A bannerárus

Az emlékezetes Gyurcsány-féle tematikus Index kezdőlap lefutása után, az egyik hirdető méltatlankodva hívta telefonon a portál sales csapatát. Mint kiderült igazából nem reklamálni szerettek volna, hanem sajnálták, hogy a hirdetésüket nem tudták a nap témájához igazítani. A különös kezdőlap egyébként a szokásoshoz képest 30 százalékkal magasabb látogatottságot produkált. Furcsa mód a megnövekedett számú olvasók egy csoportjának az volt a fixa ideája, hogy biztos meghekkelték az portált. „Az első tíz telefonálóból öten valamelyik IT-biztonságtechnikai cégtől voltak, és jelezték, hogy készek megoldani a problémát” – emlékszik vissza Szabó Ákos, az Index értékesítési és marketingigazgatója, aki megnézné magának azt a hekkercsapatot, amelyik Tóta W. stílusban írt jegyzettel próbál lesújtani egy portálra.

Senator kártya

Szabó Ákos addig tépkedte a lapokat a továbbtanulási tájékoztatóból, amíg ki nem lyukadt a Műszaki Egyetem építészmérnök karánál. A sikeres felvételi után egyből el is vitték katonának, ahol egy feloszlóban lévő építő alakulathoz került, így 11 hónapos szolgálatából 112 napot töltött szabadságon. Az építészmérnöki karon azonban soha nem érezte, hogy képes lett volna annyira ütős dolgokat tervezni, amilyeneket igazán szeretett volna. „Legalábbis nem abban a rövid időkeretben, ami egy-egy tervre rendelkezésre állt” – teszi hozzá Szabó Ákos. Ezért kikapcsolódásként a harmadik évtől kezdve felvette a marketinget, de még a filozófiát is, privát alapon pedig a Közgázra is átjárt. Az egyetem ötödik évét cserediákként az Egyesült Államokban töltötte, ahol – az enyhén fogalmazva eltérő szemléletű oktatás miatt – majdnem elcsábult az építészet felé, sőt még állásajánlatot is kapott. A kinti szabályok miatt azonban két választása maradt: vagy hazajön, leteszi a diplomát itthon, amit kint is elfogadnak, vagy marad az USA-ban, de elölről kell kezdenie az egyetemet. Utóbbihoz sok kedve nem volt, ezért hazajött államvizsgázni, visszamenni azonban már – a zöldkártyára vonatkozó szigorú szabályozás miatt – nem tudott.

Így kénytelen-kelletlen itthon helyezkedett el egy francia építőanyagipari cég marketingmenedzsereként. Amikor már éppen előléptették volna, kapott egy vonzó ajánlatott a Graphisofttól, ahol aztán a távol-keleti és az ausztráliai piacon dolgozott a hangzatos „nemzetközi piaci képviselő” pozícióban. „Én voltam az egyetlen Magyarországon, aki turistaosztályon összeutazott egy Lufthansa Senator kártyát, ami az egy éven belül megtett 100 ezer mérföld után járt” – emlékszik vissza Szabó Ákos. Miután létrehozta a Graphisoft melbourne-i és dubai-i képviseletét is, úgy érezte, hogy már beszűkültek a cégen belüli karrierlehetőségek, és felmondott. Ezután egy évig szabadúszó tanácsadóként dolgozott, főként a Graphisoftnak, de egy közös vállalkozást is létrehozott a cég Ausztrál dealerével.

Nulláról százötvenre

A frissen alakult Indexhez 1999-ben hívták, eleinte azért, hogy az akkoriban még létező webdesign részlegbe – Ausztráliában szerzett webfejlesztési tapasztalatai révén – életet leheljen. A lehelgetés mellett egy idő után felmerült, hogy segíthetne hirdetőket is szerezni a portálnak. Az index.hu akkoriban még mindössze néhány tízezer látogatót vonzott naponta, így nehéz volt elképzelni, hogy valaha is hirdetők fognak a bannerekért tülekedni. 2000-ben azonban felgyorsultak az események, egy német kockázatitőke társaság ugyanis hárommillió dollárt pumpált a cégbe, ráadásul az – ekkor már Szabó Ákos vezette – értékesítési csapat is, nulláról indulva 150 milliós éves forgalmat tudott produkálni. A dotcom lufi azonban kipukkadt, a hárommillió dollárt pedig egy év alatt felélte a vállalkozás. A növekvő értékesítési bevételek ellenére 2001 a leépítések és az átstrukturálás éve volt. 200 emberből mintegy 150-et elbocsátottak, megszűnt a komplett fejlesztési részleg, és a továbbiakban kizárólag – a pénzt hozó – tartalomszolgáltatásra koncentráltak. Szabó Ákost ezekben a vérzivataros időkben a belépésekor – nem kifejezetten jó üzleti érzékkel – vásárolt Index részvények tartották a komoly fizetési gondokkal küszködő cégnél. A csőd szélén tántorgó Indexet végül a Wallis 2002-es színrelépése húzta ki a slamasztikából. 2003-ra már 470 millió forint felett volt a cég nettó árbevétele, és üzemi szinten már nem volt veszteséges. A feljavított vállalkozáson, 2005 végén túl is adott a Wallis, az új tulajdonos pedig az ingatlanbefektetéseiről ismert Nobilis Kristóf lett.

Hanna Sural nélkül

Az Indexnél meglehetősen gyakorinak számít, hogy egy hirdető megsértődik valamelyik cikken, és néhány hónapig „büntiben” tartja az Indexet. A portál meglehetősen autonóm szerkesztőségét ismerve sok jóra nem vezetne, ha – a máshol ilyenkor menetrendszerűen megjelenő – hisztiző sales-vezetővel kellene megküzdeniük az újságíróknak. „Tudom, hogy hol dolgozom, ezért a hirdetői letiltások nem szoktak különösebb meglepetésként érni” – villantja meg sztoikus nyugalmát Szabó Ákos, aki mellesleg nem érti az ilyen hirdetői reakciókat. Leírnak valamit a cikkükben – ami mellesleg igaz – ez rosszul esik a hirdetőnek, ami szintén érthető. Ezután viszont nem az történik, hogy megkeresik az újságírót, esetleg helyreigazítást kérnek, netán perelnek, hanem elküldik melegebb éghajlatra a velük kapcsolatban lévő indexes értékesítőt, aki pedig végképp nem tehet semmiről. „Persze örülni nem szoktunk ezeknek az elvesztett forintoknak, de a hangomat csak azokban az esetekben emelem fel, ha tényleg felesleges hülyeség miatt vesztünk el hirdetőket” – teszi hozzá Szabó Ákos.

Az idei évben az Index 200 milliós bevételnövekedést tudott elérni, ami 30 százalékkal magasabb az előző évinél. „Jövőre is 20–30 százalékos növekedést várok, annyi változással, hogy a hirdetési piacban már nincs elegendő növekedési potenciál, így más médiumoktól kell hirdetőket elcsábítanunk” – prognosztizál az értékesítési és marketingigazgató. A korábbi évek bizakodása után azonban most már nem reménykedik az FMCG hirdetők érkezésében. Egyrészt nem is nagyon tudnák hova tenni őket, mert májusban és novemberben a portál ki van tömve hirdetéssel, mint a „déli busz”. Másrészt az ilyen multik helyi marketingeseinek nincs kompetenciájuk arra, hogy belenyúljanak a központilag megszabott médiamixbe, és azt az internet javára módosítsák. „Nekik kábé annyi a mozgásterük, hogy kitalálják, ami a német reklámban Heidi, az nálunk Évikém, vagy Mártikám legyen. Esetleg, hogy dr. Hanna Sural helyett leforgassák-e a spotot mással” – vélekedik Szabó Ákos, aki szerint, amíg az FMCG cégek nem kapnak készen online reklámokat, amiket lefordíthatnak magyarra, addig nem érdemes többet várni tőlük. Az FMCG-vel szemben a banki, biztosítós, autós és telekommunikációs cégek egyre többet hirdetnek az interneten.

Az Index tulajdonosa egyébként még vásárolna további cégeket is a netes portfoliójába, Szabó Ákos szerint azonban már nincsenek igazán jó akvizíciós lehetőségek. „Amik esetleg szóba jöhetnek, nagyon is kötődnek az ott dolgozó emberekhez” – mondja Szabó, ami akkor lehet „gáz”, ha az új tulajdonos nem jön ki jól velük. Egy internetes portál indítása nem igényel akkora befektetést, hogy egy szerkesztőség ne tudna „dobbantani”, ha rosszban lennének az új tulajjal. Ugyanúgy, ahogy az Internettóból kivált emberek 1999-ben megalapították az Indexet. „Esetleg a Google magyarországi megjelenése kavarhatná meg a dolgokat, nekik azonban túl kicsi ez a piac” – utal az egyik közelmúltban elterjedt pletykára Szabó Ákos.