Sajtótájékoztató, sajtóközlemény, háttérbeszélgetés, esetleg sajtóosztály – ezek a vállalatok klasszikus eszközeinek számítanak, ha az újságírókat szeretnék elérni. Az internet megjelenése, majd a penetráció növekedése a felálláson mindössze annyit változtatott, hogy a közleményeket és meghívókat már e-mailen is elegendő elküldeni, a sajtóosztály pedig esetenként a céges honlapon is tart „fogadóórát”.
De mire használja most, és mi az, amire még szívesen használná az internetet az újságíró; illetve mihez kell alkalmazkodnia a pr-es szakembereknek, ha az online világ drasztikus térhódítását követően továbbra is hatékony sajtókommunikációt szeretnének? Ezekre a kérdésekre kereste a választ egy nemrégiben a MÚOSZ, a T-Mobile és a Pressonline által végzett kutatás.
Rákaptak a drótra
A 421 fős minta alapján kapott eredmények – a megkérdezés módjából adódóan is – a számítógépet és az internetet munkájuk során napi szinten használó újságírókat reprezentálják, akiknek 70 százaléka főfoglalkozásként űzi ezt a tevékenységet. A válaszadók többsége elsősorban országos (62 százalék), gyakori megjelenésű médiumnál dolgozik (napi 25 százalék, online 22 százalék, heti 18 százalék).
Ebben a szakmai körben az eszközhasználat adott: otthon 98 százalék, munkahelyen 80 százalék használ számítógépet, internet-hozzáférés otthon 93 százaléknak, munkahelyén 92 százaléknak van (ebből 83 illetve 95 százalék szélessávú kapcsolat). Ezek az adatok nyilvánvalóan magasan az országos átlag feletti értékeket mutatnak. Ráadásul a válaszadók tapasztalt internetezőknek számítanak: 77 százalékuk legalább 5, de akár több mint tíz éve használja az internetet munkája során hírforrásként.
Általánosságban elmondható tehát, hogy az újságírók az internetet már felfedezték maguknak, levelezés (94 százalék) mellett legtöbben (91 százalék) hírek, információk keresésére használja, ez utóbbi tevékenység terén az internet már minden hagyományos hírforrást megelőz.
Szűkülő látókör
A vezető hírekről az újságírók 47 százaléka elsőként az internetről értesül. 94 százalékuk rendszeresen figyeli munkája során az országos hírportálokat, 65 százalékuk pedig a hírkeresők előnyeit is kihasználja. De a hírek esetén is igaz a fizetős tartalmakkal szembeni általános ellenérzés: az előfizetéses adatbázisokhoz és sajtófigyelőkhöz való hozzáférés csak 36 illetve 42 százaléknak mindennapos. Ha azonban ingyenes volna, gyakorlatilag bármilyen ötletre lenne fogadókészség (háttérinformációs vagy sajtószóvivői adatbázis, újságírói tanácsadó portál vagy online interjúkészítő felület).
Ugyanakkor az is jellemzően kirajzolódik a felmérés eredményeiből, hogy bár az újságírók által leggyakrabban használt források jól mutatják a médiafogyasztás terén bekövetkező változásokat, minél bonyolultabb egy alkalmazás, annál kevesebben és ritkábban használják. Hasonló a helyzet a fizetős szolgáltatásokkal is: a zeneletöltés és vásárlás a többséget nem vonzza, bár kis gyakorisággal azért a megkérdezettek valamivel több mint egyharmada él vele. Az IP-telefon sem számít még elterjedtnek: a válaszadók 65 százaléka egyáltalán nem szokta használni, mindössze 19 százalék használja ki az ebben rejlő előnyöket.
„Az internet drasztikusan átalakította az információk megszerzésének, és feldolgozásának rendjét, ami együtt jár a sajtókapcsolat-kezelés és a pr tevékenység változásával is. A pr-szakma ugyanakkor egyelőre nem tudta kihasználni az internetben, online kommunikációban rejlő lehetőségeket” – véli Szenes Gábor, a kutatást megrendelő Pressonline ügyvezető igazgatója. A korábban a Napi Gazdaság újságírójaként, majd az econet.hu Informatikai Rt. alapítójaként az online kommunikációs szakma mindkét oldalát megjárt szakember új koncepcióval is előállt. „Az általunk létrehozandó szolgáltatások – így az online sajtótájékoztató szolgáltatás és közösségi újságíró portál – célja lényegében az, hogy az online világ logikájának megfelelő új csatornákat nyisson a cégek külső kommunikációjában”.
Zsurna-lista
Az új csatorna pedig három fő szolgáltatástípussal operál majd. Az egyik az online sajtótájékoztató, amely Szenes szerint nem annyira a látványos külsőségekre, mint inkább az újságírók számára valóban értékként megjelenő gyorsaságra, és az anyagok egy helyen történő elérhetőségére koncentrálna. A szervező cég az újságírói adatbázisból kiválaszthatja, hogy kiket hív meg az eseményre, a sajtómunkásnak pedig lehetősége van kérdéseit nyilvános chat formában, vagy akár „négyszemközti” módon feltennie a cég képviselőinek.
A nagy médiazajban dolgozó, leterhelt (77 százalék), vagy a téma iránt nem igazán érdeklődő (51 százalék), vagy csak adatszerű információt szerezni akaró (66 százalék) újságíró lehet a felmérés tanulsága szerint az ideális befogadó. Az ide vonatkozó eredményekből az is kitűnik, a sajtómunkások nagy része a konkrét szolgáltatás ismerete nélkül látatlanban is bizalmat szavazna annak, aki időt spórol neki, valamint az összes témára vonatkozó anyagot egy helyen tálalja. Céges oldalról pedig elsősorban ügynökségek azok, amelyek máris érdeklődnek a szolgáltatás iránt – azt azonban Szenes egyelőre nem árulta el, hogy nekik mennyibe fog kerülni egy-egy megrendelés. Hozzátette ugyanakkor, ez iránt a szolgáltatás iránt már az internetet jól ismerő, online környezetben dolgozó kisebb cégek is érdeklődnek.
Ennek ellenére a hagyományos sajtótájékoztatóknak vélhetőleg továbbra is meglesz a maga célközönsége, hiszen ha az újságírónak szívügye az adott téma vagy a háttérbeszélgetésre illetve a kollégákkal való személyes találkozásra is igényt tart, továbbra sem pótolhatja semmi a személyes megjelenést. Ezzel Szenes is egyetért, és hangsúlyozza, a portál semmiképpen nem az eddigi eszközök helyettesítőjeként, mindössze egy alternatívaként jelenhetne meg a pr-eszköztárban.
A koncepció másik fontos eleme az újságíróportál létrehozása, amely ingyenesen, egy regisztráció ellenében tenné lehetővé a kollégák számára az információcserét, vitát, továbbá bizonyos háttér-információkhoz, adatbázisokhoz való hozzáférést. Az információszerzés elsődlegességét a kutatás is igazolja, a tervezett szolgáltatások közül az újságírók többségükben (91 százalék) a munkájukat támogató adatbázisokat és mint hírforrást (83 százalék) használnák. A közösségteremtő funkciókkal – fórumokkal, tanácsadással és álláskeresővel – kapcsolatban sem az ellenzők, hanem inkább a tanácstalanok aránya nagyobb a válaszadókon belül.
Tárgyilagos tájékoztatás?
A tervek szerint hozzáférhetővé váló adatbázisok lennének mégis leginkább azok, amelyek pr-szempontból új műfajt honosítanának meg az online közösségen belül. Az elképzelés szerint ugyanis az éves díj fejében szponzori funkciót ellátó cégek ezúttal nem sajtóközlemények útján rágnák az újságírók szájába a mondandójukat, mint inkább forrásmegjelöléssel szabadon felhasználható háttéranyagok, illetve szponzorált adatbázisok rendelkezésre bocsátásával növelhetnék a presztízsüket. „Akik ebben szeretnének részt venni, tudomásul kell majd venniük, hogy tilos az öntömjénezés – az újságírók valódi segítségre várnak a munkájuk során a piacot jól ismerő szakemberektől, és ha egy cég ilyen információt tud közvetíteni, azzal a saját magáról alkotott képet is kedvezően befolyásolja” – mondja Szenes.
Információink szerint a közösségi portál még az idei év végén megnyílik az újságírók előtt, a szolgáltatások folyamatos fejlesztése mellett, míg az online sajtótájékoztatók rendszere várhatóan 2006. januártól indul be, mindkettő klasszikus márkaépítés során kerül majd a köztudatba.
Elfogadhatatlan a belga miniszterelnök szerint, hogy betiltották Orbánék rendezvényét
A brüsszeli tiltás alkotmányellenes lépés volt a kormányfő szerint.
