Pénteken, Rómában ünnepélyes keretek között aláírják az Európai Uniót megalapozó Római Szerződés mintájára az Európai Unió Alkotmányát. A megható és ünnepélyes keretek közt lezajló eseményekkel nem ér véget az alaptörvény körüli huzavona.
A ratifikáció az alkotmányos szerződés római aláírását követően veszi kezdetét, ekkor véglegesíti minden tagállam, hogy milyen formában és milyen menetrendben képzeli el a megerősítést. Ezt minden tagállam a saját alkotmányos előírásainak megfelelően fogja elvégezni, de cél az, hogy a ratifikációs folyamat lehetőleg 2006 november elsejéig befejeződjön. Magyarországon várhatóan a parlament hagyja jóvá az alkotmányos szerződést.
(Magyarország a kezdetektől fogva „társszerzője” volt az EU alkotmányos szerződésének, így a kialakult szöveg a magyar külügyérek és uniós szakértők keze nyomát is magán viseli.)
Nehézségek
Ugyanakkor több szakértő is fenntartását fogalmazta meg az alapokmánnyal kapcsolatban. Így néhányuk szerint a szöveg annyira merev és a valóságtól elrugaszkodott, hogy vélhetően éveken belül szükség lesz kisebb, majd – akár már tíz év múlva – egy nagyobb módosításra.
Szakértők az alkotmány hibájának tartják például, hogy a külügyminiszteri poszt nem teljesen letisztult, nem rendel valós végrehajtó hatalmat a bizottságnak, az Európai Parlamentben a képviselői helyek igazi újraosztása csak 2009-ben valósul meg, míg a tanácsban nem történt meg a végrehajtó és törvényhozó funkció elválasztása.
A szöveg a pénzügyi-költségvetési kérdéseknél, valamint az uniós jogkörök további kiterjesztésénél továbbra is ragaszkodik az egyhangú döntésekhez, és a konszenzuskényszer miatt akár egyetlen nemzeti parlament útjába állhat a többségi szavazási formula további kiterjesztésének.
De lássuk, mit is tartalmaz pontosan a két és félévnyi vajúdás után, rengeteg kompromisszum árán megszületett alkotmány, amit nem a soros elnökséget gyakorló Hollandiában, hanem az olaszok lelkének megnyugtatása végett Rómában írnak alá, s amit már azelőtt módosítottak, hogy elfogadták volna. Az alábbiakban az alkotmány néhány, a tagállamok által nehezményezett, majd a júniusi kormányközi konferencián módosított pontját ismertetjük.
|
A szavazati reform
Emellett számos extra garanciát is beiktattak. Például az egyik ilyen „biztonsági fék”, hogy egy javaslat megbuktatásához legalább négy állam ellenszavazata szükséges – függetlenül attól, hogy három nemmel szavazó állam esetleg önmagában képviseli a népesség 35 százalékát. Az új szisztéma 2009. november 1-jén lép életbe, addig a nizzai rezsim érvényes.
Pusztán a számarányokat nézve azonban az új szavazati rendszer kimondottan jó. Nem annyira hatékony, mint az alacsonyabb küszöböt megkövetelő, – eredeti – Konvent-javaslat, de sokkal jobb, mint a jelenlegi vagy a nizzai rendszer. Kalkulációk szerint az új rendszerben hat és félszer annyi országkoalíció létezik, ami meg tud szavazni egy döntést, mint a régiben.
Magyarország a szavazati rendszer “vesztese”
Összességében az új szisztéma megfelel az eredetileg kitűzött céloknak. Jobban tükrözi a tagállamok népességsúlyát, tehát demokratikusabb; könnyebb döntéshozatalt tesz lehetővé, tehát hatékonyabb; és megerősíti a négy legnagyobb tagállamot, amelyek attól tartottak, hogy a bővítés miatt kisállamoktól felduzzadt unióban drámaian csökken a befolyásuk.
Ha az egyes tagállamok szavazati súlyát nézzük, az új rezsim egyértelmű nyertese a négy legnagyobb ország – Németország, Anglia, Franciaország és Olaszország –, de közülük is elsősorban Németország. Berlin szavazati súlya a nizzai 7,8 százalékról 11,9 százalékra nő, a három másik nagyé pedig 7,8 százalékról 8,5-8,7 százalékra. (A hat legkisebb állam is nyer valamennyit: Málta, Luxemburg, Ciprus, Észtország, Szlovénia és Lettország.) A legnagyobb vesztes Lengyelország és Spanyolország. Az ő súlyuk a nizzai rezsimben 7,4 százalék, az újban 6-6,1. A többi ország – Hollandiától lefelé Litvániáig – mind veszít egy kicsit.
Magyarország szavazati súlya 3,7 százalékról 2,8 százalékra csökken. A magyar tárgyalóálláspont szerint ez elfogadható a hatékonyabb döntéshozatalért cserébe.
|
Kisebb bizottság
Ami a parlamenti helyeket illeti, az alkotmány szövege szerint az EP létszáma nem haladhatja meg a 750 főt, ami 14 mandátumos növekedést jelent a Konvent tervezetéhez képest. A polgárok képviseletének degresszíven arányosnak kell lennie, tagállamonként minimum 6 képviselői hellyel, de egyetlen tagállam sem kaphat többet 96 mandátumnál. A tényleges elosztásra az EP tehet javaslatot, s erről az Európai Tanács egyhangúlag dönt.
Az Európai Bizottság szerepéről folyó vitában Németországnak és szövetségeseinek sikerült elérniük, hogy az új alapszerződés alig-alig erősítse meg Brüsszelt. A bizottságnak továbbra is csak ajánlástételi joga lesz azokkal az országokkal szemben, amelyek az engedélyezettnél nagyobb költségvetési hiánnyal rendelkeznek, és amelyeket az EU-nak jogában áll utasítania hiányuk csökkentésére. Ez azt jelenti, hogy a bizottság ajánlásait a tanács minősített többséggel is elutasíthatja, illetve módosíthatja.
Egy tagállam csatlakozásáról az euróövezethez a teljes tanács dönthet, minősített többséggel, de csak akkor, ha az eurózóna tagállamainak minősített többsége előzőleg is ezt javasolta.
A kereszténység vagy Isten neve végül nem került bele az alkotmány előszavába, az csak egy általános utalást tartalmaz Európa vallásos örökségére.
