A Pest Est eddigi 15 éve alatt szinte folyamatosan nőtt a forgalom a Lang András és Melis András által alapított cégcsoportnál. A tulajdonosok hamar rájöttek arra is, hogy a gimnáziumi barátságból született céget nem tudják egymaguk irányítani, így profi menedzserek kezébe adták a céget, ők maguk pedig a stratégiával és a tulajdonosi kontrollal foglalkoztak a továbbiakban. A stratégia elsősorban az újabb üzletágak megnyitására koncentrált, így született az Est Taxi, az Est FM rádióadó és az Est Café-hálózat. Sajnos ezek nem bizonyultak olyan jövedelmezőnek, mint az eredeti ötlet, így az expanzióból csak a vidéki Est-lapok kiadása maradt meg, jelenleg – a cégadatok szerint – 5 vidéki kiadóban van a társaságnak érdekeltsége.
A később eltemetett vállalkozások viszont tetemes veszteséget okoztak, ami nagymértékben csökkentette a nyereséget, de az Est-márka erőssége és a reklámozók étvágya továbblendítette a céget. A címlapon egymillió forint fölötti áron lehetett csak hirdetési felülethez jutni, ami meghaladta a legtekintélyesebb napi- és hetilapok árfolyamát is, a Pest Estnél pedig hosszú hónapokra előre lefoglalták ezeket a helyeket is. Az ingyenes programmagazin telitalálatnak tűnt a hazai piacon, a konkurens lapkiadóknak komoly fejfájást okozott a 6. legnagyobb kiadóvá vált cég.
Már nem jött a pénz
A sikert látva sok kisebb társaság is megpróbált belépni a piacra, de összesen kettő tudta megvetni a lábát az Est-kategóriának nevezett piacon. A szintén magyar tulajdonú Flyerz és a lapunkat is kiadó, finn hátterű Sanoma gondozásában megjelenő Exit. Az előbbi inkább a technopartyk iránt érdeklődő tizenévesekhez szólt, a Sanoma azonban az Esthez hasonlóan a teljes piacot célozta meg.
Ez pedig úgy tűnik, lelohasztotta az addigi folyamatos növekedést. Az „Andrások” – ahogy kollégáik nevezték a többségi tulajdonosokat – szerint évi 5 százalékos csökkenést okozott „a külső piaci helyzet”. Konkrét számokban: az Exit 2004-es piacralépése óta a korábban bőséges nyereség 2004-re 370 millió körül formálódott, míg 2005-ben 160 millióra apadt. Tavaly pedig a lap életében először veszteséggel, vaskos 180 millió forintos mínusszal zárt a vállalatcsoport – búsongtak az alapítók egy szűkkörű sajtóbeszélgetésen.
Az alapítókon kívül több egykori Est-alkalmazott is beszélt a cég belügyeiről. Közös adottság, hogy mindegyikük keserű szájízzel hagyta el a céget, és mindannyian arra kérték szerkesztőségünket, nevüket ne említsük. Ezért csak azokat a részleteket írjuk le, amelyeket többen is megerősítettek.
Ezen forrásainktól úgy tudjuk, a csökkenő pénzügyi eredmények láttán leálltak a tőkeigényes fejlesztésekkel is, és árharcba kezdtek a konkurensekkel. Mind a hirdetőknek, mind pedig a különszámok megrendelőinek olyan alacsony árakat ajánlottak, amelyekkel a szinte kifogyhatatlan pénztárcájú Sanománál sem tudtak versenyezni. Fodor György, az Exit főszerkesztője szerint előfordult, hogy különszámok készítésére ők is bekerülési ár alatti pályázatokat adtak be, de az Est még ennél is alacsonyabb ajánlattal nyert a tendereken. Így a cég a piacot meg tudta tartani, de nyeresége valószínűleg erősen lecsökkent.
Hatórás munkaiszony
Ez pedig rányomta a bélyegét a belső viszonyokra is. A cégtől elpártoltak a korábbi ősestesek, és egyre nagyobb lett az elvándorlás: elment az ügyvezető, a pénzügyi, a marketing-, a controlling-, a HR-, és a stratégiai vezető. A pletykák szerint a 120 fős cégnél volt olyan hónap, amikor harmincan hagyták el a céget, a rekordot pedig egy recepciós tartotta, aki összesen hat órát töltött a cégnél.
Kihívás volt a célközönség kiöregedése is: az eredeti Est-olvasók időközben családos emberekké váltak, igényük megváltozott, a lap pedig nem igazán tudta megszólítani az új 15-18 éves korosztályt. Ezen segített némiképp a Galambos Attila és Markó Róbert által levezényelt designfrissítés, de alapvetően a helyzet nem változott. A cég néha megkésett a fizetésekkel is, és a szállítókkal szemben is likviditási gondok jelentkeztek – mondják a rossznyelvek. A pletykák szerint a cég többször nem fizette ki a beszállítókat, vagy csak töredékárat fizetett – „ennyi van” jelszóval: ezeket az információkat azonban az Andrások határozottan cáfolták.
Ráadásul még a tehetséges értékesítők is elhagyták a céget, pedig az „aranykezű” Reichert Gábor állítólag még tulajdonrészt is kapott a cégben.
Vészvillogó Kft
Az Est Média Vagyonkezelő Kft.-t időközben átnevezték Vészvillogó Kft.-re, ami jól mutatja, hogy a tulajdonosok nem vesztették el humorérzéküket.
Ez a helyzet tavaly év végére térde kényszeríthette a céget, a tulajdonosok ugyanis nagyon gyorsan friss tőke után néztek. Az Andrások elmondása szerint több lehetőséget is vizsgáltak, de a banki hitelek egyrészt nem nyújtottak elég gyors megoldást, másrészt vissza kell fizetni őket, harmadrészt pedig a tőkehiányos cégnek nem kínáltak használható megoldást. Megkeresték a Sziget-fesztiválból cégbirodalmat építő Gerendai Károlyt is, aki hamarosan rátalált egy „magát megnevezni nem kívánó” külföldi üzletemberre, aki egy amerikai offshore cégen keresztül már a tárgyalások előtt átutalt egy 50 millió forintos gyorssegélyt. (Többek szerint ez a bekeményítő nyomda számlájának kiegyenlítésére kellett.) Később pedig 194 milliós tőkeemeléssel járult hozzá a cég további működéséhez. Gerendai szerint „enélkül a cég elég nehéz helyzetben lett volna”. A tőkebefektetésért cserébe Gerendaiék három hónapra 10 százalékos kamatot ígértek a Rhode Islandon bejegyzett Wexner LLC titokzatos tulajdonosának.
Gerendai elismerésre méltó pénzügyi tehetsége házhoz hozta a budapesti tőzsdén jegyzett EcoNet Nyrt.-t is. A cég elnöke, Balázs Csaba jó lehetőséget látott a cégben, az ő pénzügyi szimata pedig ritkán mondott csődöt. Cége eddig minden évben megduplázta forgalmát, vagy organikus növekedéssel, vagy új cégek felvásárlásával (Az Externet a keze alatt triplázta meg forgalmát.) Ezért egy kicsit szokatlannak tűnik, hogy a tőkeinfúzióért cserébe három hónappal később mintegy 1,2 milliárdot tudott az ügyleten keresni a Wexner-tulaj.
A megoldás szokatlanságát nemcsak az összegek közötti hatalmas különbség adja, hanem az is, hogy korábban több lapkiadó és internetes médium is hiába tett ajánlatot a cégre. A végül kiválasztott megoldásban nemcsak a Wexnerhez áramló milliárdos többlet különleges, hanem az is, hogy az eredeti Est-alapítók is összesen 5-5 százalékos tulajdonrészhez jutnak az ügylet befejeztekor.
Milliárdos megtérülés
De vegyük sorra a szövevényes kivásárlás részleteit. (Lapunk mellesleg megkérdezett négy pénzpiaci szakértőt, de egyikük sem tudta megmondani, mi állhat a szokatlanul összetett tranzakció hátterében.)
Gerendai céget alapított az Est tulajdonlására. Mivel az idő nyilvánvalóan szorította őket, ezért nem a fővárosban, hanem a valószínüleg rugalmas közigazgatású Nyergesújfalun jegyeztették be Emerging Media Group Vagyonkezelő Kft. néven. Közben a titkos tulaj és az Est-alapítók egy másik céget gründoltak EMG Médiacsoport Vagyonkezelő Kft. néven, ami megszerezte Gerendai cégének 100 százalékát.
Az Econet itt lép be a képbe: a részvénytársaság 350 millióért megvásárolta az EMG Médiacsoport Kft. 70 százalékát, illetve opciót szerzett a maradék 30 százalék megszerzésére is. Az Econet a 350 milliós üzletrészből 210 millióért vásárolt meg egy 61,25 milliós üzletrészt. A fennmaradó 288,75 milliós névértékű üzletrészt az rt olyan módon szerezte meg, hogy annak tulajdonosa, a már említett Wexner azt nem pénzbeli hozzájárulásként az Econet tulajdonába adja. Az üzletrész ellenértéke 1,2 milliárd forint – áll az Econet közleményében, melyben 210 millió forint az említett készpénzes tranzakció, a többi 990 millió forint pedig alaptőke-emelés keretében kerül a cégbe.
Az opció legközelebb 2008 márciusában hívhatja le az opciót, 740 millió és 1,1 milliárd közötti árért. Ezt az árat a cég jövőbeli eredményei határozzák meg – közölte az Econet elnöke. Ha az opciót később hívják le, akkor a cég adózás előtti eredményének 30 százalékával növekedik az összeg.
A Wexner így viszonylag kis befektetéssel, az ígért 10 százalékos kamat helyett az eredeti összeg többszörösét kasszírozhatja. Az Est-birodalom pedig friss tőkét kapott a további működéshez, és lehetőséget a nem titkolt további cégfelvásárlásokhoz – így a felvásárlási célpontból egycsapásra felvásárló lett a hazai médiapiacon, ahol a kiadók riadt szemekkel figyelik az eddigi helyzetet gyökeresen felforgató tőkebeáramlást.
Gerendai Károly végül 6,5 százalékot, szigetbeli üzlettársa, Takács Gábor 3,5 százalékot kapott az új cégben. Az Andrások egyenként öt százaléknyi részesedést tudhatnak magukénak: Lang Waldorf-tanítónak készül, míg Melis András a Képzőművészeti Egyetem intermédiaszakára iratkozott be. Az Econet idén is meg tudta duplázni forgalmát, a Wexner pedig 1,2 milliárdot söpör be.
