Talán mindenki emlékszik az állami tulajdonú közlönykiadó körüli vitára. Úgy kezdődött, hogy 2005 elején, az elektronikus információszabadság törvény tervezetének társadalmi egyeztetésekor a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy a demokrácia elveinek az felelne meg leginkább, ha a hatályos jogszabályok adatbázisához bárki ingyenesen hozzáférhetne, mi több, e hozzáférést tartalommal tudná megtölteni – írja a TASZ két munkatársa. Különös módon a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala (MeH) más véleményt fogalmazott meg.
Érdekek csatája?
„Vajon mi lehetett az oka annak, hogy a MeH szerint nem jó az, ha a használható jogszabály-adatbázisok ingyenesen elérhetők? Nem lehet-e, hogy valamilyen egyéni érdek védelme indukálta ezt az álláspontot? Jó-e például a köztársaság hivatalos lapjaként a jogszabályokat megjelenítő Magyar Közlöny kiadójának, ha egyre kevesebben fizetnek elő évi 90 216 forintért a közlönyre? Valószínűleg nem” – tették fel a kérdést a TASZ-nál. És vizsgálni kezdték a Fővárosi Cégbíróságon a közlönykiadó adatait, mérlegeit.
Feltűnt, hogy igen nyereséges a működése, vagyis nem tartozik a veszteséges állami vállalatok közé. Ebből jött az ötlet, hogy nyilván ezért is tiltakozik a MeH, mint tulajdonos a nyilvános jogszabályi adatbázis ellen. Vajon van-e személyes érdekeltség is az ügyben? Kapóra jött, hogy „az új Avtv.-ben 2005. június 1-jén hatályba lépő rendelkezés kifejezetten kimondja, hogy a közfeladatot ellátó személy e feladatköre ellátásával összefüggő személyes adata is nyilvános, pontosabban közérdekből nyilvános adatnak számít”.
Miután a TASZ hiába akarta megtudni, hogy a szerkesztőbizottságban ülő államtitkár urak mekkora juttatásban részesülnek, bírósághoz fordult. Ám az elutasította a keresetüket, mivel az Avtv. esetében a jogalkotó nem rendelkezett arról, hogy a törvény kívül esne a visszaható hatály tilalmán, és mivel a „jogbiztonság általános elvének is az felel meg, hogy a szerkesztőbizottság tagjai a személyükre vonatkozó szerződések megkötésekor annak tudatában járhassanak el, hogy a szerződés adatai, a díjazásukra is kiterjedően utóbb nyilvánossá válhat”.
„Szegény szerkesztőbizottsági tagok. Hogyan is gondolhatták volna, hogy az a tény, hogy mondjuk államtitkárként mennyit keresnek „másodállásban”, egyszer majd nyilvános adat lehet? – olvasható az ÉS-ben a továbbiakban. – Honnan kellett volna ezt akár csak sejteniük is? Talán abból, hogy szerkesztőbizottsági másodállásukban egy állami cégnél dolgoznak, és az adófizetők pénzéből kapják fizetésüket? Vagy talán onnan, hogy valaki szól nekik, már nem 1985-öt, hanem 2005-öt írunk?”
Mégsincs vége
A TASZ fellebbezett, s egy időre úgy tűnt, hogy győz a demokrácia, másodfokon az Ítélőtábla elismerte: „Az Avtv ugyanis nem tartós, lezárt, vagy fennálló jogviszonyokat szabályoz, hanem egy speciális jogterületet, azt a jogosultságot, amely a közérdekű adatok megismerésének szabályairól szól.” Így hát a jogerős ítélet kötelezte a közlönykiadót, hogy 15 napon belül közölje a TASZ-szal a kért adatokat.
Az illetékesek azonban nem siettek kiadni az adatokat. Az ítéletre reagálva a közlönykiadó vezetése mindenesetre sietett közölni, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz fordul felülvizsgálati kérelemmel.
A TASZ egy korábbi, közérdekű adatok közlésének megtagadása miatti megnyert perben egyszer már kénytelen volt bírósági végrehajtó segítségét igénybe venni. Itt azonban más fordulatok következtek…
(A cikk teljes terjedelmében az e heti Élet és Irodalomban olvasható!)
