A Nyílt Társadalom Intézet (Open Society Institute) és a budapesti Független Médiaközpont húsz, többek között tíz újonnan az Európai Unióhoz csatlakozott országban a média és az átalakulási folyamat kapcsolatát vizsgálta. Végső konklúziójuk szerint a politikát le kell választani a televízióról. A kutatás a televízióra, azon belül is négy területre fókuszált: a közszolgálati és kereskedelmi televíziókra, a szabályozó testületek munkájára, illetve a digitális műsorsugárzásra való átállás helyzetére.
Kétes kapcsolatok
A tanulmány összességében meglehetősen sötét képet fest az európai televíziózásról. Az eredmény szerint a közszolgálati médiumok szoros kapcsolatot ápolnak a pártokkal, a politikai és a gazdasági nyomásgyakorlás szinte sehol nem szűnt meg. Az átalakuló országok közös jellemzője a politika befolyása, a közszolgálati médiumok közvélemény számára is tisztázatlan szerepe és a finanszírozás átláthatatlansága. Az országok között a legtöbb eltérés a pénzügyi források tekintetében tapasztalható. Míg Lengyelországban és az Egyesült Királyságban a reklámokból származó jövedelmek meghaladják a nemzeti közszolgálati televízió bevételeinek felét, és Németországban, Franciaországban vagy Olaszországban az üzemben tartási díj a domináns, addig Magyarországon az állami költségvetési támogatás a meghatározó. A politikai befolyás szempontjából a jelentés ez utóbbit minősítette a legveszélyesebbnek.
Papíron sem független
A jelentés magyarországi fejezetét író Bajomi-Lázár Péter médiakutató sem látja túl rózsásan a hazai médiahelyzetet. A szakértő szerint bár a rendszerváltáskor kikiáltották a sajtószabadságot, ma is ugyanúgy létezik politikai és gazdasági cenzúra. A kialakult helyzet leginkább az intézményi átalakulás megkésettségének köszönhető: annak, hogy a kétharmados médiatörvényt a parlamentnek csak 1995 decemberében sikerült elfogadnia. A törvény ráadásul nem más, mint a politikai ellenőrzés intézményesítése, ahol a politikusok a médiát saját reprezentációjuk eszközeként használják. A szakember szerint égetően szükség van az új törvényre, amely gyökeresen szakít a jelenlegi szabályozással. Úgy véli, az ORTT tagjainak csak egyszer kellene betölteniük tisztségüket. „Így 5 évig nem csak újraválasztásukon munkálkodnának. Abszurd az is, hogy a panaszbizottság döntései nem nyilvánosak, és a bizottság a cenzor és ízlésrendőrség szerepét játssza” – mondja Bajomi-Lázár Péter. Javasolja, hogy a digitalizáció szabályozása kerüljön be új törvénybe, depolitizálják a műsorszolgáltatási engedélyek kiadását, enyhítsék a tartalomszabályozás szigorát, a helyi és regionális médiumok esetében szüntessék meg a pártatlan tájékoztatás követelményét, amely ebben a formában betarthatatlan és kizárólag a politikai beavatkozás eszköze. A kereskedelmi csatornák számára ne legyen követelmény a közszolgálati műsorok sugárzása és a civilek – a politikai pártok szatellit szervezeteiként – ne kapjanak helyet a kuratóriumokban. A szakember szerint a közszolgálati médiumok finanszírozásának nem állami költségvetésből, hanem a műsorszolgáltatási díjként szedett, előre tervezhető, fix összegből kell történnie. „A politikusoknak meg kell érteniük, hogy az »akié a média, azé a hatalom« elve a televízióban nem működik” – teszi hozzá a médiakutató. A jelentés a magyarországi helyzet vonatkozásában az egyik legmeglepőbb és legsúlyosabb hiányosságnak tarja, hogy míg a digitalizáció Csehországban és más helyeken a média egyik kulcskérdése, addig nálunk még be sem került a médiatörvénybe.
Mászás közben bontotta meg a via ferrátát a vasalt út üzemeltetője
Áprilisban, a tatabányai via ferratán elmérgesedett a helyzet, amit másképp lát a rendőrség és a mászószövetség. Utóbbi szerint „egy tudottan kezdőkből álló csoport előtt, akik már benne vannak az útban, megbontani az életük védelmére felszerelt, személyes biztonságukat garantáló vasalt utat, az jócskán túlmutat a vélt sérelmen”, az ügyben történt feljelentést azonban a hatóság elutasította. Két mászóbizniszben érdekelt tatabányai férfi csatája dióhéjban.
