Rétfalvi György, az ITDH vezérigazgatója a lapnak elmondta: ezeknek durván a felénél már ismert a tervezett beruházási érték – ez alapján a kht.-nál azzal számolnak, hogy a befektetési érték (több fázisban) végső soron elérheti a 3,8 milliárd eurót (nem egy év alatt).
A tervezett beruházások által generált új munkahelyek száma (a cégek teljes felfutásakor) összesen mintegy húszezer lehet. Jellemzően egyébként a kormány által preferált ágazatokat képviselik azok a befektetők, akikkel már folynak a tárgyalások. Főként autóipari, elektronikai/ICT-projektekről van szó, illetve logisztikai és regionális szolgáltató központok kialakítását célozzák a tervek. Emellett azonban számos más ágazatbeli projekt is előkészület alatt áll, beleértve a fém- és gépipart, a vegyipart, az idegenforgalmi ágazatot, építőanyag-, műanyag-, élelmiszeripart és energetikát.
Budapest a legnépszerűbb
Ez a jövő, ami pedig a múltat illeti: tavaly jó évet zárt az ITDH, hiszen közreműködött 1,282 milliárd euró magyarországi betelepedésében – derül ki az adatokból. Ez 57 kedvező döntésből állt össze – igaz, egy közülük (a dél-koreai Hankook Tire projektje) félmilliárd eurót meghaladó értéket (131,4 milliárd forint) képviselt. A beruházások megvalósulása nyomán 7400 új munkahely jön létre az országban. Ugyan még mindig Nyugat-Magyarország és Budapest a legnépszerűbb befektetési régió a külföldiek számára (35 projekt révén 944,05 millió euró oda áramlik, s 4720 új munkahely ott jön létre), Kelet-Magyarország is feljövőben van, hiszen 22 beruházás már ott valósulhat meg 338,24 millió eurós befektetéssel, 2675 új munkahelyet teremtve.
Továbbra is túlsúlyban vannak az európai befektetők: az 57, döntésig eljutott projekt közül 39-nek a „gazdája” európai, 11 tengerentúli és 7 ázsiai, távol-keleti. Ugyanakkor, ha érték szerint vizsgáljuk a számokat, azt látjuk, hogy az Európán kívüli befektetők adják az összes 70,76 százalékát (igaz, ez jelentős részben a Hankooknak köszönhető).
Átélte, ahogy az albánok kiábrándultak a kommunizmusból és a kapitalizmusból is
Lea Ypi könyvben beszélte el gyerekkorát a sztálinista albániai diktatúrában, és azt a sokkot, amelynek következtében meg kellett kérdőjeleznie, amiben hitt. Az írónő elmeséli, miért írta a könyvét egy berlini ruhásszekrénybe zárva, illetve milyen élményeket szerzett bevándorlóként Olaszországban. Interjú.
