Pénzügy

Elúszik a vaterások pénze, ha nem lépnek minél előbb

Tamásné Szabó Zsuzsanna
Tamásné Szabó Zsuzsanna

gazdaságos. 2016. 02. 25. 16:29

Aki megfizette, vagy akivel megfizettették a magasabb közterhet, annak visszajár az összeg. De ehhez az adózónak kell lépnie.

Az Alkotmánybíróság február 2-án döntött: nem üzletszerű az ingó értékesítés 2012 előtti években szabályszerű áfabejelentkezés hiányában sem. Hogy ez mit és mennyit jelent pl. a vaterázóknak adózási szempontból, azt is megtudtuk Angyal József adószakértőtől, aki több éven keresztül harcolt, hogy megszülessen ez a döntés. Előbb azonban szaladjunk végig röviden az előzményeken.

2012 előtt így kellett adózni

Az ingóságok (ingó vagyontárgyak) értékesítésénél az üzletszerűség meghatározására egyedi szabály volt érvényben, és az üzletszerű tevékenységből származó jövedelmet önálló tevékenységből származó jövedelemként határozta meg az szja-törvény.
Ehhez pedig 3 feltételt szabtak, azaz a tevékenység akkor volt üzletszerű, ha:

  1. Az átruházás ellenérték fejében történt és
  2. A magánszemélynek az általános forgalmi adó hatálya alá szabályszerűen bejelentkezett és
  3. Megnyílt az adólevonási joga, vagyis az alanyi adómentesség határát átlépte.

(Az alanyi adómentesség határa 2013-tól évi 6 millió forint bevétel, előtte 2008-tól 5 millió forint volt a határ, míg korábban 4 millió forint).

A gond csak az volt, magyarázta Angyal, hogy az adóhatóság 2009-től teljesen jogsértő módon önálló tevékenységgé minősítette át az ingó értékesítést (pl. a vaterázást is) akkor is, ha nem állt fenn mind a három feltétel. Ez pedig (ahogy később visszatérünk rá), majdnem tízszeres adóterhelést jelentett az érintetteknek, ráadásul visszamenőleg.

Döntések pró és kontra

Rögtön az első ilyen ügy eljutott a Kúriáig, ahol megállapították, hogy alanyi adómentes határig nem minősül üzletszerűnek a tevékenység (= ingó értékesítésként kell elbírálni). Az afölötti részre azonban az általános jogelvekből azt vezették le, hogy akkor is üzletszerű a magánszemély tevékenysége, ha nem jelentkezett be szabályszerűen. Angyal József már akkor hangoztatta, hogy a három feltétel akkor teljesül maradéktalanul, ha mindhárom teljesül.

De hiába.

Aztán a Kúria kijavította az első ítéletet és egy második döntéssel kimondták, hogy mindhárom feltételnek teljesülnie kell, tehát összeghatártól függetlenül ingó értékesítésként kell elbírálni az ügyeket akkor is, ha a magánszemély nem jelentkezett be az áfa hatálya alá.

Itt akár vége is lehetett volna az ügynek.

Csakhogy ezt követte a 2013-as Kúria jogegységi döntés, ami derült égből villámcsapásként hatott az adószakértő szerint, mert az volt benne, hogy a három feltétel akkor is teljesül, ha abból kettő nem teljesül. Ami azt jelentette, hogy mintegy tízszeres adót kellett fizetniük az érintetteknek. (Hogy ez Angyal József szerint kinek a felelőssége, arról itt olvashat.)

Az Alkotmánybíróság most ezt a jogegységi döntést helyezte hatályon kívül, és véglegesen kimondta, hogy ha valaki szabályszerűen nem jelentkezett be az áfa hatálya alá, akkor a tevékenysége ingó értékesítésnek minősül. Ami még fontos: visszamenőlegesen a kiírás napjára semmisítették meg a Kúria korábbi jogegységi határozatát – hívta fel a figyelmünket az adószakértő.

Majdnem tizede annyi adót jelent

Adózási szempontból ez azt jelenti a 2012 előtti ügyletekre, hogy ha ingó értékesítésről van szó, és nincs számla, akkor mindössze a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek (tehát 75 százalékos költségtartalmat lehet elszámolni). Ami csaknem tizede annyi adófizetési kötelezettséget jelent, mint az üzletszerűnek minősített tevékenység közterhe, ahol mindössze 10 százalék vehető figyelembe költségként. Vagyis a 25 százalékkal szemben az adóalap a bevétel 90 százaléka, ráadásul arra nem csak szja-t, és eho-t kell fizetni (mint az ingóértékesítésnél), hanem még áfát is.

A döntés megjelent már a közlönyben is, azonban a Kúria honlapján még mindig fent van a jogegységi határozat, mintha mi sem történt volna. Sőt az adóhatóság is úgy csinált, mintha mi sem történt volna, nem adott ki közleményt, sem útmutatót, hogy mit tehetnek az érintett adózók.

Pedig az AB döntése nyomán van teendő, hiszen az adózók visszakaphatják a pénzüket.

Angyal József beavatott minket, hogy ez még a 2010-es, 2011-es ügyleteknél lehetséges (a többi elévült), és attól függően, hogy ki milyen helyzetben van, eltérő lehet az ügyintézés módja.

Man Shopping Online Using Laptop and Credit Card
Fotó: Thinkstock

Így jár vissza a pénz

Alapvetően 4 szituáció lehetséges az adószakértő szerint.

Sokan éltek 2014-ben az adóhatóság által felkínált lehetőséggel, és május 1-ig önként és dalolva bevallották visszamenőleg az értékesítésből származó jövedelmüket, valamint megfizették utána az adót, hogy megússzák a mulasztási- és adóbírságot. Az ő helyzetük nagyon egyszerű Angyal szerint: mivel visszamenőleges az AB megsemmisítő határozata, és mivel van egy olyan Kúria-döntés is, hogy az önellenőrzés többek között akkor tölti be funkcióját, hogyha azzal pl. az alaptörvény-ellenesség is korrigálható, így visszakaphatják a feleslegesen befizetett pénzüket a NAV-tól. Vagyis egyszerű önellenőrzéssel visszakérhetik az adókülönbözetet. (Nem az egész befizetett adót, hanem csak a különbözetet, hiszen adózni mindenképpen kell az ingó értékesítés után, csak az nem mindegy, mennyit.)

Akiknél az adóhatóság (bevallás utólagos ellenőrzése apropóján) adóhiányként állapította meg az adót, plusz az adóbírságot és késedelmi pótlékot, azoknak úgynevezett felügyeleti intézkedés iránti kérelmet kell benyújtaniuk.

És erre az adóhatóságnak kutya kötelessége lenne visszafizetnie, amit alaptalanul szedtek be tőlük.

Ha pedig arról van szó, hogy a bíróság marasztalt el valakit az adózási kötelezettség elmulasztása miatt, akkor ügyét a büntetőbíróságnak hivatalból kell felülvizsgálnia. (Adóügyekben nem így van, tehát hivatalból a NAV nem korrigál, azt az adózónak kell kezdeményeznie.)

Akik még egyáltalán nem vallották be a 2012 előtti (2010-2011-es) ingóértékesítésüket, és az adóhatósági ellenőrzés során sem buktak le eddig, azoknak pedig azt javasolja az adószakértő, hogy vallják be most, mert adózni mindenképpen kell utána. Meglátása szerint nem jó arra bazírozni, hogy hátha megússzák. (Mert ha nem, akkor a büntetést is megfizethetik.)

Még egy fontos dolog: ha valakinél az adóhatóság most kezd ellenőrzésbe, akkor önellenőrzésre már nincs lehetőség, de ez nem jelenti azt, hogy az érintett visszamenőleg nem jelentkezhet be. Ilyenkor azt tanácsolja Angyal, hogy jelentkezzen be az illető (adószámos magánszemélyként), jelölje meg visszamenőleg a tevékenységet és válassza az alanyi adómentességet.

Milyen szabályok érvényesek 2012 óta?

2012 óta akkor minősül üzletszerűnek az ingóságok értékesítése, ha rendszeres tevékenységről van szó. Ekkor kell utána adózni, feltéve, hogy a bevétel évi 600 ezer forint felett van, illetve ha 200 ezer forintnál nagyobb jövedelmet ér el az érintett (vagyis a beszerzési költség és az értékesítési bevétel között 200 ezer forintnál nagyobb a különbség). Ellenkező esetben adómentes a tevékenység.

Ha nem lehet tudni, mennyi volt a beszerzési költség, akkor pedig a bevétel 75 százaléka számít költségnek, 25 százaléka jövedelemnek, és mivel ehót is kell fizetni, így a jövedelem mindössze 78 százaléka számít bele az adóalapba. Ez után kell megfizetni a 15 százalékos szja-t, és a 27 százalékos ehót.

Így a bevételhez viszonyítva kevesebb, mint 9 százalékos adó jön ki, ami Angyal József szerint méltányos, ezért mindenkinek azt javasolja, hogy jelentkezzen be a NAV-hoz adószámos magánszemélyként, és rendesen leadózni. Nincs értelem a kikerülésnek.

Van még pontosítani való

Persze csiszolni való lenne még most is a szabályozáson, hiszen a rendszeresség címén a NAV elég érdekes szituációkban is üzletszerűséget állapít meg – jegyezte meg Angyal. Például akkor, ha valaki csak egy dolgot akar eladni, de azt többször hirdeti meg – ez üzletszerűnek számíthat az adóhatóság megítélése szerint. Valamint az sem mindegy, hogy pl. egy tízmilliós bélyeggyűjteményt valaki egyben ad-e el (ez nem üzletszerű), vagy részletekben (ez igen, mert „rendszeres” a tevékenység).

Azt is rögzíteni kellene végre Angyal szerint a jogszabályban, hogy ha valakinek az éves bevétele nem éri el a 600 ezer forintot, akkor annak nemcsak adóznia nem kell, hanem adószámot sem kell kérnie, és az áfa alá sem kell bejelentkeznie. Ennek hiányára hivatkozva ugyanis ma az adóhatóság 100 ezer forintos bírságokat szab ki. És mint megjegyezte, a 600 ezer forintos határt is illene már felemelni, mert az már egyáltalán nem életszerű.

Milyen adózási formában érdemes végezni az ingó értékesítést?

Mint Angyal József említette, az adózónak lehetősége van adószámos magánszemélyként végezni az ingó értékesítést és ezt visszamenőleg is bejelentheti.

(Igaz, mostanában a NAV a visszamenőleges bejelentkezést előfordul, hogy elutasítja. Holott ez ellenkezik az Európai Bíróság egyik az ügyben hozott döntésével, és az Alkotmánybírósági döntéssel is az adószakértő szerint.)

Vállalkozói igazolványt azért nem érdemes kiváltani, mert ha valaki elveszíti a főállását, akkor automatikusan főállású vállalkozóvá válik, és fizetheti a minimálbér után a havi majdnem 70 ezer forintos közterhet, akkor is, ha nincs bevétele. Az adószámos magánszemélynek ezzel szemben csak a bevételek után kell adót fizetnie.

Kommentek

Image: 73203126, Az erzsébet utalvány reklámjai egy villamoson. 2012. január 1-től a béren kívüli juttatások közé emelte a kormány az Erzsébet-utalványt. Az utalvány fogyasztásra kész étel vásárlására költhető el, Place: Budapest, Hungary, License: Rights managed, Model Release: No or not aplicable, Property Release: Yes, Credit: smagpictures.comCafeteria – nyeregben maradhat Erzsébet
Internetes csalók pályáznak az MKB-ügyfelek pénzére