– Tudom, hogy bagatellnek tűnik a kérdés, de miért van az, hogy a hazai állami fejlesztési programok megjegyezhetetlen hosszúságú elnevezést kapnak, valamint az ezek rövidítéséül szolgáló, a köztudatba is sulykolt mozaikszavak (például: VEGOP, HEFOP, GVOP) a hétköznapi emberek számára semmitmondóak.
– Nagyon izgalmas dologra kérdezett rá, ugyanis a felszínen első hallásra gyermeki kérdés mögött szakmai, filozófiai tartalom húzódik meg. Véleményem szerint azért ilyen nehezen megjegyezhető, hosszú és furcsa hangzású betűszavakkal jelöli a fejlesztéspolitika az egyes programokat, mert talán kevésbé itatja át a programok alkotóinak a gondolkodását a jó értelemben vett marketingszemlélet, ügyfél-orientáció, egy márka és imázs alkotásának vágya. Tehát kevésbé gondolkodnak piaci kategóriákban, s inkább államigazgatási, technokrata, „mérnöki” kategóriákban mozognak. Valami hasonlót tartanék helyesnek, mint amit az előző kormány kitalált, amikor a gazdaságfejlesztési programjait Széchenyi-tervre keresztelte el. Lehetne a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) 2-ben a Versenyképes Gazdasági Operatív Program (VEGOP) „márkaneve” például „Lendület Program”, vagy a Közlekedési Operatív Program „Baross Program”. De annyi bizonyos, hogy a jelenleginél frappánsabb elnevezés hatásosabb lenne.
– Kik találják ki az elnevezéseket?
– Nincs intézményesítve. Magukat a technokrata elnevezéseket az irányító hatóságok (IH), illetve ezek operatív programjai (OP) tervezésével foglalkozó minisztériumok, hivatalok kreálják. Azt hiszem, ezt a feladatot érdemes lenne odaadni egy megfelelő PR- és marketingtudással rendelkező kreatív csapatnak, hogy alkossa meg az NFT, és az egyes alprogramok brand-szintre emelhető nevét. Ez szimbolikus jelentőséggel bírna. Már csak azért is, mivel az NFT 2-őt nem úgy fogjuk működtetni, mint az NFT 1-et, ahol a programok kialakítása és a végrehajtás mikéntje elsősorban az egyes minisztériumok, háttérszervezetek adminisztratív, hivatali kultúrájából és hozzáállásából táplálkozott. A központi fejlesztési célok mellett nem vette figyelembe, hogy mi a rendszer haszonélvezőjének, a támogatottnak, az ügyfélnek az igénye és kívánsága.
– Tulajdonképpen akkor el lehet mondani, hogy a 2003-ban kialakított NFT intézményrendszer három év alatt elavult. Ezekre az alapokra fog épülni a második felvonás is?
– Az NFT 1 olyan fejlesztéspolitikai program, melynek az NFT 2-től függetlenül definiált a finanszírozási háttere és a tartalma. Ehhez képest az NFT 2 finanszírozási szempontból egy szeparált program. Természetesen az új program tartalmaiban és célkitűzéseiben épít az első NFT célkitűzéseire, függetlenül attól, hogy ez másik, új keretforrásból fog táplálkozni. Az NFT 2 végrehajtása az NFT 1 végrehajtó szervezeti rendszeréből fog megújulni. Rengeteg tapasztalatunk van, amelyek birtokában az új rendszer biztos, hogy jobban fog működni, mint az NFT 1 rendszere. Az persze világos, hogy minden tapasztalat annyit ér, amilyen mértékben cselekvőerővé válik. Egy hét múlva már tudunk konkrét információkat is, ekkorra elkészül az új kormány struktúrája és szervezete. Ez determinálni fogja az NFT 2 végrehajtó intézményrendszerét is.
– Hogyan sikerült Magyarországnak lehívni az NFT 1 keretein belül rendelkezésre álló uniós keretösszeget, valamint a kis- és középvállalkozásoknak (kkv) a pénzekből milyen előnye származott?
– Amikor pénzről beszélünk, két fogalmat érdemes elkülöníteni: a kötelezettségvállalást és a lekötött pénz lehívását. Ami a kötelezettségvállalási szintet illeti, Magyarország kiválóan teljesített, az NFT 1 EU-s keretösszegének már több mint 90 százaléka felett vagyunk. Ez nagyon jó teljesítmény, hasonló, első NFT-jüket működtető országok, Görögország, Írország annak idején nem volt képes ilyen szintet elérni. Ami a pénzek konkrét elköltését illeti, ott sem állunk rosszul, az úgynevezett N+2 szabályhoz képest jól költjük a pénzt. Az EU-programok utófinanszírozott programok, tehát a megvalósítást követően, a számla kiállítása után térítik meg az összeget. Ebből következik, hogy a lekötöttséghez képest a kifizetés mindig alacsonyabb számokat mutat. Nem mindegy azonban, mennyire van az utóbbi hátrányban. Az előbb említett N+2 uniós szabály kimondja, hogy a megítélt uniós pénzek elköltését ütemezni kell. Ha ez nem valósul meg, akkor ez a pénz nem áll a továbbiakban rendelkezésre, ez a legfontosabb, a pénzlehívás ütemezésével kapcsolatos szabály az EU-ban. Addig, amíg egy ország ennek keretén belül képes haladni programjaival, projektjeivel, nagy baj nincsen. Magyarország 2006 közepén az NFT 1 kapcsán jó helyzetben van, mert most annyi pénz került lehívásra, amiből már gyakorlatilag 2007 eleji N+2 szabály szerinti teljesítési szinten vagyunk. Ezzel azonban nem szeretnék olcsó vigaszt nyújtani egy olyan pályázónak sem, aki késve kapja meg a számla ellenértékét. A közreműködő szervezeti rendszer sokszor nem feltétlenül hatékonyan, ügyfélorientáltan, hanem inkább bürokratikus és körülményes szabályok alkalmazásával dolgozik. Néha jóval bonyolultabb szabályok alkalmazásával, mint amit akár a háttér magyar vagy EU-s jogszabályok szükségszerűvé tennének. Amióta egy éve kineveztek erre a posztra, egyik kezemben a bozótvágó kés, másik kezemben mézesmadzag és ostor.
– Mit lehet, mit kell várni az NFT második felvonásában? Milyen tapasztalatokat építenek bele az új programba?
– Az NFT 2-ről, mint végleges produktumról korai beszélni. A tervezés nagyjából 60 százaléknál jár. Ez nem azt jelenti, hogy az NFT 2 félig kész, hanem azt, hogy az ernyődokumentuma és a programok dokumentumai már elkészültek, megvannak a 2.0-s tervezetek, de ezek további egyeztetése az Európai Bizottsággal, a szakmai szervezetekkel még mintegy fél évig fog zajlani. Elődjéből okulva várhatóan kétirányú tapasztalatot fog tartalmazni az NFT 2; az egyik a tartalmi kérdéseket, a másik a végrehajtási intézményrendszert érinti. Egy versenyképes programhoz sokkal fókuszáltabban és bátrabban kell meghatározni az ország fejlesztési céljait. Mert csak ennek fényében látjuk, kik lesznek az ügyfelei, kedvezményezettjei ennek a programnak. Egy fókuszáltabb programra és ebből levezetett pályázati kiírási, tartalmi háttérre van szükség, mint ami az NFT 1-et jellemzi. Ami még nagyon fontos tapasztalat ennek kapcsán, hogy nem volt igazán jól átgondolt, cizellált indikátor rendszer. Ez alatt azt értjük, hogy a pályázó a támogatásból megvalósuló projekttel bizonyos eredményeket kell hogy produkáljon. Legyen ez akár többlet foglalkoztatotti létszám, plusz árbevétel, hozzáadott értéktermelés, hátrányos helyzetűek, csökkent munkaképességűek foglalkoztatása stb. Ezeknek az elvárt eredményeknek a számbavételét és visszamérését szolgálja egy jó indikátorrendszer, amely összhangban áll az ország gazdasági-versenyképességi célkitűzéseivel.
Az NFT 2-ben egy olyan mutató- és teljesítményvállalási rendszert tervezünk bevezetni, mely tökéletesen szolgálja az ország gazdasági stratégiáját, ami mérhetővé teszi a támogatottak kötelezettségeit és ennek következtében folyamatosan nyomonkövethetővé válik, hogy a pályázatok és a támogatások valóban a kötelezettségvállalásnak megfelelő módon kerülnek hasznosításra. Számtalan egyéb tapasztalatunk is van, például a kistérségekről. Ugyanis egy főre vetítetten összességében kevesebb pályázat érkezett, mint a nem hátrányos kistérségekből, viszont a nyerési arány közel annyi volt, mint a nem hátrányos régiókban. Ám emiatt egy főre vetítetten összességében kevesebb pénz jutott a hátrányosabb kistérségekbe. Nekünk arra kell ügyelnünk, hogy a versenyképes gazdaságért program országos jelentőségű, a gazdaság számára húzó fejlesztéseket támogasson, emellett figyeljen oda az ország kiegyenlítettebb fejlődésének ösztönzésére is.
– Számos szakember észrevételezte, hogy nem egyedi vállalkozásokat, hanem konkrét szektorokat lenne szükséges támogatni. Ön hogyan vélekedik erről?
– A következő programban nagyobb mértékben szeretnénk közvetetten és nem közvetlenül vállalkozásokat támogatni. Ez alatt azt értem, hogy az üzleti környezeten, az üzleti infrastruktúrán keresztül támogatjuk a cégeket, tehát nem az egyedi vállalatnak nyújtunk elsősorban vissza nem térítendő vagy más formájú támogatást. Hanem azt mondjuk, megtámogatjuk a szélessávú internet kiépítését, úgy hogy az egész ország legyen lefedve infrastruktúrával. Megtámogatjuk a logisztikai, ipari parkok alapinfrastruktúrájának a kialakítását, nyilván a beköltöző vállalkozásoknak ebből profitálniuk kell. Támogatni fogjuk továbbá a k+f és az innováció infrastruktúráját úgy, hogy például inkubációs házak, technológiai parkok létrehozásához adunk pénzt, melyek valóban nevüknek megfelelően működnek, és nem csupán ingatlanprojektek. Ezeknek az lenne a feladatuk, hogy kezdő, spin off, kreatív vállalkozásoknak nyújtsanak üzleti infrastruktúrális, üzletviteli, jogi, marketingszolgáltatásokat, műszaki, technikai támogatást. Ezzel növelhető lehet a kezdő vállalkozások komfortérzete, csökkenthetőek a kezdő vállakozói lét kockázatai. Relatív hányadban tehát kisebb mértékben fogunk egy adott vállalatot támogatni, nagyobb mértékben pedig a vállalkozások infrastruktúráját. Ezen felül az üzleti szféra számára fontos közigazgatási, államigazgatási szolgáltatások jobb működését tervezzük. Támogatni fogjuk a cégbejegyzés és az ingatlanbejegyzés meggyorsítását, valamint a szerződések bírósági úton való kikényszeríthetősége átfutási idejének csökkentését, különböző engedélyek beszerzését. Az adóadminisztráció időszükségletét is lerövidítenénk azáltal, hogy hozzájárulunk ezen terültek elektronikus ügyintézésre történő minél gyorsabb átállásához. Ezekben a kérdésekben Magyarország az OECD-átlaghoz képest sem áll jól, nekünk pedig az a kötelességünk, hogy azt fejlesszük, amiben a leggyengébbek vagyunk.
– Számos kamarai és egyéb érdekképviseleti vezető is rosszallását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a vállalkozásoknak nem vissza nem térítendő támogatásokat juttat a következő gazdaságfejlesztési program.
– Nem fogunk csak vissza nem térítendő támogatásokat alkalmazni, mint a jelenlegi periódusban. Egyes infrastruktúrális és üzleti környezetet támogató célokhoz vissza nem térítendőt fogunk nyújtani, ahol ez logikus. Beruházásösztönzésnél, beruházási technológiai transzfereknél, exportösztönző, piacra jutást támogató intézkedéseknél pedig el fogunk menni a visszatérítendő típusú támogatás irányába. Tehát uniós pénzeket arra fogunk használni, hogy a vállalkozások hitelgaranciát, tőkebefektetést, hitelt kapjanak. Fogunk adni uniós pénzből forrást tőkealapoknak, vállalkozói, kockázati, magvető tőkealapoknak, hogy ebből ők állami fejlesztéspolitikai és piaci szempontokat figyelembe vevő kritériumrendszer alapján fektessenek be vállalatokba. Az állam befektetői attitűddel fogja működtetni a versenyképességre fordítható uniós pénzek lekötését.
– A pályázati pénzek kifizetésének elhúzódását hogyan lehetne megszüntetni?
– Két módon. Első lépésként sokkal jobban átgondolt és egyszerűbb elszámolási szabályok mentén fogunk a pályázókkal elszámolni. Ezzel párhuzamosan magát a végrehajtó rendszert, mely az elszámolásokat feldolgozza, világítjuk át, vonjuk össze és létrehozunk hatékony, a vállalkozói pályázatokat támogató, feldolgozó online rendszert. A vállalkozó számára minimalizálódik a hiba, hiszen a számítógépes feldolgozás gyakorlatilag minimálisra csökkenti a formai hiba lehetőségét. Ezzel el lehet kerülni a hiánypótlásnak nevezett vég nélküli levelezést. Egyszerűbb eljárásrendben, hatékonyabb szervezetben és 21. századi technológiai szinten fogjuk a pályázatokat és az elszámolásokat kezelni.
– A késedelmes fizetéssel maga az állam is felelős a magyar gazdaságot és főként a kkv-kat érintő körbetartozásért. Hogyan lehet ezt orvosolni?
– Sajnos a körbetartozás egy részéért az állam maga a felelős. Ennek okait minden kompetens döntéshozónak a maga területén kell megszüntetni. Én olyan kifizetési procedúrákat és szervezeti rendet óhajtok működtetni (amennyiben erre a kormány megalakulása után felkérést kapok), amely azt garantálja, hogy az egyébként jogszabályban rögzített határidőket be lehessen tartani. Az tarthatatlan hogy az állam, amely egyébként a szabályokat alkotja, maga szegi meg a szabályokat, ennek ugyanis nagyon negatív üzenete van a társadalom számára. Pacta sund servanda!
