Hogy Magyarországon a fogyasztói döntések esetében a legfontosabb, és ahogy múlik az idő, még annál is fontosabb az ár, azt eddig is tudtuk, de hogy meddig lehet eljutni az ár bűvöletében, azt jól mutatja a kötelező felelősségbiztosításról szóló cikkünk (Kötelező verseny) egyetlen adata. A felmérések szerint a fogyasztók 97 százaléka az árak alapján választ biztosítót, míg a szolgáltatók ismertsége, megbízhatósága, a kiszolgálás és minden más mint domináns tényező csak 3 százaléknak számít.
Azt, hogy ez nincsen rendben, nyilván sokan érezzük. De azért érdemes végigvinni a gondolatot, hogy mi származhat az ár mindenekfelettiségéből. Ahol szabad verseny van, ott a cégek az árral is versenyzenek, miért is lenne ez baj! A termelő vagy szolgáltató cégek a verseny és a fogyasztói elvárások miatt egyre olcsóbban kell, hogy kínálják termékeiket. Ahhoz, hogy megfelelő szintű nyereséget érjenek el, egyre kisebb költségekkel kell dolgozniuk. A költségcsökkentési lehetőségek azonban végesek. Így előbb utóbb elkezdenek egyre gyengébb minőségű termékeket kínálni. És akkor el is jutunk a kevés tejből, de annál több adalékanyagból készült sajtszerű termékekig vagy az ásványvízként kínált csapvíz+buborék+hozzáadott anyagok egyvelegig.
Azaz egyre olcsóbban egyre több vackot lehet csak előállítani és megvenni. A világ már csak ilyen. Az olcsóság és a minőség egymás ősellenségei.
Mindez persze igaz a médiára is. Az „olcsóság” bűvölete az utóbbi években ezen a területen is hódít. Terjednek az ingyenes vagy nagyon olcsó lapok, és a vásárlók is egyre inkább elvárják, hogy alig valamennyit, de inkább semennyit se kelljen fizetniük egy-egy újságért. A kiadók bevételei emiatt csökkennek, ami maga után vonja azt is, hogy egyre kevesebb pénzből egyre gyengébb tartalmat tudnak előállítani.
Ez pedig újabb gondokat vet fel. Azt például, hogy a médiacégek egyre inkább a hirdetőktől függnek, egyre inkább olyan tartalmat akarnak előállítani, mely megfelelő helyet teremt ezek üzeneteinek – ahelyett, hogy az olvasói igényeket vennék figyelembe. És a hirdetők és az ügynökségek egyre inkább azt vallják: csak a nagy a szép, és mindinkább csak a nagy tömeglapokat favorizálják, míg a niche termékeknek egyre kevesebb babér terem.
Valószínűleg sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a fogyasztók ráébredjenek, ez az út sehova sem vezet. És ne olcsón akarjanak sokat venni. Hogy a mennyiség „átcsapjon” minőségbe.
„Vitéz Dávid, Szentpéteri Andrea, Karácsony meg aki előtte volt” – kire bíznák az emberek Budapestet?
Öten szálltak versenybe a főpolgármesteri székért. Ki vezesse közülük Budapestet? Erről kérdeztük az utca emberét.
