– A tervezet nem fogalalkozik a digitálizációval, pedig 2012 a nyakunkon van. Nem volt szempont, hogy hosszú távon is működőképes törvény készüljön?
– Ennek a bizottságnak nem a digitális átállási stratégiát kellett kidolgoznia, azzal egy másik ORTT-munkacsoport foglalkozik. Ők készítenek javaslatot a digitalizálás útjában álló, legütősebb jogszabályi „akadálymentesítésre”. Az átállás bonyolultsága főként abban áll, hogy a jelenlegi analóg rendszer szinte minden frekvenciát elfoglal. A folyamat csak akkor működhet, ha ezek közül kikapcsolunk egy párat, ez viszont rövid távon sem a nézőnek, sem a műsorszolgáltatónak nem érdeke. Ráadásul hiányzik az a láncszem, hogy mi lesz a jövőben a műsorszórás funkciója, nem lehet tudni, kit és milyen alapon fog kiszolgálni. A digitalizációval az alapszolgáltatás technikája, létjogosultsága kérdőjeleződik meg. De ezt nem a médiatörvényben kell eldönteni, ezért most ez egy átmeneti kerettervezet, amely mindkét technológiára alkalmazható, de konkrétumokat nem rögzít.
– Az azért konkrétum, hogy egy multiplexnél az ORTT dönt arról, hogy ki szolgáltathat műsort. A testület tartalmi kérdésekbe komolyan beleszól, radikálisan szankcionál. A felügyeleti szervekben az ORTT jogkörének – sokak szerint indokolatlan – kibővítéséről nem is beszélve.
– Nekünk az ORTT a megbízónk, ez nem az én kompetenciám. Azt viszont tudom, hogy a médiatörvénynek tartalmi vonatkozásban mértékadónak kell lennie, a digitális átállást szabályozó törvény pedig technikai kérdésekkel foglalkozik. A kettő nem ütötte volna egymást. Mivel a hatályos törvény teljes felülvizsgálatot igényel, a cél – a közmegegyezés érdekében – egy alapkoncepció kidolgozása volt, amelyhez a szakmai szevezetektől várjuk a visszajelzéseket. Provokálni akartunk, nyitottak vagyunk a reakciókra.
– Ha ilyen átfogó revízióról van szó, nem kellene az alapoknál kezdeni és definiálni, mit jelent például a közszolgálatiság?
– Ha egy kereskedelmi tévé közvetíti a magyar futballválogatott mérkőzéseit, az vajon közszolgálat? Szerintem félig-meddig igen. De ugyanitt egy Forma–1-es közvetítés már kizárólag üzlet. Ezért a közszolgálatot jogszabályban semmiképp nem definiálnám, mert semmitmondó vagy hiányos fogalom lenne. Nincs teóriája, csak az elvárásokat és a feladatokat lehet meghatározni. Most készül a közszolgálati törvény, amely konkrét szabályozási mechanizmusokat fogalmaz meg
– Pedig a jelenlegi törvénytervezet logikáját követve az közszolgálati, ahol nincs reklám. A tervezet mindennemű reklámtevékenységet kitiltana a közszolgálati médiumokból. Miért?
– Azért, hogy ne érezzék magukat kényszeres versenyhelyzetben, ne kelljen mindent feláldozniuk a nézettség oltárán. Így teljes erőbedobással az össztársadalmi érdekek kielégítésére koncentrálhatnak, azaz valóban közszolgálatiak lehetnek. Ez még nem végleges, szakmai vita folyik róla. A koncepció ellenzői szerint a reklámok alapján következtetni lehetne, ki és mennyit nézi ezeket a csatornákat.
– Hogy jön a képbe az az öszvér megoldási javaslat, amely a közszolgálati csatornákat részben a költségvetés által finanszírozná, amely így továbbra is átpolitizálttá teszi ezeket a médiumokat, részben visszaállítaná az üzembentartási díjat, amit háztartásonként kellene fizetni. Egyáltalán, mi lenne az arány a kettő között?
– Mi nem tettük le a voksunkat egyik megoldás mellett sem, csak javasoltunk. Kíváncsaik vagyunk a szakma véleményére. Az elnevezéseknek pedig nincs jelentősége. Nem oszt, nem szoroz, ki milyen néven szedi a nézőktől a pénzt, amit aztán ígyis-úgyis a költégvetésből utalnak. Ezért szeretnénk egy garanciatörvényt, amely hat évre előre, mindentől függetlenül rögzíti és biztosítja, mennyi pénzt kapnak a közmédiumok. Ehhez az államnak el kell döntenie, hány közszolgálati csatorna működését kívánja finanszírozni.
– Miért megint a politika szereplői által delegáltak kerülnek az irányító testületekbe? Nem kellene független szakemberekre bízni az irányítást, akiket nem a politika szálai mozgatnak?
– Ebben a kérdéseben a bizottságon belül is megoszlanak a vélemények. Szerintem Magyarországon nincsenek független szakemberek, vagy legalábbis nem hiszi el róluk senki. A konszenzusos mechanizmus híve vagyok, és nem gondolom, hogy mondjuk az akadémia elnökének kellene szakembert találnia. Olyan garantáltan független testületet képzelek el, mint az Alkotmánybíróság, amelynek tagjai nem elmozdíthatók és nem újraválaszthatók, egzisztenciálisan pedig nem függnek pozíciójuktól.
– Akkor miért nem került ez bele, akár alternatívaként, a tervezetbe?
– Még lehet róla szó. Amint már mondtam, ez egyelőre tervezet. Most túl nagy falat lenne leválasztani a jelölési mechanizmusról a politikát.
– A szakma részéről felháborodást váltott ki a „jelentős piaci erővel bíró műsorszolgáltató” fogalmának bevezetése, azaz a 30%-os éves közönségarányt meghaladó médiumok és a rájuk vonatkozó szankciók megalkotása. Ráadásul a testület önhatalmúlag „a szomszédos piacokat befolyásoló képesség” alapján is ilyennek minősíthet egy médiumot. Ily módon egy csatorna megsínyli, ha nézik és szeretik, amelyik viszont senkit nem érdekel, azt csinál, amit akar.
– Nem értem, miért kellene ezen bárkinek felháborodnia. A cél az abszolút médiakoncentráció megakadályozása. A terv összhangban van az európai uniós normákkal. Mi is a német szabályozást vettük alapul, ahol még szigorúbbak az erre vonatkozó előírások. Jelenleg a nagy bevétellel rendelkező kereskedelmi médiumok felvásárolják vagy jobb esetben „csak” értékesítik a kisebb csatornák reklámidejét, így egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. A klasszikus „nagy hal megeszi a kis halat” esete. Így tovább erősödne a jelenlegi duopólium, a kisebbek viszont szóhoz sem jutnának. Ezt akarjuk EU-konform módon átalakítani. Cél, hogy több műsorszolgáltató és nagyobb választék legyen a piacon.
– A piac nem szabályozná saját magát?
– A médiapiac erre nem képes. Az én vízióm szerint a tematikus csatornák kialakulásának irányába lesz elmozdulás, remélhetőleg versenytársai lesznek a nagy kereskedelmi adóknak. A harmadik szereplő a közmédium, amely a maga sajátosságainak megfelelően működhet. Úgy vélem, a médiapiacon legalább öt komoly, kereskedelmi alapon működő szereplő fér el.
– A tervezet miért csak a rádióra és a televízióra vonatkozik? Ilyen alapon hol marad a sajtó vagy akár az internet megregulázása?
– Nem ez volt a feladatunk. A rádió és a tévé együttes kezelése tradíció, ráadásul teljesen mások, mint a sajtó. Az ORTT által meghatározott koncepció szerint ez a két médium gyakorolja a legnagyobb hatást a társadalomra. A tévé esetében konkrét, dikekt befolyásolásról is szó van.
– Nézettségi és látogatottsági alapon a tévé után az internet következne. A jelenlegi sorrend: tévé, internet, sajtó, rádió. A kiskorúak is órákat ülnek a számítógép előtt, a közvetlen hatás nagyon erős.
– Lehetne az olasz mintát is követni, ahol egységes kommunikációs törvény létezik, de minket nem ezzel bízott meg az ORTT. Júniusig feldolgozzuk a beérkező javaslatokat, aztán elkészítjük a tervezet új verzóját, amit átadunk az ORTT-nek. Miután a testület jóváhagyta, a parlament bizottságai, majd az Országgyűlés elé kerül.
– Ez megvalósul egyszer? Hiszen a bizottság is eleve két hónapot késett a tervezettel.
– Én optimista vagyok. Annak egyébként sem volt semmi realitása, hogy a tervezet még ebben a ciklusban a parlament elé kerüljön.
Szavaznám, bábu, bánatkozó, gyanús – Magyar Péterről kérdeztünk Hevesben
Mit gondolnak Halmajugrán arról, ki lehet-e lépni a NER-ből, és hozhat-e szerintük Magyar Péter új szelet?
