Egy friss angliai (Entertainment Media Research) felmérés szerint a zeneletöltések 35 százaléka már legális, és az arány folyamatosan növekszik. A tavalyi évhez képest a fizetős letöltés volumene 75 százalékkal nőtt. A brit válaszadók további 23 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a jövőben inkább a legális források felé fordul.
Arra is kitértek a kérdőívek, hogy miért ragaszkodnak a felhasználók a legális forrásokhoz. Első helyen a jogi szankcióktól való félelem állt: a válaszadók 44 százaléka a büntetés miatt részesíti előnyben immár a fizetős, legális helyeket. Második helyen (29 százalék) a vírusoktól való félelem, a harmadikon (21 százalék) az illegális források rosszabb hangminősége állt.
Angliában tehát célt ért a tartalomszolgáltatók félelemkampánya a tömeges perekkel magánszemélyek és internetszolgáltatók ellen. Az IT-szaksajtó meg a vírusok oldaláról tette sikeresen népszerűtlenné a P2P (peer-to-peer)-hálózatokat.
Az “elektronikus begyűjtés” nehézségei
A tartalom-előállítók „kálváriájának” persze még nincs vége, mert saját berkeiken belül meg kell valósítaniuk az elektronikus terjesztés és az elektronikus fizetés iTunes, Rhapsody és társaik által kikísérletezett és bevezetett módjait. Az alapelv: a kis befizetések hatékony és biztonságos elektronikus begyűjtésével jutnak hozzá az illegális csatornák használata miatt eddig kiesett jövedelmekhez. Azt viszont majd a megvalósíthatósági tanulmányok mondják meg, hogy a saját szervezet létrehozása és működtetése-e a jobb, vagy a megállapodás a már létező forgalmazó cégekkel. Mindenesetre már nemcsak a vállalkozók, hanem a vásárlók oldaláról is nyitva az út az új, törvényes tartalomforgalmazás felé.
Itthon szemléletváltás kellene
Magyarországon legfőképp a lehetőségek hiánya és az itthoni szemléletbeli különbségek miatt azonban nem ilyen egyértelmű a helyzet. Elsősorban azért, mert az elektronikus fizetés módozatait nem valósították meg. Csak a legutóbbi hetek fejleménye például, hogy a PayPal-rendszer immár elfogadja a magyar bankszámlákról történő befizetéseket, de ez még mindig nem teszi lehetővé az iTunesról való vásárlásokat. Vagyis az „MP3-előállítás” egyetlen törvényes módja Európa közepén még mindig a zeneszámok megvásárolt, saját CD-ről történő tömörítése. Ez nem életszerű ugyan, de előfordul. Gyakoribb azonban, hogy a CD-tulajdonos kölcsönadja a lemezt a barátjának, amelyről az elkészíti az MP3-akat, majd az összes közvetlen és közvetett ismerősnek továbbadja – mindenféle gyanús, internetes, bizonytalan hálózati módszer nélkül, amúgy USB-ről USB-re.
A hiányzó fizetési mód és a hazai zsebméretekhez nem illeszkedő árazás miatt itthon még nagyobb a keletje a P2P-nek és a még „sötétebb” letöltéseknek. Nincs persze bocsánat az illegális tevékenységre, de a minden elképzelhető üzletben tülekedő, elképesztő választékú, és egyre csökkenő árú MP3-lejátszók tömege mellett aligha számíthat az illegális letöltések visszaszorulására az ASVA (Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közcélú Alapítvány) és az ArtisJus.
