Hosszú táv
Legtöbben jó törekvésnek tartják, hogy a kormány hosszú távra tervez és ötéves távlatban ad világos képet az adórendszer alakulásáról. Ugyanakkor mindenki aggódva tekint a 2006-os választási évre és az esetleges kormányváltásra, vagy a jelenlegi kormány későbbi esetleges pálfordulására. Legszkeptikusabban itt is László Csaba fogalmazott. Szerinte ugyanis a külföldi befektetők még azzal sem mernek számolni üzleti terveikben, hogy jövőre a teljes iparűzési adó levonható lesz a társasági nyereségadó alapjából. Az ennél hosszabb távú elképzeléseket pedig a külföldi befektetők egyszerűen nem veszik figyelembe.
Összességében annyit ki lehet jelenteni, hogy a változtatásokat üdvözlik a szakértők, ugyanakkor ki-ki érintettségétől függően ellenez vagy támogat további adóügyi lépéseket. Azonban azzal szinte egytől egyig egyetértenek: nem elég a kiadásokat csökkenteni, államháztartási reformra is szükség van.
Homályos lebegtetés
A legnagyobb problémát ugyanis a kiadási oldal visszafogására tett lépések lebegtetése okozza. Az Ecostat által csütörtökön rendezett kerekasztal-beszélgetésből is ez derült ki. Duronelly Péter, a Budapest Befektetési Alap Rt. befektetési vezetője szerint úgy beszélni adócsökkentésről, hogy közben a kiadási oldalról szinte semmi szó nem esik, csupán egy brainstormingon elfogadható. Előbb definiálni kell az állam szerepét, majd ehhez kell igazítani a kiadásokat, illetve harmadik lépésként mindehhez bevételeket rendelni. Magyarországon egyelőre ez nem történt meg. Itthon vannak olyan jelentős jövedelmek, amelyek nem futnak át az állami rendszeren, ezeket be kell vonni az adózásba.
Ezen túl a jelenlegi rendszer alapos egyszerűsítésre szorul, aminek egyik lépése lehetne, hogy megszüntetik a kedvezményeket, bár Duronelly szerint a legjobb megoldás a “flat tax”, az egykulcsos adó bevezetése lenne.
Palócz Éva, a Kopint-Datorg Rt. tudományos vezérigazgató-helyettese egyetértett Duronellyvel, ugyanis szerinte sem keresztülvihetőek az adócsökkentési lépések a kiadások radikális csökkentése nélkül. Ugyanakkor Palócz felhívta a figyelmet egy érdekes problémára: az adócsökkentéseknél nem szerencsés a várható forgalomnövekedést bevonni a tervezésbe, ez ugyanis torzíthatja a számokat. Ugyanígy problémás a minimálbér – az adózástól részben független – kérdését egybemosni az adócsökkentéssel.
Csak ne a fogyasztás húzza a gazdaságot!
Ha semmi nem történt volna, akkor is szükség lett volna az államháztartás korrekciójára – vallja Oblath Gábor, a jegybanktanács tagja. Ugyanis a konvergenciaprogramban vállaltaknak csak ekkor tudott volna megfelelni az ország. Mindez továbbra is problémás marad, hiszen Magyarországon a költségvetési deficit a háztartások eladósodásával párosul, tehát csak külföldről finanszírozható – s ez nem valószínű, hogy változik a jövőben. A forgalmi adó csökkentésével pedig mesterségesen viszik le az inflációt, amire semmi szükség nincs.
Luxus?
László Csaba szerint nem szerencsés luxusadónak nevezni az ingatlanadót, ugyanis annak neve akadályt jelenthet az adó esetleges jövőbeni kiterjesztésekor (az értékhatár leszállításakor). Ezen felül kérdéses, hogy az első évben befolyik-e a kormányzat által ebből az adóból tervezett 5 milliárdos bevétel.
A cégek inkább semmit sem fizetnének
A vállalati szféra – versenyképességre hivatkozva – a helyi iparűzési adó mielőbbi eltörlését kéri, mivel az így szerzett versenyképességi előny minden problémát orvosolna – vallja Némethy László, az Amcham elnöke. Azonban az önkormányzatokról sem szabad megfeledkezni, finanszírozásukat más alapra kell helyezni, például az ingatlanadó rendszerének kiterjesztésével. Ugyanakkor szerinte kérdéses, hogy a luxusadóból tervezett 5 milliárd forint bevétel megéri-e a nagy felhajtást. Az amerikai befektetőket képviselő Némethy szerint problémás, hogy a társadalombiztosítási járulék esetében nincs felső határ; ezért ő ennek a hozzájárulásnak a feltétlen csökkentését kéri.
Fedezet
A Kopint-Datorg tanulmányában üdvözli az adórendszer módosításának irányát. Azonban szerintük a várható bevételcsökkenés ellenpontja a kiadási oldalon nem teremthető meg egy év alatt, viszont ettől függetlenül csökkenteni kell az államháztartás hiányát. Ezért a kutatóintézet azt javasolja, hogy a tervezett adócsökkentéseket ütemezzék át. Közülük 2006-ban csak a legsürgetőbbet, az áfacsökkentést, vagy a tb-járulék csökkentését vigyék véghez.
A cégek jövőre rosszul járnak
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) mindenekelőtt a hosszú távú tervezhetőséget üdvözli, ugyanakkor a szervezet kutatói szerint 2006-ban a vállalkozások rosszabbul járnak. Az összességében pozitív szaldójú lépéseknek ugyanakkor nagyon komoly vesztesei is lesznek. A minimálbér növelése az élőmunka-igényes, a rentábilis működés határán egyensúlyozó cégek életét veszélyezteti. Ezek a – jórészt könnyűipari – cégek képzetlen, alacsony státusú, viszonylag idős embereket foglalkoztatnak, akiknek munkájuk elvesztésekor esélyük sincs újraintegrálódni a munkaerőpiacra.
A kamara számításai szerint 2006-ban az adócsökkentések – szemben a kormányzati jóslat 139 milliárdjával – mindössze 59 milliárd forintos megtakarítást eredményeznek a magyar cégeknek. Ezzel szemben áll a minimálbér-emelés 74 milliárdos többletköltsége. A változtatások öt év alatt 595 milliárd forint megtakarítást eredményeznek a vállalkozásoknak – a kormány szerint 919 milliárdot –, míg ezzel szemben áll a minimálbér emeléséből eredő 164 milliárd forintos többletkiadás. A szaldó 431 milliárd.
