A villák rendszertelennek látszó, de mégis a tájba tökéletesen illeszkedő sokasága, a végeláthatatlan szőlő- és olívaültetvények, a hangulatos kis falvak és a történelmet magukból árasztó kis városkák – ezek mind-mind a toscanai hangulat részei. Megérkezve Toscanaba egyvalami azonnal feltűnik, minden olyan harapnivalóan zöld és üde. A hegyvonulatok meglepő módon emlékeztetnek a mi kis Zalai dombságunkra, vagy a somogyi vidékre, csak minden tízszer akkora és olyan szabályosan elrendezett, mintha mértani módszerekkel lenne kiszerkesztve. 
Minden kis domb tetején áll egy magányosnak tűnő villa, új vagy felújított, de mindenesetre az biztos, hogy a tájba illeszkedik és árasztja azt a híres toszkán hangulatot. A villák nagy részénél vagy a bekötőút szegélyeként vagy a villa valamelyik sarkánál áll egy vagy több rakétatuja, az a hosszú vékony ceruzaszerű növény, ami szintén a kép része képzeletünkben. Már-már arra kell gondolnunk, hogy ennek a fának valami különös jelentősége van a helyiek szemében, mert olyan törvényszerűséggel van jelen.
Szieszta és bruschetta
Az első benyomás után megnyugodhatunk, tényleg jó helyet választottunk és én már biztosan állíthatom, hogy később sem fogunk csalódni. Az olaszok híres vendégszeretete és a velük született nyugalom megteszi kellő hatását a rohanó világból érkező turistákra. Az idő relatív fogalom, mindenre van elegendő és ezt valóban be is bizonyítják az ottlétünk alatt. Reggel nyolc óra előtt bármilyen tevékenység szentségtörésnek számít, és a szieszta ideje is szent és sérthetetlen. Könnyen megszokható. 
Nagyjából azt tudjuk, hogy ha itt járunk együnk pizzát, tésztát, tiramisut és firenzei sült húst. Eszünk is, ebben sem csalódunk. A kenyér isteni, pedig itthon azt mondanánk rá, hogy na ebből kifelejtették a sót. De mégis, ott ez a tökéletes és felséges. A bruschetta meglepően elnagyoltabb, mint amit itthon megszokhattunk eredeti olaszként. Először is nem szabályosan kialakított kenyérformára kerül a paradicsom, hanem egy igazi kétkilós kenyérből szelnek egy ujjnyi szeletet, majd ezt kétfelé vágják, megpirítják, és erre jön a nagy darabokra felvágott paradicsom. A teteje megspékelve két darab flegmán elhelyezett bazsalikom levéllel. A gasztronómiai varázslatot már csak az útszélén szüretelt fügével tudjuk kiegészíteni. 
Ódon városok
A természeti adottságok láttán lassan kezdjük megérteni, hogy az olaszok, illetve a toszkánaiak miért olyan nyugodtak és kiegyensúlyozottak. Jó helyre születtek. Hab a tortán, ha ellátogatunk egy-két közeli városba, amelyekből süt a hagyomány a kultúra és a történelem. Nincsenek modernkori építmények, modern városnegyed – nem is hiányzik. Végigsétálva az ezeréves utcakövön, megérintve a falakat, beszívni a vizes ruhák öblítő illatától terhelt utcai levegőt, átleng a varázslat – itt tényleg ugyanígy éltek 500 évvel ezelőtt is.
Firenze műkincs készlete páratlan Európában, a kis ékszerüzletekkel telezsúfolt híd valamint a dóm lenyűgöző hatással vannak a látogatóra. A pisai ferde torony valóban ferde, és vakítóan fehér a zöld tér közepén, ahol látva a dőlőfélben lévő építményt megértjük, hogy miért épült 200 évig.
Lucca a művészettörténészek kedvence, joggal, hiszen az eredeti belvárosban sétálva lépten-nyomon egy térre érkezünk, ahol egy minimum 200 éves templomka fogad bennünket. San Gimignano a lakótornyairól híres, a főtere minden festőt megihlethet.
Ha a városnézés végén egy kicsit lábat lógatni akarunk, megtehetjük a pisai tengerparton, ahol tojásnagyságú kövek társaságában fürdőzhetünk a sós tengerben, amely még szeptemberben is 20 fok fölött van. A sort pedig zárjuk a chianti tartományból származó híres borral, ami szintén nem fog csalódást okozni.
A Fiorentina meccsein lázba jön a város
Az őszi kirándulásunkat, ha jól időzítjük szembe találhatjuk magunkat az őszi szürettel, a borrendek felvonulásával, az új bor ünnepével vagy akár egy olíva szürettel. Azt gondolom bármelyikre esik a választásunk, nem tudunk hibázni.
És akinek mindez nem elég menjen el egy Fiorentina focimeccsre, mint a helyiek vasárnap délutáni programjára. Felejthetetlen élményben lesz része a harmincezer robogó és lila zászlós utasaik láttán. 50 ezer ember mozdul meg ilyenkor a városban, amiből nagyjából annyit érezni, mint amikor nálunk egy kisebb vásárt rendeznek valahol. Elképesztő ez is, mint az egész toszkánai nyaralás, ahol még az árgus szemekkel figyelő turista is nehezen talál kivetnivalót.
