Üzleti tippek

Kiégett médiások

A MindShare médiaügynökség ügyvezetője szerint idén a magazinoknál és a regionális lapoknál már emelkedhetnek a reklámköltések.

Somlói Zsolt kedvencei

Tévéműsor: Kultúrház,
Újság: Magyar Narancs, Manager Magazin
Rádió: reggel a Bartók rádió, régebben Fiala János műsorai
Netes portál: Index, Kreatív Online, e-bay.com
Könyv: Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász, Spiró György: Fogság
Film: Kurosava: A vihar kapujában
Zene: kortárs komolyzene, világzene
Hobbi: festmények és világháborús kitüntetések gyűjtése

– A korábbi évekhez képest a legutóbbi médiatárgyalások némileg elhúzódtak. Mi volt ennek az oka?
– Mi már mindenkivel befejeztük a tárgyalásokat. Annak, hogy összességében mégis tovább tartottak, az lehet az oka, hogy rengeteg ügyfélmozgás volt a tavalyi évben. Elég csak a T-csoportra, a Nestlére, a L’Oréalra, a Zwackra vagy az OTP-re gondolni. A 150 milliárdos hirdetési piacon csak ez a néhány cég nagyjából tízmilliárdos költéssel van jelen.
– Hogyan alakultak az erőviszonyok a különféle médiatípusok között?
– A tévé továbbra is domináns, talán túlzottan is. Amíg nálunk 44, addig Németországban vagy Angliában 20–25 százalék a tévé piaci részesedése, ott persze nem is ez a legolcsóbb médium.
– A sajtópiac túl van már a mélyponton?
– A magazinoknál és a regionális lapoknál emelkednek a költések. Az országos politikai lapok továbbra is keresik a helyüket. Magyarországon a hirdetők valami miatt a napilapokat nem tekintik minőségi hirdetési környezetnek. Ha megnézünk egy nyugat-európai napilapot, tele van prémiumtermékek 1/1-es hirdetéseivel. Nálunk ez elképzelhetetlen, ahogy a hazai hirdetők a rádiót sem használják imázsépítésre, csak promócióra. Egy átlagos magyar rádiószpot 15–20 másodperc, miközben az angol Campaign szaklap listáján a tíz legkreatívabb rádióhirdetés közül a legrövidebb 50 másodperces, a leghosszabb pedig kétperces.
– Az ügynökségi piacon gyakoriak a fúziók, vesztes tenderek után az elbocsátások, az elmúlt tíz évben felére csökkent a nagy ügynökségek száma. Úgy tűnik nem kifejezetten nyugdíjas állás médiaügynökségen dolgozni.
– Az ügynökségi munka borzasztóan kiégeti az embereket. A tenderek például kifejezetten frusztrálóak tudnak lenni. Ez nem olyan, mint az olimpia, hogy az ezüstérem is szépen csillog. Hiába dolgoznak sokszor egész éjszaka a kollégák, mindig csak egyetlen győztes lehet. Emiatt sokan egy idő után elhagyják nemcsak az ügynökséget, hanem a szektort is. Húsz éve dolgozom ezen a piacon, de az ügynökségek derékhada ugyanúgy huszonévesekből áll, mint öt, tíz vagy húsz éve.
– Milyen az utánpótlás?
– Tizenöt éve azt kérdeztük a jelentkezőktől, hogy van-e diplomájuk vagy nincs. Ma inkább azt, hogy melyik egyetemen tanultak. A gyakorlatban azonban még ez sem sokat számít, hiszen leginkább az egyéni képességek döntenek. A pályakezdőktől nem azt várom el, hogy tudják, mi az a GRP, hanem azt, hogy tudják definiálni a problémát, és tudjanak kérdezni. Furcsa, de sokszor jobb, ha valaki a médiától egészen távol álló szakon végzett. A MindShare-csoport legsikeresebb tagjánál, Olaszországban a menedzsment egy politológusból, egy történészből és egy filozófusból áll.
– A Magyar Rádióban néhány nap múlva figyelmeztető sztrájk lesz. A közmédium az utóbbi időszakban amúgy is csak a botrányoktól hangos. Ezek vajon kihathatnak a rádió reklámértékesítésére is?
– Persze, a hirdetők nem szeretik odavinni a pénzüket, ahol bizonytalanságot, és botrányokat látnak. Olyan dolgokon megy a vita, amelyek hosszún távon teljesen érdektelenek. Azzal viszont már senki nem törődik, hogy a közszolgálati rádiónak lassan, de biztosan elöregszik a hallgatótábora, a fiatalabb generációk pedig teljesen hiányoznak a hallgatók közül. A közrádióból mára eltűntek az értéket képviselő műfajok, miközben éppen a kereskedelmi kultúra ellenpontjának kellene lennie, aminek jelenleg nem tud megfelelni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik