Erdélyi Zsolt kedvencei
Tévé/tévéműsor: Spektrum, Hungaricum, South Park
Újság: nincs
Rádió: Tilos Rádió és a Kossuth, „mert oldschool”
Netes portál: Index
Könyv: Galaxis útikalauz stopposoknak
Film: Volt egyszer egy Amerika
Zene: változó
Hobbi: playstationözni a kisfiával
– Magyarországon még nem volt arra precedens, hogy valaki üzleti modellt építsen egy sikeres kampányra. Mi vagyunk ebben az elsők. De persze járnak ezzel kellemetlenségek is, Gesztit például komolyan megviselte, amikor a pártnak dolgozott, mert rengeteg támadás érte. Engem is támadtak, de nem szégyellem azt a kampányt, amit az SZDSZ-nek csináltam.
– A Kovács Pisti-koncepcióért piaci árat fizetett a párt?
– Nem. Politikai kampányt készíteni egészen más feladat, mint a Pukkanószörp Vállalatnak dolgozni. Egy ilyen kampány elkészítése olyan óriási meló és kockázat, ami szinte megfizethetetlen.
– Az Ecopoly című tévéműsor – amiben te is szerepelsz –, mennyire show, és mennyi benne a valós üzlet?
– Az élet dolgai meglehetősen bonyolultak, a médiának pedig ezt egyszerűsítenie kell, ennyiből show, hisz nem lehet alig tíz perc alatt tízmilliókról dönteni. Másrészt azért tudni kell, hogy mi mind a hatan a saját pénzünket kockáztatjuk a műsorban, nem gázsiért dolgozunk.
– De például a zsebmenetrend ötletével előállt srác az „életben” nem valószínű, hogy lehetőséget kapott volna, hisz még te is Forrest Gumphoz hasonlítottad.
– Gyula engem megindított, és azt gondoltam, hogy helyes, ha őt támogatom. Fantasztikus egy figura egyébként, Törökbálintról eljött ide a Hajógyári-szigeten lévő irodánkba gyalog, mert indulás után vette csak észre, hogy otthonhagyta a bérletét.
– Akkor tényleg tipikus Forrest Gump. A befektetéseknél maradva, szerinted az iWiW megért egymilliárd forintot?
– Úgy tudom, hogy 780 millió volt, csak a média szereti a kerek összegeket. Az iWiW egy olyan piac tud lenni a T-Online-nak, amire tudnak építeni. Nem arról van szó, hogy akkor majd hű de sok bannert pakolnak fel az oldalra, és az milyen jó lesz. Az iWiW hatalmas oldalletöltést generál, ami az Origóval együtt már elég komoly erőt fog képviselni a piacon.
– Majd’ egyéves agonizálás után kimúlt a Radio Deejay. Annak idején – mint társtulajdonos – te is sokat kínlódtál az Est FM-mel.
– Elindítottunk egy zseniális rádiót, ami akkor nagyon menőnek számított, majd – nem kínlódtunk vele, hanem – egyszerűen bután, durván tönkretettük. A baj az, hogy a rádiós szakma belement egy olyan strukturális modellbe, hogy csináljunk egy rohadt vidám tömegrádiót, amiben majd minden bizonnyal tömegek is fognak hirdetni. Azt gondolom, hogy egy jó rádiónak nem így kellene működnie. Szubkulturálisan szegmentált rádiók kellenének, ennek megfelelően tervezett működési költségekkel.
– Mi akadálya van ennek?
– Az, hogy a médiatörvény idejétmúlt, ezért ha rajtam múlna, liberalizálnám a rádiós piacot. Az USA-ban ha akarok indítani egy rádiót, akkor bejelentem, veszek egy antennát, és megy az adás. A rádiónak pontosan olyannak kellene lennie, mint egy kínai büfének. Ha megvan a „Köjál-papírom” és a pénzem, akár egy kínai büfét is nyithatok, és nem kérdezi senki, hogy tényleg kínai vagyok-e, és milyen ételeket fogok készíteni. Vannak persze azért kulturált, profi rádiók is, mint például az Info. Sajnálom, ha igaz, hogy van egyfajta politikai szemléletük, mert megengedhetnék maguknak, hogy ne legyen.
