Románia és Bulgária csatlakozása nem hoz olyan változást, ami a hazai kkv-szektorban önmagában negatív vagy pozitív lenne, ugyanis ez a szféra hagyományosan erősen a belső piachoz kötött. Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezetője szerint a kkv-k önálló külkereskedelmi aktivitása is eléggé gyér, jobbára a multiknak való beszállításokhoz köthető.
Hazájukból is kiszorulnak?
Megfordítva a kérdést: Romániából és Bulgáriából beáramló tőkére, vagyis érdemleges konkurenciára sem kell komolyan számítani. Példának okáért a bolgár és román cégek felkészültsége sem olyan, hogy Magyarországon versenyhelyzetbe kerülhessenek, a realitás számukra inkább a túlélési harc lehet, amit azért folytatnak majd, hogy az otthoni piacon megőrizhessék eddigi pozíciójukat az immár szabadon beáramló európai tőkével szemben. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a saját piacaikról is kiszorulnak.
Ugyanakkor Románia, különösen Erdély mégis kínálhat némi lehetőséget a magyar cégeknek. Ott ugyanis eddig az volt a jellemző, hogy a regionális multivá formálódó, jelentősebb magyar cégek, mint például a Mol, építettek ki jelentékeny hídfőállásokat. Az EU-tagság a kisebb magyar cégek előtt is megnyithatja az utat, igaz, nem feltétlenül önállóan, inkább a nagyok „fegyverhordozóiként”.
Beszállítók behatolhatnak
Azok a hazai cégek, amelyek az elmúlt másfél évtizedben határon belül kitanulták a beszállítói tevékenységet, a Romániában megjelenő „ismerős” multiknak immár román munkaerővel szállíthatnak be, élvezve az itthoni 40–50 százalékát kitevő román munkabér előnyeit, s persze kihasználva az elmúlt években megszerzett beszállítói rutint. Hegedűs Miklós úgy véli, hogy a hazai kkv-k jogi, piaci és pénzügyi felkészültségük alapján, képesek a piaci behatolásra Romániában.
Sajátos módon ezt a készséget erősítheti a Gyurcsány-csomag, illetve a konvergenciaprogram. A 2007-es költségvetés vállalati versenyképességet érintő részei ugyanis szinte sarkallják a magyar cégeket a határon túli tevékenységre.
Végül arról sem szabad megfeledkezni, hogy az EU-támogatás is hozhat forrásbővülést, s ez szintén segítheti a hazai kkv-k Romániába, Bulgáriába települését. Ehhez persze Romániában is lazulniuk kell a politikai fékeknek, amire egyébként van esély. Szlovákiában is láttunk már erre példát az EU-csatlakozást követően.
Politikai bizalmatlanság
Magyarország jól járt az EU-bővítéssel, különösen a román tagsággal – így gondolja Chikán Attila, a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság (MLBKT) társelnöke. Szerinte most lehetőség nyílik arra, hogy kihasználjuk előnyeinket azokon a területeken, ahol 1–2 évvel Románia előtt járunk.
Nem is annyira a makrogazdaság szintjén. Most furcsamód éppen úgy tűnik, hogy a magas növekedés és a viszonylag kedvező makrogazdasági mutatók miatt Románia esélyei jobbak az euró bevezetésére, mint Magyarországéi. Keleti szomszédunknál 2012–2013 látszik reális időpontnak, nálunk 2014.
Ugyanakkor a vállalati szféra és a piacgazdasági intézményrendszer nyilvánvalóan fejlettebb a határ innenső oldalán. Ebből a megközelítésből nem mellékes, hogy tavaly augusztusban 6159 magyar–román vegyesvállalat volt bejegyezve, összesen 336 millió euró befektetett tőkével, s ezzel Magyarország a közvetlen külföldi tőkebefektetők rangsorában a 13. helyen áll.
A magyar–román kétoldalú árucsere-kapcsolatok növekedési üteme is óriási. 2004-ről 2005-re éves szinten 28 százalékkal növekedett, s az eddigi adatok szerint tavaly sem csökkent a lendület. Hazánk az exportban a hatodik, az importban a kilencedik helyen áll Románia külkereskedelmi partnerei körében.
Könnyen előre jelezhető, hogy a két ország felvétele új lehetőségeket fog feltárni. Igaz, ehhez a politikai okokra visszavezethető kölcsönös bizalmatlanságot a mainál pozitívabb hozzáállásnak kell felváltania mindkét oldalon. Ennek a záloga éppen a több ezer kisvállalkozás tevékenysége lehet.
A kelet-európai tölcsér
Chikán Attila szerint a regionális együttműködésnek különösen jó lehetőségei kínálkoznak a logisztika területén. Ha ránézünk a kibővített EU térképére, azt látjuk, hogy Magyarország egy „tölcsér„ szájánál helyezkedik el: kelet felé az utolsó ország, amelyet EU-tagországok vesznek körül. Románia, Bulgária, Görögország e tölcsér szárát képezik a Közel-Kelet és a Távol-Kelet irányában.
Ha valaki az EU-n belül akar eljutni a keleti kereskedelmi csatornákhoz, a magyar–román határon mindenképpen át kell mennie. Ennek óriási jelentősége van a kereskedelmi és logisztikai kapcsolatok szempontjából. Éppen emiatt az MLBKT azon lobbizik (a Logisztikai Egyeztető Fórumban együttműködő más hazai logisztikai szervezetekkel karöltve) a gazdasági miniszternél és a fejlesztéspolitikai kormánybiztosnál, hogy a logisztikai terület önálló alprogram legyen a Nemzeti Fejlesztési Terven belül.
Együttműködésre ítélve
Az MLBKT elnöke meggyőződéssel állítja, hogy a földrajzi adottságok kínálta lehetőségek kihasználásában mindkét újonnan felvett állam, de elsősorban Románia cégei egyszerre vannak kooperációs kényszerben és versenyhelyzetben a magyar vállalatokkal. Más szóval, a logisztikai szolgáltatások több milliárd euró nagyságrendű bevételeinek létrehozásában együtt kell működniük, de egyúttal versenyeznünk is kell a jobb szolgáltatásokkal, a magasabb minőséggel és a gyorsasággal.
Ezek a kapcsolatok új lehetőségeket jelentenek a kistérségi együttműködés számára is. A határokon átnyúló régiók közös fejlesztései kulcsfontosságúak lesznek. Alapvető jelentőségű ugyanakkor az infrastruktúra fejlesztése, s nemcsak a már eltervezett észak-, illetve dél-erdélyi autópálya, illetve annak magyarországi csatlakozása, hanem a Kaszpi-tenger és a Közel-Kelet olajforrásai, valamint Nyugat-Európa közötti vezetékberuházások is. Ezek stratégiai jelentőségűvé tehetik a bolgár–román–magyar-csatornán létesítendő hálózatot – szintén hangsúlyos együttműködési lehetőséget és kényszert teremtve a közös beruházásokra.
Az apokalipszis megkezdődött, de nézd mindig az élet napfényes oldalát
Az emberiség feltartóztathatatlanul sodródik a civilizáció jelenlegi formájának összeomlása felé egy önmaga által előidézett polikrízis spiráljában. Egy brit professzor és – Magyarországon különösen nagyszámú – követői szerint a helyzet menthetetlen, ezért itt az ideje a szembenézésnek és a felkészülésnek.
