Tudta-e…?
Az MLE 2006-ban közel 23 millió forintos tagdíjbevételre számít, ebből a tervek szerint lobbizásra, érdekvédelemre és reklámra négymillió forintot költenek.
Az MLE taglétszáma az elmúlt egy évben 43-ról 52-re emelkedett, az új, főként kisebb kiadók Havas Katalin főtitkár szerint elsősorban a HÍD nevet viselő, olvasásra nevelési programnak köszönhetően csatlakoztak a szervezethez. A közgyűlésről kiadott elnökségi beszámoló szerint az olvasásra nevelési programban egyre több iskola vesz részt, s ennek köszönhetően az egy diákra jutó költség jelentősen csökkent. Úgy tűnik azonban, hogy a HÍD lapigénye még így is nagyobb annál, mint amit a kiadók anyagilag elbírnak, és pénzügyi támogatókat egyelőre nem sikerült bevonni a programba. Az MLE az idén több mint 10 millió forintot fordít olvasásra nevelésre. Ez tagdíjbevételeinek felét teszi ki.
Sikerek és kudarcok
A múlt év sikerei között tartható számon a kilobbizott áfacsökkentés, de a beszámoló szerint a kiadók nem dőlhetnek hátra az eredmény láttán. A kormányzattal folytatott tárgyalások során ugyanis a kiadói szakma egyik érve az volt, hogy a csökkenő áfát majd az újságok árában is érvényesíteni fogják. Néhány kivételtől eltekintve mégsem csökkent az újságok ára – ahogy év elején erről lapunk is beszámolt. Mindezek után az elnökség szerint „reális a veszélye annak, hogy jövőre újra a magasabb adósávba sorolják a sajtótermékeket”. Ezért továbbra is lobbizniuk kell a kiadóknak, ez pedig a költségvetési hiány lefaragásának időszakában nem ígérkezik könnyű feladatnak.
Az ekho bevezetésre csak részeredménynek tekinthető, hiszen az eredeti cél az volt, hogy a sajtó területén valamifajta speciális jogviszony legyen érvényben. A vállalkozásszerű munkavégzés teljes problémakörét pedig továbbra sem oldotta meg az új adózási forma.
Az MLE kulturális bizottságának sikerült elérnie, hogy a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) belekezdjen a folyóirat-támogatási rendszer átalakításába. Ennek megfelelően megszüntették az elaprózódott támogatásokat, ezek helyett inkább kevesebb, de magasabb összegű, legalább 500 ezer forintos támogatást ítél oda az NKA. Ezenkívül az egyes lapok iránti valós igény felmérésére a Matesz segítségével egyszerűsített példányszámauditot vezettek be. A kulturális folyóiratoknál egyébként nem fogadták kitörő örömmel a „jól bevált” régi rendszer megbolygatását. Komolyabb gondot okoz, hogy a pályázatok elbírálása során is fennmaradt a korábbi „szokásjog”, azaz a valós olvasói igények figyelembevétele továbbra sem kap különösebb hangsúlyt.
Újra kísérlet történt a Hirdetési Igazgatók Klubjának újraindítására. A klub 2003-ban azért szűnt meg, mert tisztázatlan körülmények között információk kerültek ki a tárgyalásokról, emiatt a tagok bizalmatlanok lettek egymás iránt. Most kiderült, hogy két év után is azok. A tárgyalási lehetőségeket az is komolyan beszűkíti, hogy árakra vonatkozó megbeszélések nem lehetségesek, ez ugyanis akár a Gazdasági Versenyhivatal érdeklődését is felkelthetné.
A német helyzet
Németországban működik az egyik legdinamikusabban fejlődő és napjainkban is prosperáló sajtópiac Európában. Az országban naponta csaknem 22 millió példányban jelennek meg újságok: 359 napilap és annak 1538 melléklete. Más európai országokkal ellentétben ezt a piacot a széttagoltság, a helyi és lokális sajtó erős dominanciája jellemzi, a német sajtótermékek 95 százaléka az utóbbi kategóriába tartozik. A felmérések szerint a 14 éven felüli németek 75 százaléka a helyi lapokból szerzi információit, illetve ezek segítségével tájékozódik szakmájában.
Ennek a sokszínű sajtónak a képviseletét látja el a Német Lapkiadók Szövetsége (BDZV), amely az adott lappiaci struktúrának megfelelően rendkívül sokrétű, összetett tevékenységet folytat. A szövetséget 1954-ben Bonnban két nagy kiadói szövetség egyesülésével hozták létre, jelenleg 320 napilap és vasárnapi újság, illetve 14 hetilap érdekeit koordinálja, képviseli.
Az új évezredben kiemelt feladata az elektronikus médiumokkal kialakult versenyben a printmédia információs szerepének fejlesztése, valamint az írott sajtó mint legnagyobb reklámhordozó megvédése. Ezen belül kiemelt szerepet kap a szövetség feladatai között a fiatal olvasói korosztályok érdeklődésének felkeltése is. A BDZV még 1979-ben indította el az „Újságot az iskolákba” reklámkampányt, amelynek továbbfejlesztett változatai azóta is sikeresek, s már nemcsak az általános iskolásokat, hanem az óvodásokat is bevonták az akciókba.
Ugyancsak komoly kihívást jelent a szövetségnek a digitális technológia terjedése. Jelentőségét a kiadók elsőként ismerték fel Európában, s a printmédiára alapozva olyan új üzleti területek felé nyitottak (internet, portálok, online szolgáltatások), amelyek kiaknázása részben még a jövő feladata. (Jelenleg a német lapok már több mint 600 online kiadvánnyal szerepelnek az interneten.)
Jelentős további feladatokat ró a szövetségre a zavartalan együttműködés fenntartása az Európai Unióval, mert a rosszul értelmezett harmonizációs elképzelések mögött olykor a sajtószabadság vagy a sajtópiaci érdekek megnyirbálására irányuló törekvések is meghúzódnak. Komoly nézeteltéréseket eredményez például bizonyos termékek (például: dohányáruk, édességek, alkoholos italok) reklámozására vonatkozó korlátozó előírások érvényesítése a német sajtópiacon, mert a szövetség keményen ellenáll minden olyan törekvésnek, amely a német sajtó üzleti pozícióit veszélyeztetné.
MLE a médiatörvényért?
Kázmér Judit szerint az is a pozitívumok közé sorolható, hogy a közösen tendereztetett olvasottsági felmérésen egy-egy tag átlagosan 22 százalékot spórolt a tavalyi évben. Talán nem annyira köztudott, de az új főtitkár uniós tapasztalatainak köszönhetően az MLE pályázatfigyeléssel is segítséget nyújt a tagoknak, sőt a pályázat megírásában is. „Lehetnének aktívabbak is ezen a téren a tagvállalataink, különösen, hogy 2007-től rengeteg új EU-forrás nyílik, amit akár a kiadók is igénybe vehetnek” – jegyzi meg Havas Katalin.
A következő időszak feladatai közé tartozik, hogy lobbizni kezdjenek a reprográfiai díj ügyében is. Jelenleg ugyanis ebből nem részesednek a lapkiadók. Továbbá az 1986-os sajtótörvényt is illene már aktualizálni. A törvényalkotóktól származó információk szerint azonban ahhoz addig nem nyúlnak hozzá, ameddig nem lesz új médiatörvény, így furcsa mód az MLE is lobbizni kénytelen az új médiatörvény mielőbbi elfogadásáért.
