A legtöbb ember bankjeggyel fizet, nem kezd el apró után kotorászni a tárcában a pénztárnál. Nem is ajánlott, hisz fizetéskor általában szemben állunk az utánunk következők dühös tömegével, nem ajánlott húzni az időt. A visszajáró pedig be a zsebbe, pénztárcába számolatlanul.
Nem tudjuk, milyen összeg alszik otthon
Persze egy idő után a fémpénzek már jelentős terhet jelentenek, ekkor kerülnek a “perselybe”. Némelyek kisebb megtakarításokat képezve szándékosan pihennek az otthonokban, de a lényeg ugyanaz: az aprópénz egy nagy hányada nem vesz részt a forgalomban, azaz alvó pénzzé válik.
A Magyar Nemzeti Banknak nincsenek pontos adatai az ilyen látens érmék mennyiségéről, de annyi biztos: arányuk a címérték csökkenésével növekszik, és a mindenkori legalacsonyabb címlet esetén meg is haladhatja az aktívan használt érmék mennyiségét – tudtuk meg a jegybanktól. Ez nem túl egzakt információ, ám egy példa segít:
Komoly problémát okozott
Volt, amikor az érmegyűjtést az akkori kormány rendeletben tiltotta be, mondván: “a hazai közgazdaság, a pénz- és értékforgalom, nemkülönben a hazai kereskedelem megbénítását okozó hazafiatlan cselekedet, amely a legszigorúbb megrovást és megtorlást érdemli meg”.
Akkor háború volt, 1915-öt írtunk, a papír bankók használata a mainál sokkal kevésbé volt elterjedt. Az “aprót”, főleg a nemesfémet tartalmazó pénzérméket viszont jóval értékállóbbnak tartották. Ezért ölthetett oly méreteket az apró gyűjtése, a kormány pedig attól félt, az “érmehiány” tovább gyengíti a bankjegyekbe vetett bizalmat.
Ösztönzés/büntetés
Manapság ez már nem jelent problémát, a fémpénz “összegszerű nagyságrendje a készpénzforgalom működését nem zavarja” – tudatta az MNB.
Pontosabban “a jegybankok különböző eszközökkel, így ismeretterjesztéssel illetve készpénzforgalmi szabályok rendszerével törekednek az érmék aktív használatát ösztönözni”. Utóbbi azt jelenti, hogy a bankok, posták díjat kérhetnek – és persze kérnek is – nagyobb mennyiségű fémpénz átváltásáért. Megfogalmazás kérdése, hogy ez ösztönzés, vagy idézőjeles büntetése annak, aki kivonta a forgalomból a pénzt.
Fizessen, hogy ne kelljen fizetnie
Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogyan szabadulhatunk meg az aprótól anélkül, hogy kevesebbet kapnánk érte?
- Betehetjük a bankba. Ebben az esetben az összegnek maradéktalanul meg kell jelennie a számlánkon, azaz nincs váltási díj.
- Fizethetünk vele korlátlanul. A posta és a hitelintézetek fizetésül kötelesek korlátlan mennyiségben elfogadni a fémpénzeket – csekk, okmánybélyeg, telefonkártya, miegymás.
- Fizethetünk vele korlátozottan. A kereskedők is kötelesek elfogadni az érméket, de csak címletenként 50 darabig.
- Apránként beválthatjuk. A posta és a hitelintézetek címletenként 100 darabig kötelesek díjmentesen beváltani.
- Végezetül pedig fordíthatjuk jótékony célokra is, a számtalan ponton elhelyezett gyűjtőládákba szórva.
Fenti szabályokat, és jó pár érdekességet a magyar bankjegyekről, érmékről a Magyar Nemzeti Bank honlapján olvashat, ha ide kattint.
