Üzleti tippek

Olaszország nem elég

A politikai hatalom elvesztése után Silvio Berlusconi médiabirodalmának külföldi bővítésével szeretné megvalósítani nagyra törő terveit.

Silvio Berlusconi korábbi olasz miniszterelnök nem akar lemaradni az európai médiapiacon kialakuló, a koncentráció jeleit mutató versenyben. Olaszország legvagyonosabb embere, aki a Forbes magazin szerint 12 milliárdos vagyonával a világ leggazdagabb emberei között a 30. helyen áll, politikai hatalomvesztése után – direkt, illetve indirekt módon – még mindig az olasz média csaknem 70 százalékát ellenőrzi. Azonban 2002 és 2006 között, amikor miniszterelnöksége idején jelentős nyomást gyakorolt az állami médiára, a Raira is, ez a hatalom még ennél is nagyobb volt, mert a Rai és a Mediaset piaci részesedése 90 százalékos volt a műsorszórásban, s ez azt jelentette, hogy minden 100 olasz közül 80 a monopolhelyzetben lévő vállalatok műsorait nézte. A Berlusconi-klán Olaszország után európai hódításokra készül.

Ellenőrzött média

Silvio Berlusconi médiahatalmának alapját a Fininvest pénzügyi holding biztosítja, amelynek éves jövedelme ötmilliárd euró. A birodalomhoz összesen 150 kisebb-nagyobb vállalkozás tartozik, köztük az Edilnord építési vállalkozás, a Mediolanum biztosító és bank, a Medusa filmes produkciós vállalat, a Publitalia 80 reklámügynökség, a Publieurope nemzetközi reklámügynökség, a sajtó- és könyvkiadással foglalkozó Mondadori, az AC Milan labdarúgóklub és a Mediaset médiacég.

Utóbbi mára a vállalatbirodalom médiaszempontból legértékesebb eleme, hiszen az övé a három legnézettebb földi sugárzású tévécsatorna (Canale 5, Italia 1, Rete 4) Olaszországban, és expanziós üzletpolitikájának legfontosabb bázisát adja.
A cégek irányításában a család hamar komoly szerephez jutott. A Fininvest irányítását már a 90-es évek közepén a gyermekeire bízta. Lánya, Marina Berlusconi 1996-ban alelnökként lépett a helyére, 2005 októberében pedig a teljes családi konszern vezetőjévé is megválasztották. Öccse, Piersilvio a Mediaset alelnökeként szintén befolyásos pozícióhoz jutott, az új évezredben pedig a Berlusconi család más tagjai is beépültek a gazdasági és médiahatalomba.

Sugárzott üzlet

Focitól a politikáig



Berlusconi politikusi karrierjét 1993-ban indította el, amikor a szintén tulajdonába került AC Milan szurkolóitól kölcsönvett kifejezéssel élve megalapította Forza Italia elnevezésű jobboldali pártját. Befolyására jellemző, hogy 1994-ben már miniszterelnökké választották a lovagnak (Il Cavalieri) nevezett populista politikust.

A Berlusconi-birodalom gyors térhódítása 2002 és 2006 között, Berlusconi második miniszterelnöksége idején következett be, amikor politikusként mindent elkövetett (adókedvezmények, előnyszerzés), hogy médiamogulként is megtalálja a számítását. Ennek köszönhetően 2005 végén a Mediaset legjobb pénzügyi eredményét érte el: nettó nyeresége az előző évihez képest csaknem 10 százalékkal, 603 millió euróra nőtt, a médiabirodalom forgalma pedig meghaladta a 3,7 milliárd eurót.

Az új évezredben Berlusconi elsősorban az elektronikus médiára koncentrál. Előbb a Mondadori vásárolta meg egy 101 rádióadóból és a hozzá tartozó, 62 kisebb rádióból álló hálózatot. Majd a Mediaset nyitott a digitális televíziózás felé, s mára közel hárommillió digitális előfizetővel csaknem sikerült utolérnie a korábban jelentős lépéselőnyt szerző Skyt, amely az ausztrál milliárdos, Rupert Murdoch érdekeltségi körébe tartozik.

Határokon túl

A Berlusconi-klán közben a külföldi terjeszkedést is szorgalmazta. A Mediaset első külföldi hadállását még 1989-ben alakította ki, amikor Spanyolországban bevásárolta magát a Telecinco kereskedelmi csatornába, amelyben később többséget szerzett. Ezt követően Franciaországban próbálta megvetni a lábát a tévés piacon (LaCing) – mérsékelt sikerrel –, majd 2002-ben az összeomló német Kirch-médiabirodalom egyik ékességére, a ProSiebenSat.1-re vetett szemet. Gerhard Schröder kancellár azonban személyesen avatkozott be az üzlet meghiúsítása érdekében, mert a német médiapiac nála lobbizó szereplői joggal tartottak az olasz médiában időközben eluralkodott diktatórikus állapot és a túlzott politikai befolyás eszkalációjától. Nem véletlen: Olaszország a sajtószabadság terén csak 42. a világranglistán, mindez azt is jelenti, hogy egy „súlycsoportban” van Namíbiával és Costa Ricával. Később a Mondadori feltűnés nélkül felvásárolta a görög Attica Publications kiadót, és az Emap France-on keresztül a francia médiapiacon is szereztek érdekeltséget.

Korlátozó törvények

A 2006 tavaszán elszenvedett választási vereség óta Berlusconi az újabb üzleti tranzakciókra összpontosít. Előbb a sikeres sorozatokkal felfutó Endemolban próbált részesedést szerezni, sikertelenül, majd tavaly novemberben a Mediaset megint bejelentette igényét a ProSiebenSat.1 német médiabirodalomra. Kezdeményezésével ismét komoly pánikot okozott az ottani médiapiacon. Az ügylet végül meghiúsult, azt azonban most is hangsúlyozzák, hogy a Mediaset szeretne külföldön új tévéket vásárolni.

Ezt a törekvést erősíti, hogy az előkészületben lévő új olasz médiatörvény a jövőben szeretné korlátozni az olasz tévépiaci szereplők túlsúlyát. A tervezet értelmében a meglévő birodalmak a közeljövőben kötelesek átengedni egy-egy csatornájukat a digitális műsorszórás céljára, s mivel az analóg csatornák – újraértékesítésre – visszakerülnének az államhoz, ezáltal lehetővé válna a „tisztességesebb” verseny a televíziós reklámok piacán. A tervezet másik lényeges pontja, hogy 45 százalékban korlátozza a televíziós piac „domináns szeletét”, s ez azt jelenti, hogy ennél nagyobb részarányt egyetlen tévétársaság sem birtokolhat a jövőben. Jelenleg a Mediaset az olasz piac csaknem 70 százalékát ellenőrzi. Szakértők szerint a kétes módszereiről hírhedt Berlusconi folyamatban lévő bírósági perei miatt is áthatolhatatlan falakba ütközhet expanziós törekvései során, s ez a koncentrálódó médiapiacon azt jelentené, hogy a politikus után a médiamágnás is mindinkább kiszorul a hatalomból. A 2007-es esztendő tehát sorsdöntő lesz az exelnök számára. A tét a további terjeszkedés vagy a bukás.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik