Kit vizsgált a PSZÁF?
• Budapest Autófinanszírozási Rt.
• CIB Credit Rt.
• CIB Lízing Rt.
• Erste Leasing Autófinanszírozási Pénzügyi Szolgáltató Rt.
• K&H Pannonlízing Pénzügyi, Szolgáltató Holding Rt.
• K&H Autófinanszírozó Pénzügyi Szolgáltató Rt.
• Merkantil-Car Gépjármü Lízing Rt.
• MKB-Eurocredit Kereskedelmi és Szolgáltató Rt.
• Raiffeisen Lízing Rt.
• Renault Crédit Lízing és Autófinanszírozási Rt.
Tíz, főként gépjárműfinanszírozással foglalkozó pénzügyi vállalkozás 2004-es eredményeinek elemzése alapján a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) arra jutott: megszaporodtak a baljós jelek a szektorban, ezért a társaságok és az ügyfélszerzés gyakorlata fokozott figyelmet érdemel.
Az intő jelek közül a most közzétett elemzés kiemeli, hogy lassuló mértékben emelkedik a pénzügyi vállalkozások mérlegfőösszege és az ügyfelekkel szembeni követelésállománya, viszont dinamikusan növekszik a lejárt követelések darabszáma, gyorsan romlik a portfólió minősége, megugrottak a fajlagos ügyfélszerzési költségek, csökken az eredmény és nagymértékben romlik a jövedelmezőség.
Vége az aranykornak
A felügyelet álláspontja szerint a 2000-ben kezdődött és 2003-ban tetőzött aranykor a pénzügyi vállalkozások számára nem folytatódik tovább. 2004-ben az újonnan forgalomba hozott gépjárművek száma már 3,3 százalékkal csökkent, és az autóárak is inkább süllyedtek, mint emelkedtek, jóllehet a pénzügyi vállalkozások és ezen belül a gépjármű finanszírozók még dinamikusan növelték az ügyfelekkel szembeni követelésállományukat. A további fejlődésnek ugyanakkor komoly korlátai vannak a felügyelet elemzése szerint, miután az autóvásárlási igény várhatóan tovább csökken (az idei év első negyedében is 7 százalékkal kevesebb új gépkocsit helyeztek forgalomba, mint az előző év ugyanezen időszakában), és lényegesen már nem növelhető a vásárolt járművek finanszírozásában való részvételi arány.
A szakmai köznyelvben „lízingcégeknek” nevezett vállalkozások jelentős része főleg, vagy teljes mértékben pénzkölcsönzést folytat, és a lakossági ügyfélkörben ma már szinte 100 százalékos az ilyen formában történő finanszírozás. A konstrukciók pedig már aligha tehetők „ügyfélbarátabbá”, miután a bevállalt kockázatok így is magasak.
További problémát jelentenek a fokozódó ügyfélpanaszok is, amelyek részben abból fakadnak, hogy az autókereskedők sok esetben nem világosítják fel a vásárlókat a szerződés minden eleméről. Erre tipikus példa a casco nélküli szerződések esete, amikor is a finanszírozó által valamely biztosítóval kötött hitelfedezeti biztosítás nem az ügyfél esetlegesen bekövetkező kárának megtérítését, hanem a finanszírozó hitelkövetelésének megtérülését szolgálja. Ha tehát a hitelből vásárolt gépjárműnek nincs vagyonbiztosítása (cascója), akkor ellopása, sérülése vagy megsemmisülése esetén a kockázatot teljes egészében az ügyfél viseli, és ráadásképpen még a lízingcég felé esedékes adósságát is azonnal törlesztenie kell.
Növekvő kockázat
A rizikófaktorok köréből a felügyelet a következő tényezőket tartja kockázatosnak:
• a devizahitelek magas arányát (már csaknem teljesen deviza alapon, főként svájci frankban köttetnek az ügyletek),
• a casco kötést nem előíró finanszírozást,
• az alacsony vagy nulla százalékos kezdő önrészt,
• az alacsony THM-et (nem lehetetlen a 0 százalék sem, amikor is a gyártó vagy az importőr állja a költségeket, illetve a pénzügyi vállalkozás profitját),
• a hosszú futamidőt (már használt autó esetében sem ritka a 10 év!)
• a használt autó beszámítást (az autókereskedőket már ellepik a beszámított, illetve a nemfizetés miatt lefoglalt használt autók, s egyre nehezebben illetve nagyobb költséggel tudnak csak tőlük szabadulni)
Két lehetőség
A pénzügyi vállalkozások a felügyelet szerint két út előtt állnak: vagy a korábbi szigorúsággal válogatják ügyfeleiket, vagy „előremenekülnek” és az ügyfélszerzés érdekében további áldozatokat hoznak a kockázatosság oltárán.
Az első esetben el kell szenvedniük a piaci helyzet alakulásából következő jelentős növekedési ütem csökkenést, esetleg stagnálást, sőt visszaesést. Ekkor bár portfóliójuk mintegy csak a korábban vállalt kockázati szintnek megfelelően romlik (az elöregedés függvényében), eredményük növekedési üteme, sőt esetleg nominális értéke szinte azonnal csökken, jövedelmezőségük pedig gyorsan esik.
Ellenkező esetben – vagyis, ha előremenekülnek -, rövid távon elkerülhetik az elöregedést, ezáltal egyrészt viszonylag magasan tartják a portfólióra jellemző kamat/törlesztőrészlet arányt, és elodázzák a jövedelmezőségük csökkenését, másrészt pedig csökkenthetik a portfólióromlás eredményre gyakorolt negatív hatását. Ugyanakkor hosszabb távon – az engedmények következtében – természetesen egy rosszabb minőségű portfólióhoz jutnak, mintha a verseny során nem tettek volna engedményeket az ügyfélszerzés során. A kedvezőtlen portfólió pedig hatványozottan csökkenti majd az eredményt és jövedelmezőséget a későbbiekben.
Homokba dugják a fejüket
A felügyelet megállapítása szerint a vizsgált tíz cég hajlamos a második utat választani. Az idei év első három hónapjában folytatódtak a felvázolt folyamatok: a vizsgált tíz cégben együttesen a mérlegfőösszeg még dinamikusan növekedett, miközben az adózott eredmény nominálisan is jelentősen (13 százalékkal) kisebb volt a tavalyi első negyedévinél, s így természetesen a jövedelmezőség is lényegesen csökkent.
Ugyanakkor a banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozások várhatóan a közeljövőben is mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy minél kevésbé lassuljon le a piacszerzés üteme. Jellemzően erre kényszeríti őket ugyanis az anyabank profitelvárása is – mutat rá az elemzés. Mindamellett maguk a pénzügyi vállalkozások is meglehetős kincstári optimizmussal ítélik meg a közeljövőbeni növekedési esélyeiket a gépjárműpiacon, ami egyúttal azt is jelentheti, hogy a pénzügyi vállalkozások menedzsmentjének sem érdeke a reális piaci helyzetet, és annak a cégre való várható következményeit tudatosítania, valószínűleg a tulajdonos bank vezetésével sem.
A bankok valószínűleg egyelőre még azt sem tekintik szembeötlő problémának, ha pénzügyi vállalkozásuk jövedelmezősége nem haladja meg az anyabankét, sőt esetleg attól valamelyest el is marad. A bank ugyanis nemcsak leányvállalata eredményén keresztül jut jövedelemhez, hanem vállalkozása legnagyobb hitelezőjeként a forrásnyújtás kondícióin is (a kamat, a jutalék, vagy egyéb szerződési feltételeken keresztül). Ennek megfelelően az anyabank nemcsak leányvállalata mindenkori jövedelmezőségében érdekelt, hanem a minél nagyobb ügyfélállományban is. Különösen igaz ez olyan szituációkra – mint amilyen az utóbbi években is jellemző -, amikor is az anyabankok jellemzően forrásbőséggel rendelkeznek.
Elfogyhat a fedezet
Más kérdés, hogy hogyan reagálnak majd, ha a jórészt determinált kedvezőtlen folyamatok kiteljesedésével pénzügyi vállalkozásaik nyeresége elolvad, esetleg veszteségbe csap át, vagy épp egyes cégek esetében komolyan felmerül, hogy a banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozás tőkéje esetleg már nem is éri el az általa vállalt kockázatok fedezetéhez szükséges mértéket.
