Üzleti tippek

Hont vármegyei barangolások

Nem sok maradt a mai Magyarországon a történelmi Hont vármegyéből. De ami maradt, az sem kevés, még ha annak is látszik első pillantásra. Találni ott csodatévő forrást, kincses alagutat, felhőbe hanyatló romot...

Furcsa vidék, ami elkezdődik már valahol a váci vasútállomáson, feltéve, hogy vonattal közelítünk. Nem földrajzi értelemben, persze, inkább csak nyelvi alapon. Annyi bizonyos, hogy akinek füle van hozzá, véletlenül sem tévesztheti el a Duna-kanyar kedvelt kirándulóhelyei felé induló motorvonatot a hozzá megszólalásig hasonlító drégelypalánki járattól. Jó palócok ülnek ezen a vonaton, s persze nem is Palánkra mennek, hanem „Pálónkra”.








Honti szakadás
Az egykori vármegye névadó települése ma pleisztocénkori őslénytani leleteket rejtő szakadékáról híres. A helyiek szakadásnak nevezik a községtől délnyugatra a 2-es út bal oldalán a Hont Motellel szemben található képződményt. A főútról keskeny gyalogút vezet a meredek falú szurdokvölgybe, ahol a parányi egysejtűek mészvázait rejtő rétegek találhatóak.

Mikszáth nyomában


Egészen mikszáthi az utazás hangulata, annál is inkább, mert a hegyek közé kapaszkodó vonat sebessége a XIX. századot idézi, ráadásul Diósjenőn ma is ugyanúgy várakozik a szembejövőre, mintha még mindig vizet vételezne a gőzmozdony ezen a kedves állomáson, ahol egy kis stampó pálinkát vagy egy nagy málnát azért leguríthat az utazó – hiába, nagy úr a menetrend. Apropó málna, nos, ahogy elmaradoznak a szőlők, s megszaporodnak az epresek és málnások, hát orrunk is jelzi, közeledünk célunkhoz.


A mikszáthi életérzésnek azért legkésőbb Drégelypalánkon vége szakad, itt ugyanis a szerelvény egyik végéről a másikra tolat a mozdony, hogy szinte vargabetűt véve Balassagyarmat felé folytassa útját a szerelvény. A Honton át Ipolyságra vivő vasutat ugyanis Trianon után megszüntették, az 1947-es párizsi békeszerződést követően pedig a síneket is felszedték. A Hontra igyekvők így jobban teszik, ha buszra szállnak, bár gyalogolni sem kell egy óránál többet.








Szondy kincsei
Szondy György a történészek szerint jobbágykatonából küzdötte fel magát várkapitánnyá, ami reménytelen hősiességét is magyarázza, vagyontalanként nem lévén hová hátrálnia. A derék hontiak mégis meséket mondanak arról, hogy aki szilveszter éjjelén bemegy az alagútba, az pontban éjfélkor beléphet a hős várkapitány földalatti kincseskamrájába. Onnan aztán annyi kincset elhozhat, amennyit elbír, feltéve, ha szó nélkül megállja a mérhetetlen gazdagság látványát. Nos, a mesék szerint sokakra rácsukódott az évente csak egyszer kinyíló ajtó.


Csodatévő forrás – titokzatos alagút


Dérgelypalánkról gyalog menni Hontra már csak azért is érdemes, mert a két település között kanyarodik le az út a Tsitári kápolna felé, az pedig csodatevő vízéről nevezetes búcsújáró hely. A legenda szerint az első gyógyuló, szűk évszázada, egy vak pásztorfiú volt, aki a látását köszönheti a víznek.


Kalandvágyóknak, ha már megpihentek a forrás mellé épült kápolnát övező ligetben, alig néhány lépést kell tenniük az erdei úton, hogy egy alagút bejáratához jussanak. Ez egy másik legenda szerint a közeli Drégely várának titkos alagútja. Érdekes módon a hontiak között évszázadok óta tartja magát ez a hiedelem. Talán megbélyegző a szó, de bizonyítani nem bizonyította senki, annál is kevésbé, mert Ali pasa katonái 1552-ben használhatatlanná lőtték a várat. Tény azonban, hogy minden nemzedéknek voltak merész tagjai, akik bemásztak a Hont határában tátongó lyukba, s régebben kilométereket, később már csak pár száz métereket bolyongtak a föld alatt az első omlásig.


Az Egri csillagok alagút-sztoriját idéző történet a rendszerváltás idején vett újabb fordulatot, akkor ugyanis frissen nyugdíjazott bányászok eredtek a legenda nyomába. Ők hozták helyre az alagút bejáratát, s néhány kisebb omlást eltakarítva egy hosszú folyosó végén egy nagyobb föld alatti teremben akadtak el. E sorok írója is bejárta velük a feltárt részt. A homokkőbe vájt alagút 150-160 centiméter magas, mondhatni középkori átlagmagasságú embereknek nyújt kényelmes járást. Keresztmetszete olyan, mint egy gótikus ablak, s az oldalfalakon látható csákánynyomok arra utalnak, hogy szomorú sorsú építői a hegy felől haladhattak kifelé.








Egy vár vagy kettő?
Drégelypalánknak nincs köze Drégely várához. Drégelynek lenne, de ez a település már régen belenőtt Nagyorosziba. Hogy mitől lett palánk? Nos, annyi történt, hogy az 1552-ben lerombolt kővárat a törökök nem építették újjá, ehelyett a mai Drégelypalánk helyén emeltek egy “olcsóbb” palánkvárat. 


Hol lakott az oroszi pap?


Egészen más a helyzet, ha autóval közelítünk Hont felé. Ebben az esetben is Vác után hozunk egy komoly döntést, amennyiben nem kanyarodunk le Szob, Nagymaros, s persze Királyrét felé, hogy a Börzsöny Duna-kanyar felőli oldalán tegyünk egészségesen könnyed sétákat a biztonságot jelentő túrajelzések mentén, azzal a biztos tudattal, hogy az út végén menedékház vár forró teával, forralt borral, hozzá fagyasztóból előhalászott páros virslivel.


Nos, ha mindettől eltekintünk, s Vác után tovább autózunk a 2-esen az országhatár felé, akkor a hegység nem csak Pest felé eső napfényes lejtőit, századfordulós villáit, de bizony zordon oldalát is megmutatja a kíváncsiskodóknak. Nyáron is próbára teszik a vezetőt a Katalin puszta környéki szerpentinek, télen azonban kimondottan kellemetlenek tudnak lenni, különösen, hogy akármilyen szépen sütött is a nap a másik oldalon, itt mindig számíthatunk egy kis ködre, ónos esőre.


Érdemes kitartani, nem szabad feladni. A még oly csábító turisztikai látványosságoknak sem szabad bedőlni. Hiszen most nem a Királyrétről is elérhető csodákat célozzuk. Mert ugye akár már Diósjenőnél is lekanyarodhatnánk, elvégre ott is van vendéglő, tó, kemping, s hát Csóványosra, Nagyhideghegyre is innen vezet az egyik legszebb út. Mégis, ha eltökélten Hontra tartunk, akkor legelébb Nagyorosziban érdemes megpihenni. Ugye itt lakott az Arany János által is megénekelt Márton, úgy is, mint „oroszi pap”. Arról nem is beszélve, hogy a várromhoz, honnan gyönyörű kilátás nyílik a történelmi Hont vármegye határon inneni és túlnani széles darabjára, innen vezet a legbiztosabb ösvény.








Sági barátok
Az első írásos említés Ipolyságról a XIII. századból való egy IV. Béla által kiadott oklevélben, ahol a települést SAAG néven említik. Ipolyság ebben az időben Hont vármegyéhez tartozott, amelynek akkori székhelye Hont vára volt. A településen a premontrei rend alapított 1238 körül kolostort. A középkorban hiteleshely és vámszedő hely volt, a kemencei vármegyeháza 1806-os leégése után pedig Hont vármegye székhelye lett egészen 1923-ig.


Kemence a Börzsöny lábánál


Ha az alagutat, a várat már megtekintettük, érdemes elautózni Kemencére. Nem csupán azért, mert a Rákóczi-szabadságharc utáni korszakban évszázadnál hosszabb időn át itt volt a vármegye székhelye, vagy mert a Kemence patak völgyében döcögő erdei kisvasút szinte kihagyhatalan, de azért is, mert a település szélén már a vad Börzsöny kezdődik.


Mondhatni a szélső házak felkúsznak a hegyre, hogy átadják helyüket a sajátos, barlangszerű borospincéknek, az erdőben pedig némely tisztásokon szépen kerített, máshol alig látható erdei szőlőket találunk, hogy azután már legfeljebb a vadászok leshelyei adjanak tájékozódási pontot a szabad erdei barangoláshoz. Végül arról sem feledkezhetünk meg, hogy a hegynek ezen az oldalán télen szinte mindig számíthatunk hóra. Alig kell decemberi, januári sárban caplatástól tartanunk.

A honti, kemencei, nagyoroszi túrát követően a legjobb tipp a parasapusztai határátkelőhely, a túloldalon ugyanis Ipolyság található, a honti palócság központja. Az Ipoly menti kisvárosban van benzinkút, OTP-fiók és számos hangulatos vendéglő, ahol magyar nyelvű étlappal és a budapestihez viszonyítva egyharmad árakkal várják a vendégeket. A sör természetesen szlovák, ám a koszt hamisítatlanul magyaros.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik