Átrendeződések a médiapiacon

Őrségváltás zajlik a médiapiacon. Egyfelől százéves sajtóbirodalmak süllyednek el, ismert médiabárók dobják be a törülközőt, nagy tradíciójú családi vállalkozások zárják be a boltot, másfelől a nagyhalak megkezdték a kisebbek bekebelezését, s agresszív hajtóvadászat és verseny kezdődött a médiaprédák megszerzésére annak jeléül, hogy a koncentráció tovább folytatódik ebben az üzletágban is.

Dőlnek a dominók

A legfontosabb idei évi akvizíciók között meg kell említeni, hogy az online hirdetési üzletért folyó versenyfutásban a Google áprilisban 3,1 milliárd dollárért megvásárolta a Double Click Inc.-t. A Yahoo 680 millió dollárért a Right Media Inc.-re vetette ki a hálóját, nemrégiben pedig a Microsoft jelentette be, hogy csaknem hatmilliárd dollárt fizet a Aquantive Inc. internetes reklámcégért.
Az elmúlt fél évben az internet óriásain kívül a vezető kommunikációs ügynökségek is igyekeztek bevásárolni. Az első üzletet még januárban a Publicis kötötte, amely 1,3 milliárd dollárért vette át a digitális marketingkommunikációra szakosodott Digitast. Az Omnicom apróbb tételekben, de annál mohóbban vásárolt: előbb a Weapon 7 online tanácsadó céget, majd a mobilmarketingre specializálódott Mango Mobile-t, végül a Redurban interaktív ügynökséget nyelte el. Lépett az Interpublic is, amely a keresőmarketinggel foglalkozó Reprise Mediát szerezte meg, míg a világ második legnagyobb reklám- és marketingkonglomerátuma, a WPP Group májusban jelentette be, hogy 649 millió dollárért megvásárolná a 24/7 Real Media Inc. internetes reklámcéget.

Hasonló gyorsasággal zajlanak az átrendeződések a sajtópiacon is. E cikk írásakor már csaknem biztosra vehető, hogy két hónapig tartó alkudozások után a Dow Jones & Company Inc., s vele a világ legtekintélyesebb gazdasági napilapja, a The Wall Street Journal (példányszáma az USA-ban 1,7 millió, Európában 86 539) végül a Rupert Murdoch nevével fémjelzett News Corp. tulajdonába került. A tranzakció következtében az ausztrál médiamogul birodalma az amerikai és az európai piacon is jelentősen megerősödik, s várhatóan további dominók eldőlését eredményezi.

Az év üzlete

Az év üzleteként emlegetett akvizíció 2007. május 1-jén indult, amikor Murdoch részvényenként 60, összesen ötmilliárd dollárt kínált a tőzsdén akkor jóval 30 dollár alatt jegyzett részvényértékű vállalatért, de a család sokáig nem adott határozott választ az ajánlatra. Június elején aztán a részvényesek – miután sikerült konszenzust kialakítaniuk – beleegyeztek abba, hogy a menedzsment tárgyalni kezdjen Murdochkal, akitől garanciákat kértek a lap önállóságával, a szerkesztőségi függetlenséggel, az újságírói szabadsággal kapcsolatban. A tárgyalás hírére a Dow Jones-papírok értéke meredeken emelkedni kezdett, s június elejére elérte a 61,20 dollárt. A Bancroft család tagjai ezért abban reménykedtek, hogy a 60 dolláros ajánlatot feljebb tudják srófolni, de Murdoch határozott nemmel reagált a felvetésre. Ezt követően hamarosan terjedni kezdtek azok a hírek és pletykák, miszerint a menedzsment más kérőktől is kapott ajánlatot, akik között a Bloomberg, a Hearst Corporation, a Pearsons és a General Electric, majd a MySpace alapítója, Greenspan neve is felbukkant, ám mivel ezek az ajánlatok részvásárlásról szóltak, s a kifizetendő készpénzhányad is csupán töredéke volt Murdoch ajánlatának, a tárgyalások eredménytelenek maradtak. Elemzők ugyanakkor figyelmeztették a család tagjait, hogy amennyiben tovább húzzák az időt, s az üzlet nem jön létre, a kedvezőtlen hírek hatására a részvények ára ismét 30 dollárra, sőt az alá zuhanhat. A tanácsadók ezért Murdoch ajánlatának elfogadását javasolták, amit a készpénzre ácsingózó, kiterjedt családi kör tagjainak nagy többsége is egyre hangosabban követelt. A kulisszák mögötti játszmák végül június végére hoztak eredményt. A riválisok visszavonultak, Murdoch pedig a Time magazin címlapján pózolt („The Last Tycoon”), s a címlapsztoriban tárta a nyilvánosság elé az év üzletének részleteit.

Kérem a következőt!

A sajtópiacon azonban ezzel csak átmenetileg csendesedtek az események, hiszen változások várhatók a Financial Times háza táján is. A lapot kiadó brit Pearson csoport nemrégen még Murdoch riválisaként lépett fel, de miután ajánlata kevésnek bizonyult, a cég tanácsadói – és részben már részvényesei is – arra próbálják rávenni a vezetést, hogy ne keveredjen háborúba az Európában terjeszkedni kívánó Murdochkal, és 700 millió dollárért szabaduljon meg vezető lapjától. (Az FT példányszáma Nagy-Britanniában 450 ezer, az USA-ban pedig 139 ezer), Az angol gazdasági lapot a The Wall Street Journal európai kiadásának megerősítésével az ausztrál minden bizonnyal megpróbálja majd háttérbe szorítani, ahogy anno 1981-ben a The Times megvásárlásakor tette a Daily Telegraph vagy a The Sun esetében a Daily Mirror ellenében.

Ugyancsak komoly változások várhatók a francia lappiacon, ahol az elmúlt években nyolc százalékkal estek vissza a lapeladások. A hírek szerint itt a Pearson francia érdekeltsége, a Les Echos (példányszáma 119 000) eladására készül (200 millió euró), s a menedzsment előrehaladott tárgyalások folytat Bernard Arnault-val, a konkurens La Tribune-t kiadó LVMH elnök-vezérigazgatójával. Ez a cég ugyanakkor megbízta a Lazard Ltd-t, hogy az összeférhetetlenség miatt működjön közre a La Tribune (példányszáma 123 000) értékesítésében.

A jelentős változásokon átment német lappiacon is várhatók még mozgások. Az előző évek nagy átalakításai után a hírek szerint a Süddeutscher Verlag háza táján várhatók komolyabb mozgások, mert a több lábon álló kiadó szeretne visszavonulni a bizonytalanná váló lappiacról, így eladná zászlóshajóját, a Süddeutsche Zeitungot, ám ez iránt egyelőre nincs komoly érdeklődő.

Sajtódinasztiák vége

A médiapiacon zajló változások érzékenyen érintik a kiadókat, amelyek közül az igazi nagy vesztesnek egyértelműen azok az évszázados amerikai sajtódinasztiák számítanak, amelyek a korábbi évtizedekben szilárdan kezükben tartották az amerikai lappiac vezető médiumait, ám mára hatalmuk megroppant. A Bancroftok mellett ugyanis más családokat is érzékenyen érintenek a sajtópiacon most zajló változások, hiszen a printmédia válsága jelentősen kihat a részvények árfolyamára is, s mivel az érintett újságok folyamatosan veszítik el olvasóikat és hirdetőiket, erős nyomás nehezedik a menedzsmentekre, hogy szabaduljanak meg – még jó áron – az érdekeltségektől. A Los Angeles Timest kiadó Chandler család például már 2000-ben eladta vállalatát (Times Mirror) a chicagói Tribune kiadónak, s a Bancroftoknál is évek óta dúlt a vita az eladásról. Ugyancsak válságosnak ítélik a helyzetet az Ochs-Sulzberger családban, amelynek a New York Times Companyban (The New York Times, Boston Globe), illetve a Graham családban, amelynek a Washington Post Companyban (Washington Post, Newsweek) van meghatározó részesedése. Elemzők szerint amennyiben a jelenlegi piaci tendenciák folytatódnak – márpedig ez valószínűsíthető –, akkor az eladásról szóló döntés az ő esetükben is bármikor megszülethet, s ez „nagy felfordulást” idézhetne elő az amerikai lappiacon, hiszen a legtekintélyesebb napi- és hetilapok eladásáról lehet szó. Ezért a sajtópiacon akár a közeljövőben tovább izgalmak várhatók, hiszen a jelenlegi mozgásoknak koránt sincs vége.

Erre utal az is, hogy májustól sajtókörökben makacsul tartja magát az a hír, miszerint egy újabb nagy hagyományú médiabirodalom lehet a felvásárlások következő kiszemeltje. A brit Reuters konszernre a kanadai Thomson Corporation vetett szemet, s bár egyelőre titokban folynak a tapogatózó tárgyalások (az ajánlat 13 milliárd euró), de megfelelő ajánlat esetén egy újabb legendás intézmény kerülhet a tőkepiaci szereplők „karmaiba”.