkán pornográf home-videóikkal próbálnak megkapaszkodni a nyilvánosság felszínén. A szex, a pornográfia a médiában már rég nem tabu, a társadalom mindennapjaiban, a gyermek-szülő, gyermek-pedagógus kapcsolatokban azonban továbbra is az. Ez az ellentmondás elsősorban a prepubertás korú fiatalok számára hordoz veszélyeket. A gyermekpszichiáterek szerint nem is önmagában a szexualitás mindennapos jelenléte, sokkal inkább annak tálalása okoz problémákat.
Egy amerikai pedagógiai folyóirat tavaly áprilisában egy kutatásra alapozva megállapította: bizonyított az összefüggés a fiatalok médiafogyasztási aktivitása és szexuális életük kezdeti időpontja között. Magyarán minél többet fogyasztja a tömegmédiát a gyermek, annál korábban kezdi a nemi életet. Ennél nagyobb probléma, hogy a médiumok a szexet egy könnyed, rizikómentes szórakozásként jelenítik meg, és a saját korosztálynak való megfelelési kényszer is a nemi élet minél előbbi megkezdésére buzdít. Az Amerikai Pszichológusok Szervezete ez év elején publikált tanulmánya még keményebb állításokat tartalmaz. E szerint a média a nőket egyszerűen szexuális eszközként, a szexualitást pedig kiemelt, az érvényesülés felé vezető úton megkerülhetetlen emberi értékként jeleníti meg.
Miközben a média azt sugallja, hogy a szex egy szabadidős tevékenység, ami nyilvánvalóan fals kép a fiatalok számára, a felvilágosulatlanság nem csak az ő körükben aggasztó. „Sok szülő maga is elszégyelli magát, ha ilyesmiről kell beszélnie a gyerekkel” – mondja Sz. Mikus Edit szexológus. Tárnokiné Törő Krisztina gyermekpszichológus szerint ugyanakkor azáltal, hogy a szex tabuként jelenik meg a mindennapi kisgyermek-felnőtt kapcsolatokban, az a benyomás születik, hogy a szex egy misztikus, kerülendő, sőt, egyenesen tiltott dolog. A fiatalok eközben naponta találkoznak a szexualizálódó tömegmédia termékeivel. Az ebből adódó disszonancia gátlásokhoz, a szexualitás elfojtásához vagy torzulásához vezethet.
A szexualitás és az agresszió együttes médiajelenléte szintén káros hatású. „A rendszerváltás óta az utcai agresszió jelei éppúgy sűrűsödnek, mint a fiatalok által elkövetett szexuális bűncselekmények” – egészíti ki a képet Münnich Iván kriminológus, hozzátéve, hogy pánikra azért nincs ok: európai viszonylatban nálunk még mindig alacsony a szexuális bűncselekmények aránya.
Külön problémakör, hogy az internetelérés tömegessé válásával a pornográf anyagok anonim módon hozzáférhetőekké váltak, ami főként a 12-16 éves korosztály számára rejt veszélyeket. Ezek a gyerekek már gond nélkül, sokszor szüleiknél is könnyebben tájékozódnak a neten, miközben éppen abban a korban vannak, amikor a szexualitáshoz való viszonyuk megalapozódik.
Netes erotika
A New Hampshire Egyetem felmérése szerint az internetező kiskorúak majdnem fele találkozott már pornográf tartalommal, az Internet Filter kutatócég pedig arra jutott, hogy a 15-17 éves nethasználók négyötöde többször is nézett már hardcore szexvideót. Bár ezek az amerikai fiatalokra vonatkozó adatok, illúziónk nem lehetnek az itthoniakkal kapcsolatban sem.
Magyarországon a szélessávú előfizetői tábor már meghaladta az egymilliót, és a középfokú oktatási intézmények zöme is csatlakozott a világhálóhoz. A figyelmes szülők és a felkészült oktatási intézmények szűrőprogramokkal igyekeznek távol tartani a gyermekeket a felnőtt tartalmaktól – ezek ugyanakkor csak részben garantálják a védettséget.
A pornográf és egyéb szexuális tartalmakra való reflexió kapcsán így kulcsszerep hárul a felvilágosítás intézményére, ami hazánkban meglehetősen esetleges. A Nemzeti Alaptanterv az általános iskolák számára előírja ugyan az egészséges életre való nevelést, az anatómiai, biológiai ismeretek oktatását, ám alig foglalkozik a nemi nevelés módszereivel. Ráadásul az egymást váltó kormányok változtatgatják az idevonatkozó passzusokat. Feltehetően ez is az oka, hogy a Magyar Szexológiai Szemle által eddig egyedüliként kiadott, szakmailag megalapozott tanulmány, a 2000-ben publikált Vezérfonal az intézményes szexuális neveléshez című kötet máig nem jutott el az iskolákig.
Az Oktatási Minisztérium 2004 óta kötelezi az iskolákat, hogy fogalmazzák meg egészségneveléssel, egészségfejlesztéssel kapcsolatos feladataikat, ugyanakkor – a környezeti, társadalmi, települési háttér különbségeire hivatkozva – nem tartja indokoltnak, hogy központi intézkedésekkel írja elő a felvilágosító feladatokat. Olyannyira nem, hogy még az A-HA! néven futó országos szexuális és mentálhigiénés felvilágosító programot is „csak” szakmailag támogatja. A két év alatt 160 ezer diákot elérő program csupán a középfokú nevelési-oktatási intézményeket érinti, igaz, beindulása óta így is 38 százalékkal mérséklődött a 18 év alattiakat érintő terhességmegszakítások száma.
