A márkák őrangyalai

Van Pöttyös rudink, világdíjas Szentkirályink, ismét virul a Tisza cipő, a porosabb márkák közt kutakodva pedig még mindig él a fejekben az Ikarus vagy a Tungsram. Eladható és feltörekvő márkákban, úgy tűnik, nincs hiány, azonban a hozzájuk köthető, olyan karizmatikus vezetőkben, akik személyiségükkel karakteresebbé tehetnének egy brandet, még nem igazán bővelkedünk. Nem kötjük senkihez a Tibi csokit, nincs kit szidnunk, ha késik a vonat, vagy ismételten elkallódik egy sürgős levelünk, és a Demko Federről is csak a jobban informáltak tudják, hogy magyar találmány. A legtöbb társaság élén álló vezető is csak a szakmabelieknek mond valamit. Magyarországon a „celebrity CEO” még ismeretlen fogalom, pedig a világ más tájain Sir Richard Bransontól Donald Trumpig valódi médiasztárok a sikeres vállalatvezetők.

Rejtett értékek

Magyarországon a vállalati vezető még a háttérből irányít, nem adja arcát a márkához, az tőle független, önálló életet él. A vállalati imázsba még nem mindenhol fér bele egy Demján- vagy Csányi-kép, pedig egyre többen és többször hangsúlyozzák: a vezető maga a vállalat, a főnök és a brand összetartozó fogalom. Egységet képeznek, egymást erősítik, a márka személyiséget kap, mely nyomokban őrzi védelmezője vonásait. Ebben a sajátos szimbiózisban érdemes az egyensúlyra törekedni, egyiknek sem tanácsos felülkerekednie a másikon. Jó munkát végzett e téren Straub Elek, ám az egyre erősebben virító magenta szín mintha felborítaná a kényes egyensúlyt.

Távollátó őrszemek

Pedig a jó főnök nemcsak alkalmazottjai, hanem a márka felett is gyámkodik. Védelmezi az olyan hirtelen ötlettől vezérelt lépések megtételétől, melyek hosszú távon alááshatják a brandet és a vállalat jó hírét. Következetességre, állandóságra int, ami elengedhetetlen feltétele egy jól megalapozott márkaépítésnek. Eközben nem feledi, hogy egy új arculat, egy jól időzített, kreatív névváltás vagy egy személyéhez köthető pozitív változás jelentősen meglendítheti a vállalat pénzügyi mérlegét is.

Sztár olvasztár

Mindeközben az ideális vezető nem magányos harcos, aki egyedül küzd a sikerért, kiötlője, ura és parancsolója stratégiának, marketingtervnek, szervezeti felépítésnek. Atyai szigorral áll mindezek felett, de nem feledi, milyen gépezet és gárda segíti minden egyes lépés megtételében. Ő ad kezdő lökést, neki kell leginkább tisztában lennie azzal, mekkora erő, lehetőség és érték rejlik a márkában, de mindig fel kell, hogy vértezze magát egy szakembercsapattal, amire támaszkodhat. Ugyan a vezető vállán van a legnagyobb felelősség, hogy mindenki értse és magáévá tegye a márkastratégiát, de ha ügyesen menedzsel, előbb-utóbb személye egybeolvad a márkával, s a fogyasztói fejekben összekeveredik, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás.