Péter még sosem örült ennyire felesége makacsságának

Péteréknek három gyerekük van, 12 éve költöztek be családi házukba, ami már régi vágyuk volt. Kölcsönt is kellett felvenniük, hogy meg tudják vásárolni az ingatlant, amihez a férfi cége biztosított kamatmentes hitelt. Szerencsésnek érezték magukat. A hitelük mellé pedig, ahogy ez elvárás, lakásbiztosítást is kellett kötniük. Szépen éltek.

Baj akkor lett, mikor pár évvel később felmondtak a férfinak. Utána ugyanis sehogy sem talált állást. A felmondással ráadásul a hitel átváltozott piaci kamatozásúvá, amit mint kiderült, már nem tudtak fizetni. Ezért Péter végkielégítését és az összes megtakarításukat beáldozva elszámoltak a kölcsönnel.

Pont ekkoriban volt a lakásbiztosításuk évfordulója is, Péter pedig erősen hajlott rá, hogy azt is felmondják, hogy eggyel kevesebb fizetendő legyen. A felesége azonban ebbe nem ment bele. Azt hajtogatta, ha valami baj történik, mondjuk jön egy nagyobb vihar, és leviszi a házuk tetejéről a cserepet, akkor mihez kezdenek biztosítás nélkül? Nem véletlenül hozta fel pont ezt a példát, ugyanis az utca végén lévő házról éppen nem sokkal korábban bontotta le a palát egy szélvihar. És egy darabig még úgy állt kopaszon, mert biztosítás híján nem volt miből megcsináltatniuk a tulajoknak. Végül a férj beadta a derekát – a biztosítás maradt.

Péter aztán is hiába pályázott, továbbra sem kapott állást – egyre jobban el volt keseredve, mert a kis család nehezen jött ki a felesége keresményéből. Húzták a nadrágszíjat, amennyire csak lehetett, közben ügyelve rá, hogy a gyerekek minél kevesebbet vegyenek észre az egészből. És rettegtek minden váratlan kiadástól.

Nagy sokára a férfit végre behívták állásinterjúra. Reggel izgatottan készülődött, hogy induljon. Éppen a kocsiról seperte le a havat, amikor a macska a lába alá került, ami az állat jó szokása. Péter nem akarta rálépni a cirmosra, de emiatt elveszítette az egyensúlyát, és nekiesett a ház falának. A kezében lévő hóseprő kefével pedig estében véletlenül betörte a thermoablak külső üvegét. És a belső is megrepedt. A felesége bentről rémülten nézett rá – az volt az arcára írva: Na még csak ez hiányzott! A gyerekek is rögtön abbahagyták a visongást. Péter meg csak állt, mint aki nem hiszi el, hogy ez is vele történik.

Abban egyetértettek, hogy az ablak nem maradhat törötten a tél közepén, de amikor utánakérdeztek, mennyibe kerül az üvegcsere, mindketten kétségbe estek. Ekkor jutott a felesége eszébe a biztosítás, amit a javaslatára megtartottak. Előkereste a kötvényt, és telefonált.

A biztosító kárfelmérője hamarosan kijött, kikérdezte őket, hogyan történt a baleset, és felvette a jegyzőkönyvet. Sőt, ajánlott egy mesterembert, aki már másnap érkezett egy társával. Szakszerűen megoldották az üvegcserét, a biztosítóval pedig rendezték az anyagiakat.

Este, amikor már lefektették a gyerekeket, átbeszélték a történteket.Péter ekkor elismerte: néha jó, hogy a felesége olyan makacs, mint amikor rábeszélte, hogy ne mondják fel a biztosítást.