Üzleti tippek

Alkalmazott kreativitás

Komoly problémát jelenthet, ha a reklámügynökségek munkatársai nem választhatják az ekhót – mondja Gálik Péter, a Scholz & Friends kreatívigazgatója.

Gálik Péter kedvencei

Tévéműsor: olimpiai közvetítés magyar győzelemmel
Újság: HVG, Népszabadság, Lürzer’s Archive
Netes portál: Index, Origo, Kreatív Online
Könyv: spirituális és filozófiai könyvek
Film: Mátrix, Ötödik pecsét
Zene: rock
Hobbi: éneklés, dalszövegírás

– A sajtópiachoz hasonlóan a reklámügynökségeknél is természetes volt az elmúlt években a számlázás. Most az ügynökségeknél is megkezdődött az „ekhósítás”?
– Igen, most minden ügynökség próbálja valahogyan megoldani ezt a helyzetet, mert félnek az ellenőrzésektől. Azonban még nem biztos, hogy a KSH elfogadja „egyéb művészeti tevékenységnek” az art directori vagy a szövegírói munkát. Óriási problémát jelentene, ha ezek az emberek nem választhatnák az ekhót, és munkaviszonyban kellene alkalmazni őket. A legnagyobb kiadást egy ügynökségnek a munkabérek jelentik. Nincs annyi pénz a szakmában, hogy munkaviszony mellett a jelenlegi nettó jövedelmek szintjét tartani lehessen. Erre hivatkozva pedig nem kérhetünk több pénzt az ügyfelektől. Így sokan elhagynák a szakmát, vagy demotiváltak lennének, mert nem tudnánk kompenzálni a sok éjszakázást és hétvégi munkát.
A társadalmi célú reklámok (TCR) készítését miért tartja olyan fontos dolognak a reklámügynökségek jelentős része? Presztízskérdés? Kötöttségek nélkül kiélhetik magukat a kreatívok?
– Nagyjából ezek miatt. TCR-en dolgozni általában magasztosabb feladat, jobb a motiváció. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy kisebb ügynökség csak TCR-ek készítésére szakosodjon. Egyre erősödik a civil szféra, és uniós támogatásokat is lehet már ilyen célra szerezni.
– Sőt, akár reklámversenyt is lehet ezekkel nyerni.
– Igen, és a baj akkor van, amikor csak azért készít egy ügynökség ilyen hirdetéseket, hogy díjakat nyerjen. Lehet tudni, hogy a szakmán belül melyik ügynökség gyárt ilyen reklámokat mindenféle elkötelezettség vagy nemes cél nélkül.
– A választási kampányban megjelenő politikai hirdetéseket milyennek látod a kreatív megvalósítás szempontjából?
– Eléggé változó a színvonal. A négy parlamenti párt reklámjainál a korábbi évekhez képest jobban látszódik az art directori munka, az átgondoltság, ugyanakkor időnként ezek között is találkozni olyanokkal, amelyek össze vannak csapva. Az MDF-nél meglehetősen váltakozó a színvonal. Vannak nagyon átgondolt anyagaik, máshol érződik, hogy félóra alatt dobták össze. A Fidesz hirdetései art direkciós szempontból rendben vannak, inkább az összhang hiányzik. A V betűs, a negatív kampány és a legújabb pozitív üzenetű reklámok olyanok, mintha három különböző párt hirdetései lennének. Ilyen szempontból az MSZP kommunikációja jobban össze van fogva, náluk a részleteket tekintve vannak hiányosságok. Vizuális kultúra, összhang tekintetében talán az SZDSZ hirdetései a legprofibbak.
– Nevesebb ügynökségek – legalábbis nyíltan – egyik párt kampányában sem vesznek részt. Ez ciki lenne az ügynökségre nézve?
– Magyarországon igen.
– Te is visszautasítanál egy ilyen megkeresést?
– Igen, mert nálunk ezt nem úgy fogja fel senki, mint például egy sörreklámot, hogy később akár a konkurens cégnek is dolgozhat, hanem elkönyvelnék az ügynökséget az egyik politikai oldal elkötelezettjének.
– Azért látszik, hogy profik is részt vesznek a politikai reklámok készítésében.
– Ez biztos, mert eléggé komoly mennyiségű kommunikációs anyag születik néhány hónap alatt. Zömmel egykori ügynökségi szakemberek lehetnek, vagy olyanok, akik „másodállásban” dolgoznak be a pártoknak.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik