Fejes Gábor
1990–1996.: Nemzeti Sport, szakkorrektor, majd újságíró
1996: Új Magyarország, sportújságíró
1997-től a Blikknél sportújságíró, rovatvezető, főszerkesztő-helyettes, majd 2004 októberétől főszerkesztő
Fejes Gábor már általános iskolásként elhatározta, hogy újságíró lesz, ennek ellenére meglehetősen messziről csöppent a média világába. A híradástechnikai szakközépiskola elvégzése után a Testnevelési Egyetemre jelentkezett, ahol testnevelő tanári oklevelet szerzett. Azonban a gyermekkori álmoknak megfelelően már az egyetem utolsó két évében dolgozni kezdett a Nemzeti Sportnál, majd itt is állt először munkába mint szakkorrektor. „Tudni kellett például, mekkora az aktuális világcsúcs súlylökésben, vagy hogy a ritmikus sportgimnasztika csapatban nem lehet férfi” – jelzi Fejes Gábor, hogy szakmai kérdésekben képben kellett lennie. A Nemzeti Sportnál később újságíró lett, majd 1996 márciusában az Új Magyarország sportrovatához szegődött.
Bulvár mellékíz
Alig egy év múlva azonban már a Blikknél állt munkába mint sportújságíró. A ranglétrán lépkedve egészen a főszerkesztő-helyettesi pozícióig jutott, majd – Pallagi Ferenc távozása után – főszerkesztő lett. Elődjével ellentétben magát nem – közszereplést is gyakran vállaló – vezető menedzsernek, hanem a lap készítésében tevékenyen részt vevő szerkesztőnek tekinti, aki reggeltől az esti lapzártáig a szerkesztőségben van.
„A bulvárlap a kereskedelmi televízió megfelelője a nyomtatott sajtóban” – vélekedik a Blikk főszerkesztője, aki szerint azonban, amíg ezek a csatornák elfogadottá tudtak válni a nézők körében, addig a bulvár kifejezésnek még mindig van egyfajta negatív mellékíze. Sokak fejében ugyanis a „hiénák és dögevők” kép él a laptípusról. A torz kép kialakulásában a főszerkesztő szerint egyrészt a bulvár műfajt szakbarbárként űző és ezzel a szakmát lejárató „kollégák” a felelősek. Másrészt azok a médiumok is, ahol szakmai féltékenységből előszeretettel sütik a fenti sztereotípiát a tabloidokra. „Elég csak egy bulvárról szóló televíziós vitaműsorba olyan embereket behívni, akik utálják a bulvársajtót” – teszi hozzá Fejes Gábor, aki szerint az így kialakult negatív imázs miatt nem tudta még elérni a szegmens a benne rejlő tartalékokat. Az ideális állapot az lenne, ha végre hiteles és szórakoztató információforrásként kezelnék ezt a laptípust. „Semmivel sincs több sajtóperünk, mint bármelyik politikai lapnak” – állítja Fejes.
Kiszel Tünde titka
A Blikknek az utóbbi néhány évben sikerült elérnie, hogy egyre kevésbé függjön a kereskedelmi tévéktől. Sztárokra óhatatlanul szüksége van egy ilyen lapnak, viszont egészségesebb, ha ebből a szempontból önállósodni tudnak, és akár saját maguk is fel tudnak építeni sztárokat. Ez megmutatkozik abban is, hogy a címlapon az ismert emberek helyett egyre inkább hazai vagy világeseményeket igyekeznek szerepeltetni.
„A bulvár az érzelmekre hat, ezért olyan témák kellenek, amelyek megmozgatják az emberek érzelmeit, ez lehet félelem, pánik, szeretet, gyűlölet, mindegy, csak legyen benne emóció” – sorolja a lapot legjobban eladó témákat Fejes Gábor, majd hozzáteszi, hogy emiatt sok esetben akár egy ellenszenves közszereplő is megdobhatja az eladásokat.
