A hagyományos plakátok helyett napjainkban egyre nagyobb „teret” nyernek a különleges köztéri hirdetések. A legutóbbi felmérések szerint a bevételek 38 százalékát már ezek adják. Kanapé a buszmegállóba, beszélő plakát vagy festegető bábu: úgy tűnik, hogy a legmeghökkentőbb ötletek hatnak igazán jól.
Az elmúlt években a köztéri reklámok és eszközök jelentősen megújultak. A francia JCDeacaux cég által kitalált első buszmegálló-hirdetések a maguk idejében még forradalmi újításnak számítottak, ma azonban a hagyományos megjelenési formák közé soroljuk őket. A legújabb ötletek már a legmeglepőbb helyeket és formákat igyekeznek kihasználni és felvonultatni. A köztéri vagy újabban otthonunkon kívülinek (out-of-home) nevezett hirdetésekből származó bevételek 38 százalékát a nem hagyományos eszközökön megjelenő reklámok adják. Köztéri felületnek minősül tehát manapság minden eszköz, ami az út mellett, kint és bent, a föld fölött vagy alatt és útközben található.
Mosolyogj vissza – a Nokia hirdetése
A nem hagyományos vagy alternatív média elnevezéssel illetett köztéri eszközöket és szolgáltatásokat angolszász nyelveken „ambient media”-nak, vagyis környezetbe illeszkedő hirdetési formáknak is hívják. A fogalom a találékonyságról tanúskodó, friss ötleteket jelenti, amelyek az adott környezethez igazodva a lehe-tő legjobb befogadói állapotban érik el a potenciális fogyasztót és közvetítik felé a reklámüzenetet. Hatékonyságuk a hirdetés kreatív módon történő elhelyezésében rejlik. Az ambient medium sok esetben olyankor gyakorol hatást a szemlélőre, amikor az esetleg nincs felkészülve rá, így elutasítani sem tudja: például tömegek által látogatott központi helyeken vagy mindennapi élethelyzetekben.
Csokireklám Londonban
Jó példa az előbbire a Cadbury csokoládé hatalmas óriásplakátja Toronto belvárosában, míg utóbbira az Ikea New York-i gerillamarketing-akciója, amelynek során, a Design Héthez kapcsolódóan „berendezték” a várost: többek között kényelmes kanapékat raktak a buszmegállókba, piknikkosarat és pokrócot vittek a parkba és párnákat helyeztek el a padokon, mondván: „A jó formatervezés jobbá teheti a mindennapokat”. De ide sorolható az a szintén New Yorkban köröző busz is, amelyet ruhákkal aggattak tele, hogy aztán bebizonyítsák, mennyi szennyessel bír el a hirdetett mosópor.
Különleges köztéri reklámhordozókra Magyarországon is találunk példákat. A háromdimenziós „mozgó” óriásplakát ötlete például magyar agyból pattant ki, és a Szabadalmi Hivatalnál „A” kategóriát, vagyis Rubik Ernő kockájával azonos minősítést kapott. A hirdetési eszközt kifejezetten autópályák környezetébe tervezték, hiszen 200-400 négyzetméteres felületével leginkább itt éri el a megfelelő hatást. A látószögváltozás nyomán létrejövő mozgás kb. 10-15 másodpercig élvezhető, ezért különösen törekedni kell arra, hogy az üzenet egyszerű legyen, kevés szö-veggel és jól látható grafikával – tudtuk meg a Magyar Közterületi Reklám Szövetségtől.
A gõzölgõ plakát
A kétdimenziós óriásplakátok esetében a síkjukból kilógó lapokkal vagy tárgyakkal is figyelemfelkeltő hatás érhető el. Ilyen volt például a Fervex hirdetése, amelyen egy bögre gőzölgött, vagy a Nokia óriáshálója, amelynek felületére egy bábu „festette fel” a szöveget. Ezek a megoldások olykor költségesek, ám igen hatékonyak is egyben.
Szintén újszerű megoldás a filmalagút, amely a föld alatt utazók figyelmét igyek-szik lekötni. A metró közönsége a sötét alagút helyett egy falra rögzített képsorozatot figyel, amely a rajzfilmkészítés elvén egy reklámfilmmé áll össze a gyors mozgás következtében. A 192 darab kép egymás után elhelyezett világító dobo-zokban található, amelyek egymás után felvillanva egy hétmásodperces filmet komponálnak. Magyarországon először a budapesti kettes metrón, a Keleti pályaudvar és a Népstadion között volt látható ilyen, de a hármas metró vonalán is volt már hasonló kampány.
